Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

XI. évfolyam. Rákosszentmihály, ign. vasárnap, julius 9. 28. szám. RÁKOS VIDÉKE ’trtRSHDflLAl'és KŐZGfiZbflSrtGI HETILAP fcflKOSSZÉNTAIhflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET) Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete, a rákosszentmihályi sporttelep, a rákosszentmihálvi IPartársulat, az anna-telep egyesület, a poloári dalkör és a rákosszentmihályi kerékpáros kör hivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: R áko s s z e ii t mill íí ly, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ...................8 kor Fé l év'e........................4 . Ne gyed évre....................2 „ EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A gyorsforraló, a mentő-egyesület és egyebek. Múlt heti számunkban röviden hirt adtunk arról a szomorú szerencsétlenségről, mely egy rákosszentmihályi urinőt ért, ki gondatlanul bánt a gyorsforralóval, s a fellobbanó borszesz láng­jától ruhája tüzet fogott és olyan súlyos sebeket okozott, hogy a boldogtalan hölgy másnapra belehalt sebeibe. Megdöbbentő bizonyítéka az emberek könnyelműségének, vigyázatlanságának a csak­nem napról-napra megismétlődő szerencsétlen­ségek végtelen lánczolata. Hány százan, hány ezren estek már áldozatul a gyorsforralónak, a borszeszlámpának, a hajsütő vas melegítőjének? Milyen egyszerű, ártatlan kis masinák ezek, nélkülözhetetlenek és éppen ezért használatosak minden háztartásban, a szegénynél és gazdagnál egyaránt s mégis egyre-másra szedik áldozataikat, pusztán csak az emberek gondatlansága miatt. Ezenfelül az az érdekes, hogy nem is a műve­letlen emberek, helyesebben asszonyok és szeles ifjú lánykák közül gyűjti csupán szerencsétlen áldozatait, hanem élemedett, komoly és magas műveltségű egyének válnak sorra martalékává. Emlékezetes a szegény Tomcsányi Rusi tragédiája. Sok küzdelem után éppen eljutott a dicsőség, a siker kapujáig, már primadonna volt az akkori Magyar színházban és ifjúsága virágában, bájos szépségében: megszenesedett, üszkös tetem lett néhány perez alatt, mert a gyorsforralóból kimerészkedett a benne rejtőz­ködő fekete démon és fellázadt bosszúálló láng­nyelve. Ez a hitvány, kezdetleges, az együgyüségig egyszerű apró masina pusztító vésznek lakása, ha ura, az ember nem elég óvatos a féken- tartására. Rákosszentmihály on két hónap alatt két -ulyos emberégés! És a példa nem használ, az emberek egymás kárán tanulni nem akarnak. Akár csak a vasút áldozatai, a kik csaknem teljesen kivétel nélkül maguk okozzák s^ját vesztüket; tegnap eltemetnek egy szerencsétlenül járt könnyelmű embert, ma levágják az össze­zúzott lábát egy boldogtalannak, de holnap ismét úgy ugrálnak le a vonatról a tolongó emberek, mint a tóba a parton tanyázó békák. Holott ez se nem czélszerü, se nem illedelmes, se nem bátor cselekedet. Fizikáról van szó csupán, melynek elemi törvényeit ismeri mindenki, mégis megfeledkezik róla és kiszolgál­tatja magát ezer véletlen körülmény ostoba koczkázatának. Nem üresek, nem léhák, nem korlátoltak és lelkiismeretlenek a mai emberek? Mikor saját magukkal szemben is ilyenek, csak éppen hogy a szerencséjük nem mindenkor egyforma. Kilencz- venkilencz esetben egymásután sikerül ugyanaz az ostobaság, századszor pedig — piros lesz a föld a kiserkent vértől, embercsontok és husezafatok csikorognak a dübörgő kerekek alatt... Szülék, özvegyek és árvák jajveszékelése tölti be a levegőt és mindenki nagyon bölcs lesz öt perez hosszáig, mig a szerencsétlenség hatása alatt megremeg, s aztán tovább tülekedünk, öklöző- dünk, bukdácsolunk, ugrálunk és ügyetlen­kedünk férfiak, nők és gyermekek. A rákosszentmihályi áldozat, a legutóbbi, szegény, a poklok minden kínját szenvedte el elevenen. Testéről leégett a bőr, a hús, egyetlen seb volt az egész asszony. Élt és magánál volt, midőn segítség érkezeit és orvos is gvorsan akadt. Fájd dóm, már nem sokat lendíthetett nyomorúságán. De el akart követni mindent, a mit hivatása és felebaráti szeretete diktált. Az eset reggel történt s az orvos tüstént telefonált a budapesti önkéntes mentőegyesületnek, hogy szállítsa be a jól felszerelt fővárosi kórházak egyikébe a szerencsétlenül járt fővárosi tanítónőt. A meniőegyesület egyik legnemesebb intéz­Lapunk mai száma 18 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom