Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
27. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. oldal. osztályok fogalmazástanitásáról óhajtok szólani, hol ez a beszédértelemgyakorlat vagy az olvasókönyv alapján történik és egy pár mondatra szorítkozik, hanem ez elemibb fogalmazási ismereteket átugorva, különösen az V., VI. oszt fogalmazástanitását választottam tárgyamul. A fogalmazásban elért ügyesség koronája a nyelv- oktatásnak, éppen ezért a fogalmazásban való ügyesités az iskolai élet feltétlen követelménye. Amint mindenben a czélszerüséget keressük, úgy nyelvoktatásunk is, mondhatnám, egy csapásra más képet öltött. Megtaláltuk a czélszerüt, azt, amelylyei a nyelv- oktatás a gyermekre nézve könnyebbé, kellemesebbé válik — s az örökös, száraz, régimódi grammatizálásba belefáradt, beleunt gyermek helyett — a magyar órákért lelkesedő gyermeksereget látunk magunk előtt. Az igaz, hogy ameddig a nyelvtantanitás a szabályok beemlézésével foglalkozott s a szegény gyermekre végtelen nagy nehézséget rótt, úgy most szerepet cserélt a gyermek és a tanító. Mert a fogalmazás helyes tanítása nagy körültekintést, türelmet, kitartást és szorgalmat kíván a tanítótól. Talán ez az egyetlen tárgy, melynek szabályait a tanításra vonatkozólag nem lehet meghatározni, ez egészen a tanító egyéniségére van bízva. A fogalmazás mindenesetre gondolkodásban való gyakorlottságot kíván a gyermektől. A gondolatok bősége azonban nem terem magától, ezt szerezni kell. Gondolatokat a magyar nyelv tanítása egymaga nem adhat, ebbe az összes tárgyak tanítása által juthatnak a gyermekek. A fogalmazás tanítása az, mely észrevétlenül minden tantárgy keretében kitűnő szolgálatot tesz és hasonlókép minden tantárgy kitűnő jó anyagot szolgáltat a fogalmazás tanításához. Ezért kell a fogalmazást a tanítás egyéb tárgyaira támaszkodva kezelni. Három szempontból kiindulva, azokat folytonosan magunk előtt tartva, érhetünk el eredményt a fogalmazás tanításában : 1. A helyes és folyékony beszédre való szoktatás, j 2. A gondolkodásban való jártasság, Szegény ember házát mondja fészkének, meg is van a hasonlóság : kicsi madár fészke fűszálból készül, szőrrel, tollal van bélelve — bokor ága hajlik reá, elrejti a fészekrabló elől; kicsi ember fészke a zsuppos ház. Hálóhelyén, vaczkában tollas derekalj, párna hívogat; ráboruló ákácz ágazata védi sok minden bajtól, adja az árnyékot, amelybe emberfia visszavágyik, bárhova veti is a sors hatalma — mert ez a viskó neki édes otthona „Ritka madár a jó asszony.“ Pedig abba az emberfészekbe az kell, mert anélkül a legszebb ház is csak sivárság tanyája; és ilyen tanyán sok a szégyen, a bánat, amiről aztán már : „A verebek is csiripolnak.“ No de legyen elég ebből ennyi; mert ha a toliam nekiszilajodik, nehezen, vagy sehogy sem keríti annak a sornak a végét, amelyet a nép bölcsesége a madárból és természetéből kiteremtett. Bevégzem tehát a sort a szalmafedelü viskók leghívebb barátjával, a háznép gyönyörűségével, a füstifecskével, mely istállóba, eresz alá, de még a kürtőbe is építkezik; bizodalm is barátsággal tekint a ház életébe ; szemem láttára költi ki és neveli fel kicsinyeit — elszáll télire délszaki vidék messze távolába; de hűségesen visszatér régi fészkéhez, hogy újból gyönyörködtessen nyüaló röpülésével, fiainak ápolásával, etetésével, de azzal az egyszerű dalával is, amely már hajnalhasad- tával hangzik föl és igy kezdődik: kicsit a kicsinek, nagyot a többinek. Minden családos ember számára ez kincset érő példa! 3. A helyesírásban való kellő gyakorlottság által. A helyes és folyékony beszédre éppen az V.-ik és VI-ik osztályban már játszi könnyűséggel vezethetjük a gyermeket. Soha ne fogadjunk el a gyermektől értelmetlen mondatszerkezettel, hibás szórenddel vagy más hibával elmondott feleletet. Javítsuk ki mindenkor ha helytelenül mond valamit és magyarázzuk meg, hogy miért volt helytelen. Ezt azonban minden tantárgy keretében gyakoroljuk és soha se gondoljuk, hogy a helytelen ragozással kiejtett szó csak véletlenség. A legnagyobb hiba különben az, ha nyelvünk helyességére csak a magyar órán figyelünk. Ezt nem lehet szétválasztani egyetlen tantárgytól sem. Észrevétlenül minden órán adunk nyelvi oktatást is, mert csak úgy sajátíthatják el tökéletesen szép zengzetes nyelvünk helyességeit. (Folyt, köv.) HÍREK. Kreneditsnó tanulmánya. Hirt adunk nemrég arról a sikerről, melyet Krenedits Sándorné Szabó Frida, iskolánk kitűnő tanítója a gödöllői járáskor mária- besnyői tanító gyűlésén felolvasott tanulmányával aratott. A szerző szívességéből módunkban áll most. hogy a magvas és érdekes munkálatot egész terjedelmében közölhessük. Bizonyára szives örömmel fogadják azt t. olvasóink, akik meggyőződhetnek belőle arról, hogy tartalma nemcsak a szakkörök érdeklődésére számíthat, hanem hasznos és tanulságos olvasmányul szolgálhat a szüléknek és mindazoknak, akik gyermekneveléssel foglalkoznak, mert hiszen a helyes nevelés elve az, hogy a szülő munkája karöltve járjon a tanítóéval s ennek működését otthon maga a szülő folytassa. Igaza van az Írónak, hogy az egyik legfontosabb feladata a nevelésnek, hogy a mindenki számára nélkülözhetetlen helyes fogalmazásra tanítsa meg a gyermeket s e téren a szülőre nem kevesebb kötelesség hárul, mint az iskolára. Igen hasznos tehát mindenkinek, ha türelmes belemélyedéssel igyekezik e jeles tanulmány révén is tisztába jönni azokkal a vezérelvekkel, amelyek nevelő és oktató munkásságát a legeredményesebben irányíthatják és éppen ebben találjuk a közlemény általános érdekét és főértékét is. Közlekedésünk. Figyelemre méltó panaszt hallunk a helyiérdekű villamos vasutunk budapesti végállomásának órája ellen. Ez a derék masina, különösen az utóbbi időben, úgy jár, a hogy akar. Még pedig rendesen sietni akar. Legalább 6—7 perczczel előbb jár, mint a keleti pályaudvar villamos órája, melyet pedig illetékes és megbízható időjelzőnek tart közönségünk, annyival is inkább, mert a legutóbbi átalakítása óta naponként ellenőrzik és szabályozzák a járását. Furcsa, hogy két közvetlenül szomszédos vasúti állomás órája között ekkora eltérés mutatkozzék s igy méltán bosszankodik a lekéső közönség, a mely a keleti pályaudvar órájához alkalmazkodik s csak a viczinálisnál látja, hogy az már régen tovarobogott, a falon vigyorgó óra pedig kajánul igazolja a kellemetlen tulbuzgalmat. Kicsi dolog ez, de fontos ; kérjük tehát, hogy illetékes helyen mielőbb orvosolják, a mihez a közegek nagyobb lelkiismeretessége szükséges csupán. Rákosszentmihály közönsége nagy megelégedéssel és elismeréssel látja a villamos vasút építő munkálatainak befejezését. A helyi érdekű társaság emberei csakugyan ügyesen és gyorsan végezték el dolgukat, az utakat pedig, a hol a villamos végig vezet, kitűnő karba helyezték. Községünk pompás burkolathoz jutott a forgalmas útvonalakon már is. A gyalogjáró szélét koczka- kövekkel rakták ki, sok helyütt betonmunkát is végeztek, nivelláltak, igen jól kavicsoztak, vízlevezető csatornákat
