Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
3. oldal. 24. szám. rákos Záborszky Zoltán, Schuszter Károly és Tolnai István. Gondnok pénzlárnoknak Zirmann Jánost, ellenőrnek Schuszter Károlyt választotta meg. A többi tisztségek a szervező bizottság jelölése után julius hó ehő vasárnapján d. u 3 órakor megtartandó isteni tisztelet utáni közgyűlésen lesznek betöllve. Az ipartestület ülése. Rákosszentmihály és Czinkota községek általános ipartestületének elöljárósága e hónap 7-éu tartotta Szabó József elnöklete alatt rendes havi ülését, melyben több folyó ügy elintézése után az elöljáróság kimondotta, hogy iparosolvasókört és temetkező egyesületet fog létesíteni. Az erre vonatkozó alapszabályok kido'gozásásával Rónay Tivadar ipartestületi jegyzőt bízta meg. Kimondotta továbbá az ipartestület, hogy a „Rákos Vidéke“ előfizetői közé belép, és hogy zász ó alapja javára legközelebb gyűjtést és juniálist fog rendezni. E közleményből is látható, hogy ipartestületünk igen tevékeny működést fejt ki és több nagyszabású uj alkotással kívánja a helybeli iparosság érdekeit szolgálni, a mely törekvésében bizonyára egész társadalmunk őszinte és készséges támogatására számíthat. iárásköri gyűlés Máriabesnyön. Járásunk tanítósága f. hó 4-én Máriabesnyön tartotta az évi közgyűlését. Mily óriási ellentét ? Mig parlamentünkben a nem katholikus és katholikus véres harezban álló, addig járásunk közös iskoláinak tanítói az országos hírű csodás kegyhelynek zárdájában tariják gyűlésüket, hol állami tanító orgonái s a járáskör egyik ccalogányhangu áll. tanítója gyönyörű hangjával kíséri a szent misét, mely az ott jelen volt református valíásu kir. tanfelügyelőt dr. Petri Mórt annyira fellelkesitette, hogy azon óhajának adott kifejezést, „bárcsak minden tanitó gyűlés misével és ily énekkel kezdődnék.“ E bájos hangú tanítónő Wayand Ilona a rákosszentmihályi iskola középiskolai képesitéssel bíró tanítónője vala, ki a gyűlés folyamán a modern ének tanításról tartott helyesléssel és tapssal fogadott felolvasást. Magasabb képzettségének és szak- avatottságának igazi tükre volt ezen előadás. és folyton csak azon törte a fejét, még inkább a szivét, hogy milyen jó is lenne a feketehaju Rózsinak a kezét mégegyszer megcsókolni. Csakhogy ahhoz elegáns ruha, meg lakkezipő kellene, ahogyan Pista megszokta, mert különben a Rózsi észreveszi, hogy baj van. És ezek a gondolatok beleszövődtek Pista álmaiba. Őszre fordult az idő, hideg szelek jártai: és a négy kártyás ember még nagyobb szeretettel bujt össze esténkint. Amennyivel hidegebb lett odakint, annyival melegedett a hangulat, a barátság odabent. Hanem Dombori kitartóan, makacsul nyert. A másik kettő már valahogyan belenyugodott volna a fátumba, de az ügyvédjelöltet nagyon ette a méreg Nem mutatta, sőt még akkor is mosolygott, amikor az egyik estén így szólt az elvesztett játszma után: — Te Pista! Kz a Dombori bizonyosan elszeretfe a szeretődet, azért van olyan képtelen szerencséd! Amikor belecsöppented a bort, berúg és elkezd ábrándozni a leányról; te pedig, mint a felszarvazott férj, nyersz ahogyan akarsz. — Csak beszélj, beszélj, beszélj! — mondta Pista nevetve, — azért én mégis bemegyek vörösre 1 — És megint nyert. Hanem otthon, amikor megint belenézett a lámpa lángjába erősen eltűnődött azon, amit az ügyvédjelölt mondott. Kimondhatatlanul szerelmes volt a Rózsiba és lassankint maga is meggyülölte Domborít. De azért csak kényeztette, minden este pontosan megitatta, mert hiszen most már szinte kizárólag abból élt, amit esténként nyert. November tizenhetedikén rémesen pocsék hideg nap volt. Pista úgy sietett be este a kocsmába, mintha VIDÉKE. A gyűlésen különben végig Rákosszentmihály do minált. Az első előadó dr. Keresztes István orvosunk volt, ki az iskola egészségügyét eddig soha nem látott és hallott jelmezben mutatta be, melylyel közegészség ügyünk mizériáira és különösen a közegészségügyi hatóságoknak az iskolákkal tanúsított közönyös nemtörődömségére mutatott rá. Minden szava, betűje fején találta a szeget. A tanítók és más jelenvoltak valósággal ünnepeliék előadó doktorunkat. Nagy ámulat és bámulatra ragadtatta a tanítóságot Krenedits Sándorné, Szabó Frida helybeli tanítónő, ki meg az uj tantervben kuszában előirt fogalmazás tananyagát napnál világosabban mutatta be, mondhatni sajátos egyéni módszerével, mely e tárgyban valóságos útmutató leend. Különösen hálás lészen a fiatal tanitó nemzedék e fáradtságos munkájáért. El is rendelte az elnökség, hogy valamely orsz. tanügyi lapban közöl- fessék. A gyűlés tapssal és igaz köszönettel honorálta. Zagyva József ehmann-telepi igazgató a gyermek- védelem törvényét ismertette. Evvel sok-sok köze van a tanítóságnak s hálásan is fogadták az előadást, melynek fontosságára a tanfelügyelő külön felhívta a tanítók figyelmét. A pénztári jelentést Radomszky Mihály terjesztette elő azon szokásos kijelentéssel: pénzünk az nincsen nekünk. Kérte is a gyűlést, hogy magasabb %-ot kérjen a központi vezetőségtől. Ezek után az elnöklő Burger Ferencz más járásba történt áthelyezése folytán az elnökségről lemondott s helyére a gyűlés nagy többsége közfelkiáltással Zagyva József igazgatót választotta meg. Gyűlés után egy hegyaljai vendéglőben 3 koronás ebédet ettek a tanítók, melyet helyben 6 koronáért sem lehetne kapni. A derék vendéglős neve Neszveda. A gyűlés rendezéséért és a lakoma előkészítéséért nagy hálára kötelezte a járáskört Krenn Károly gödöllői vezető-ianitó. Az egész gyűlés magas színvonaláról megkülöna menyországba ment volna. Ezen az estén nem kártyázott, mert az ügyvédjelöltnek nevenapja volt és mivel napközben sikerült valahol egy forintot megállítania, itatta a kompániát. Egy órakor, amikor szétváltak mind a négyen be voltak rúgva. Pista szeme előtt nagyon tánezoit a lámpa lángja, a szive vadul zakatolt és megérezte, hogy nem birja tovább az életet, ha a Rózsit nem láthatja. Pedig nem láthatja, mert elszerették tőié. Ki szerette el ? Dombori. — Leszámolok vele, — mondta Pista önmagának- És leszámolok magammal is, meg mindennel, mert ez igy nem mehet tovább. Majd mindjárt meglátom én a Rózsit, akár akarja, akár nem. Az almáriumból, előkotorászta a revolvert, amit még a régi, jó időkben vett minden ok nélkül. Kigombolta az ingét, a szivére illesztette Domborít, arra rászorította a revolver csövét. Még néhány perczig várt, mert odakint egy kutya nagyon erősen csaholt és az ilyesmi meggátolja az eféle fontos aktust. Hanem amikor csönd lett, Domborít a golyóval együtt belelőtte a szivébe. Amikor a bonezoló orvos megtalálta a nyomorék krajezárt az öreg gavallér szivében, megcsóválta a fejét. — Persze, hogy ettől muszáj meghalni — gondolta. Pedig Pista szivét nem a revolver golyó, nem is Dombori szakította szét, hanem annak a csodaszép, rombadőlt világnak egy szilánkja, amit Pista mindörökre elvesztett.
