Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, junius 11. 24. szám. RÁKOS VIDÉKÉ T^RSflDflLÁKés KÖZGAZDASÁG» HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA* A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOVESOLETE, a BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULÁT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 „ Neg yed évre ..... 2 , EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Társadalmi béke. A múlt heti pünkösdi számunk első helyét szívesen látott vendégünk szép, vallásos elmélkedése foglalta le, a melynek örömmel engedtük át a teret. De az ünnepi hangulat alkalom- szerűségéhez fűződve lett volna nekünk is néhány szavunk, még pedig egyenesen Rákosszentmihály intelligens társadalmához intézendő. A felemelő ünnepi hangulat immár elszállt, annak szárnyai nem vihetik magukkal gondolatainkat, nem jön segítségünkre a talaj megmunkálásában sem, hogy szózatunk befogadására enyhévé, derűssé, jóindulatúvá tegye az elméket és kedélyeket; le kell mondani a szárnyaló, ünnepélyes hangról is a munkás hétköznap szürkeségében s mi mégis elmondjuk most utólag, ami a szivünkön fekszik; elmondjuk nyíltan és kendőzetlenül, egyszerűen és magyarán, mert megyőződésünk, hogy igazat hirdetünk és ezt az igazságot véka alá rejteni nem lehet; kitör és érvényesülni akar és az igaz embereknél meghallgatást és befogadást követei. Ez az igazság annyi, hogy Rákosszentmihály immár kinőtt a vidékieskedő társadalmi perpatvarok és pártoskodás gyermekkorából s megérett arra, hogy értelmisége egységes, erős, szin- magyar és emelkedett erkölcsű társadalomba tömörüljön. Hagyják abba végre már az idétlen patvarkodást, féltékenykedést és nagyképü pártoskodást ; legyen igazi és tökéletes béke, egyetértés, egymás kölcsönös megbecsülése és közös együttműködés. Ez Rákosszentmihálynak fontos, nélkülözhetetlen és komoly, emellett sürgős és halaszthatatlan érdeke. Minden község kénytelen átesni a gyermek- betegségeken. Sokszor elmondottuk már, hogy ez a dolog természetes rendje s bár nagyon elitéltük a szakadást és káros hatását sokszor megvilágítottuk: túlságosan komolynak még sem tekintettük, hanem filozófus megnyugvással haladtunk a magunk utján, a magunk igazsága mellett, mindig tudva és hirdetve, hogy a bor kiforr majd és megtisztul. A seprőt kiöntik, a tiszta értéke és zamatja pedig megnövekedik. Rossz taktika lenne, hogy ha békét hirdetünk és békét akarunk, a múltakat felhánytor- gassuk, a régi sebeket feltépegessük. Csakis úgy létesülhet béke, ha mindenki felejt, ha mindenki fátyolt borit arra, a mire nem szívesen és nem örömmel gondol vissza. Egy körülményre azonban ebben a pillanatban mégis rá kell mutatnunk. Arra, hogy szinte komikus ma már a többfelé szakadás állapota. Ugyanis azok, a kik a szakadást annak idején előidézték, a kik elégedetlenek voltak és vélt sérelmeket hánytor- gattak fel, a kik a gyűlölet magvát hintették és a visszavonás tüzét élesztgették, ma már nincsenek sehol. Egy-kettő alig maradt belőlük hírmondónak ; az is megtérhet, ha pedig tovább akar gyűlölködni, agyarkodhatik egymagában is. Sokat nem számit. A gárda azonban, mely híveket toborzott a gyülölség programmjának, nincs sehol. Egyesek sorsa betelt; lejárták magukat. Mások elmentek, ismét mások jobb meggyőződésre jutottak s már derék felebarátaink, így ha most körültekintünk tájainkon, külön csoportokba szorítva találunk derék és érdemes embereket, akik egymásnak mit sem vétettek, sőt nagyrészt alig is ismerik egymást és mégis úgy külön vannak egymástól, mintha a másik legalább is bélpoklos lenne. Holott csak jámbor becsülettel átvettek elődeiktől hagyományokat, amelyeknek oka és alapja nem is volt soha, vagy ha talán lett volna is, régen elmúlt, elenyészett, megszűnt teljesen. Méltán kérdezheti józan eszü ember; hát miért mindez? Józan állapot ez? Ebből a babonából fel kell ébredni és a tisztességes embereknek egymás keblére kell borulni tiszta felebaráti szeretettel. Lesznek akkor is szimpátiák és antipátiák, ez természetes. De nem jut többé uralomra Lapunk mai száma 1$ oldal
