Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 2. oldal. 3. szám. igénybe. Tizenkét órakor vittük a kivánt iratokat Erdélyi Lóránt dr. aljegyzőhöz, az ügy előadójához, ki Szilágyi doktorral együtt fáradozott önfeláldozón községünk ügye érdekében. Egy- negyedegykor főpártfogónk, Székely György dr. főügyész megadta a véleményt a már jól ismert szerződésről, félegykor készen volt a felterjesztés a miniszterhez, egy órára már letisztáztatta Szilvássy irodaigazgató, aláírta Fazekas Ágost alispán és az akta háromnegyed kettőkor már kocsin a kereskedelmi minisztériumba jutott, Ufferbach Lajos segédhivatali igazgató kezéhez. Ő juttatta az I/c. iparfejlesztési szakosztályba, hol Grabsits Gellért dr. miniszteri segédfogalmazó referálása alapján Micseh Endre osztálytanácsos és Szüry János miniszter tanácsos, szakosztályi főnök intézték el s mindenütt külön küldöttel továbbit- tatták az V. szakosztályba, mely a posta és táviró főigazgatását intézi. Itt Martinecz segédhivatali igazgató kezelte s Lázár Lipót főmérnök kapta elintézésre. 0 avizkereszt ünnepnapját áldozta fel az ügy tanulmányozására és elintézésére, másnap, szombaton reggel Kolossváty Endre posta- és táviró főigazgató revideálta és a kiadó utján Follért Károly vezérigazgatóhoz továbbította, hol újabb jóváhagyást nyert és Martineez segédhivatali igazgató szívességéből külön stafétával indult a vármegyeházára. Mikor Rákosszentmihály elöljáróságának küldöttsége, melynek tagjai Krenediís Sándor főjegyző vezetésével, Hauser Gyula bíró, Elblinger János elöljáró és lapunk szerkesztője, Balázsovich Zoltán voltak, Fazekas Ágost alispán színe előtt megjelent január hetedikén tizenegy óra körül: már az akta az alispán titkárja Podmaniczky báró kezében volt és alispánunk asztalára került. n T A R C Z A. I ^ _____ J> Rá kosszentmihály és a magyar sport. A mikor még Magyarországon a labdarúgás csecsemő napjait élte, Rákosszentmihály on már büszkén virágzott a Sporttelep, mint akkor még a sportnak különböző ágait művelő, ambicziozus sportegyesület. Az újabban meghonosított labdarugó sportot a konzervatív magyar közönség eleinte nem nézte valami jó szemmel, rakon- czátlan, durva és inesztétikus gyermekjátéknak tartotta. Azóta nagyot változott a világ. Meghódolt immár az egész müveit közönség a szilaj angol játék testedző sportértéke előtt s a labdarugók munkájára, mint nemzeti dicsőségre figyel az egész ország. Különösen a mióta — néhány éve csak — megállják helyüket a magyar csapatok a külföldiekkel szemben is és a hires angol és egyéb idegen csapatok nem csak idegen forgalmat csinálni és a biztos győzelmet learatni járnak a ; magyar székesfővárosba, hanem Budapest éppen olyan komoly és bizonytalan eredményű nemzetközi mérkőzések színhelye, mint bármelyik nagy nyugati metropolis. A legnagyobb dicsőség azonban ez év kezdetével érte a magyar labdarugókat, hogy válogatott csapatjuk kimerészkedett a külföldre s ott párisi és milánói diadalával ámulatba ejtette egész Európát úgy, hogy komoly Az alispántól azt kértük, hogy tekintve a fontos közérdeket, referáltassa napirenden kívül ügyünket a közgyűlésen. Kérelmünket a főügyész és előadó is támogatták, kijelentvén, hogy az ügyet ismerik és az rendben van. A kereskedelmi minisztérium részéről sem merült fel egyetlen szó észrevétel. Erre Fazekas alispán a tőle megszokott méltányossággal és szívességgel teljesítette kérelmünket s a referálás a hétfői közgyűlésen megtörtént és a szerződést észrevétel nélkül jóváhagyták. Ha valakinek volt dolga közigazgatási hatósággal, úgy képes arra, hogy mérlegelje: mekkora szívesség volt mindazoktól, akik az ügygyei foglalkoztak, az a mit tettek. A lehetetlenség határain jártunk és rekord volt, amit elértünk. Elmondtuk apróra, kiknek volt részük benne, hogy hálánkat, közönségünk minden egyes tagjának őszinte háláját és köszönetét ezzel is kifejezzük. A közigazgatás szervezete nehézkes, szövevényes. Az egyszerűsítés csak kimondott czél, de az alkotott törvények és uj szabályok alig lendítenek rajta. Egy orvosság, egy segítség van: ha az ügyek intézése nem szürke beamterek, hanem méltányos szivü, belátó eszü és jóindulatú férfiak kezében van. Sokszor mondtuk már sokféle dologban: a törvények és szabályok lehetnek merevek, de azért hajtják végre emberek, élő, gondolkozó és érző emberek, hogy a körülményekhez viszonyokhoz alkalmazzák a szerint, amint valami jó czél szolgálatában kell felhasználniok. Akkor áldás, ha igy bánnak velük ellenben nyűg, béklyó és átok, ha élettelen gépiességgel rakják az ügyes-bajos ember nyakába. A közigazgatás egyszerűsítése, gyorssá, jóvá tétele: nem probléma, hanem valóság, ha ilyen férfiak kezébe napilapjaink vezérczikkekben méltatták a győzelem rendkívüli értékét. Ma már nincs népszerűbb sport a labdarúgásnál és a labdarúgást űző ifjúságunkat szeretettel és büszke önérzettel tekinti és támogatja minden lelkes hazafi és komoly, nagytekintélyű hatóság. Jóleső elégtételt nyújt nekünk is a visszaemlékezés, hogy a sokáig legalább is vegyes érzelmekkel fogadott Rákosszentmihályi Sporttelepnek megadhatjuk az utólagos elismerést és a babér egy foszlánya kijuthat számára is és megilleti mindazokat, a kik a kiváló sportnak apostolai voltak akkor még, a mikor az még csecsemő, mostohagyermek volt és szolgálatáért nem nemzeti dicsőség jutott osztályrészül, hanem gáncs és kicsinylés a kishitüek és előítéletesek részéről. A sors pedig annyira kegyes im, hogy megadta Rákosszentmihálynak azt a dicsőséget is, hogy a nagy nemzetközi diadal magyar hőse — rákosszentmihályi I fiatal ember lett. A magyar válogatott csapat legkiválóbb és győzelemszerző játékosa, Schlosser Imre szfőv. hivatalnok volt, ki rákosszentmihályi lakos, atyjával együtt a ' rákosszentmihályi társaság becsült tagja. Ifjabb hajtás már; nem a Sporttelep neveltje, de a rákosszentmihályi sport minden hagyománya a sporttelep törzséből sarjad- zott ki, a derék és ügyes Schlosser Imre diadalából is jut tehát Rákosszentmihályra s a rákosszentmihályi sportélet egykori forrására. Sok labdarugó dicsőséget szerez különben még a mai napig is a budapesti csapatok egy-másik nagyon
