Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-16 / 16. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, április 16. 16. szám. RÁKOS VIDÉKE TflRSflDfflLÁ^és KŐZGfiZ&flSflGI HETILAP RflKOSSZeNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RAkOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYF.SÜLETj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .....................8 kor Fé l évié..........................4 „ Neg yed évre.....................2 „ EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Husvét ünnepén. Minden évben megérkezik a tavasz s megjönnek a tavasz kedves virágai, de tizenkilenczszáz év óta a legszentebb öröme a hivő embernek van, mert számára megérkezik a tavasz legszebb virága, a feltámadás, a husvét ünnepe. Egy szó, egy igazság terjed Jézus sírjától: „Feltámadt Valóban feltámadt ? kérdé a világ. Hiába volt a gyilkos erőszak. Hiába tettek követ sírjához, hiába pecsételték le a követ? Hiába az álnokság? Feltámadt, valóban feltámadt az Ur, zúgják a századok, mondják a népek milliói, Feltámadt volna ő, ha a világ romjai alá temették volna is, mert 0 Isten-ember egy személyben. Meghalt mint ember s feltámadt Isten igaz erejével, mint meggyőzője a halálnak, mint meggyőzője a pokloknak. Igazolva van tehát hitünk, igazolva van reményünk s mert valóban feltámadt, hiába kopogtat sírjánál a kétség, hiába a tagadás, szent tanítása elterjedve. Egy sir, a melynek lakóját imádva keresik az emberek milliói. Egy sir, a melyet szeretnek, a melyet gyűlölnek, nem lehet embernek sírja, a melyet az idő mohával betakar. Gyöngéden ringatva jó anyánk ölén vígan kezdjük az élet hajnalát; a gyermek boldog, a felhantolt sírok felett eljátszik egy színes üveggel, egy hervadt levéllel, öleli a jelen- lét angyalát. Szép reményekkel küzd az ifjú, kitartóan küzd a férfi, bár gyakran törik meg reményei zöld ága. Csendesen él az agg, elandalog, mint élte hajnalán, mi az a mi gyermek öröm élete végéig fennmarad, mi az, a mi az ifjú álmaiból el nem múlik, mi az, a miért küzd a férfi s miért a szelíd mosoly az aggnak ajkain, ha látja unokái himes pirostojásait? Azért, mert bár sokban csalódik, nem csalja meg a hit s nem annak szerzője a ki igy szól hozzá: Én vagyok a feltámadás, és az élet. En az örök életet önmagámban érzem, mondja Hugo — százszor elmondtam gondolatom versben és prózában és érzem, hogy még mindig van mondani valóm. Fejemen a tél hava, szivemben örök tavasz virul. — Az élet nem zsák utca. Olyan vagyok mint a levágott erdő, a mely újból kihajt. így beszél Jézus sírjánál az ember szivében a halhatatlanság angyala. Isten két hazát adott a madárnak, a fának van reménye, ha levágatik, újból kihajt. Gondolkozó lényre nézve nincsen borzasztóbb, mint a végvonal, hol az ember örök éjbe sülyed. Földek sülyednek el, kormány formák vesznek, de a hit feltámadása uj élet szerzője országos romok közt. A remény a hitnek szülöttje s csak innen származik az igaz szeretet, a mely jogot ad és tiszteli más jogát. Jézus sírjánál örök lámpák égnek, Jézus sírjánál csodás fény árad. Ott nincs lefordítva az élet fáklyája, ott a halhatatlanság angyala virraszt. Jézus sírjánál örök remény zöldek Jézus sírjától sugárzik szét az igazi szeretet, a melynek sugarai nem szállnak az ég felé a nélkül, hogy fel ne melegítsék az emberiség szivét. Azért a szent öröm milliók szivében, azért a szent ének millióknak ajkán: Alleluja, hála le- gyen az Istennek. Szalhmári Lajos. Lapunk mai száma 16 oldal.
