Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1. szám. RÁKOS VIDÉKÉ HÍREK. Czinkota uj ev. lelkésze. Blatniczky Pál, Czinkota uj ág. h. ev. lelkésze eddigelé Zólyomban működött. Bizonyára érdekelni fogja közönségünket, hogy a nép­szerű lelkész bucsuzásáról Zólyom tekintélyes, régi lapja, a „Zólyomvármegyei Hírlap“ miként ir. Karácsonyi számának hírrovata élén olvassuk a következőket: Blalnitzky Pál bucsuzása. F. deczember hó 18-án vasárnap este fényes bucsuestélyt rendeztek a váró sunkból Czinkotára távozó evang. lelkész Blatniczky Pál tiszteletére annak tisztelői és ismerősei a városi szálló nagytermében. Az estélyen másfélszázan vettek részt — felekezeti és pártkülönbség nélkül — fényes bizónyité- kát szolgáltatva annak, hogy Blatniczky Pál nemcsak a saját egyházának, de a város, az egész megye társa­dalmának volt értékes tagja. Mert nagy szerepet játszott ő úgy az egyházi, mint társadalmi téren s a városi és a megyei közélet vele egy buzgó, fáradhatatlan és ön­zetlen munkását vesztette el. Maradandó érdemeinek elismerése őszinte kifejezésre jutott a búcsú lakomán, ahol szeretettel vették körül s a hol a kedélyeket el­nyomta a bucsuzás igaz és mély fájdalma. A lakoma során Skrovina Mátyás orsz. képviselő, mint a zolyómi ev. egyház felügyelője mondta az első pohárköszöntőt. — Beszédében visszaemlékezett Blatniczky zólyomi lelkipásztorkodására s méltatta érdemeit, melyeket egy­háza érdekében kifejtett. Majd Matuskovich Márton c. kanonok emelkedett szólásra és éltette az ünnepeltet, akivel mindig a legnagyobb egyetértésben működött Utána dr. Rosenauer Ottó, városunk polgármestere ürítette poharát, az ő jóakaratu támogatójára, akit most sajnos kénytelen lesz nélkülözni. Ezen pohárköszön- tökre válaszolva mély gondolatokkal telt hatalmas be­szédben búcsúzott el Blatniczky a jelenlevőktől, szeré­nyen elhárítva magáról minden dicséretet, amit Zólyom és az egyház érdekében tett, — az kötelessége volt. A mély csendben végighallgatott remek beszédet hosz­3. oldal. szantartó éljenzés követte. Ezután Skrovina Mátyás orsz. képviselő indítványára Blatniczky Pálnét, az ünne pelt nejét, aki már Czinkotára ment, sürgönyileg üd­vözölték a jelenlevők. Az estély egész a hajnali órákig tartott s pohárköszöntőt mondott még dr. Mikler Gusz­táv, városunk tiszti ügyésze és Trnka Andor, ki a hely­beli iparosság nevében köszöntötte fel Blatniczkyt. — Blatniczny Pál másnap a reggeli gyorsvonattal távozott el körünkből uj működési helyére. A lakásáról barátai és ismerősei hosszú kocsisorban kisérték ki a nagy- állomásra, ahol tőle: a társadalmunk nagy tiszteletben álló tagjától, mély megindulással vettek még egyszer búcsút. Hymen. Deczember 28-án vezette oltár elé a rákosszentmihályi templomban Qálfy György szabadkai gyógyszerész Mühlbacher Annát, Mühlbacher József rákosszentmihályi birtokos kedves és bájos leányát. A polgári házasságkötést Krenedits Sándor főjegyző, állami anyakönyvvezető végezte, s tanukul a vőlegény részéről jónási Purgly Sándor, Bácsbodrogmegye főispánja, a menyasszony részéről pedig Venczkó Imre szerepelt. A fényes lakodalmon nagyszámú közönség vett részt; az uj párt mindenfelől elhalmozták szerencsekivánatokkal. Papek József bőrdiszmügyáros, cs. és kir. udvari szállító kedves és bájos leányát Vilmát január 15-én, déli 12 órakor vezeti oltárhoz a mátyásföldi róm. kath. templomban özv. Melegh Bálintné fia. Melegh Gábor a Papek ezég üzletvezetője. A víczinális veszedelme. Ma három hete, „Szabad közlekedés“ czimen írott első czikkünkben Ismételten kikeltünk a kerepesi helyi érdekű vasút pályatestén átvonuló czeglédi vasúti vonal keresztezés ellen, melyet minden erőfeszítésünk ellenére sem tudtunk eddig meg­szüntetni. Takarékosságból nem hajlandó a hatóság átalakítani. E hét keddjén hajszál volt a hijja, hogy a tűrhetetlen állapotnak egy kocsira való vértanúja nem akadt. Ünnep utáni álmos reggel volt; sürü köd ült a borított lépcsőkön vezet el, a magánlakosztályok előtt az ut, a fogadótermekig. Ott udvari furirok várják az érkezőt, akit a ruhatárba kalauzolnak. Előírás, hogy a kalap magával viendő a kihallgatásra és ezt a ruha­tárban letenni nem lehet. A lépcsőközből mindjárt egy nagy fogadóferembe lépünk, melyeknek falait nagy- értékű történeti jeleneteket ábrázoló fali festmények díszítik, köröskörül egyszerű brokát borította padok vannak, a teremben két ablak és két nagy tükör van. A szemben lévő ajtó előtt egy vörös brokát paravent, mely mögött két főúri alabárdos áll, díszes, feszes, aranysujíásos, pompás magyar, illetve testőri egyenruhá­ban. A két tükörasztal előtt, két-két magyar, illetve osztrák „Arcienen Leibgardist“ áll elegáns, festőiesen szép díszruhában, karddal, kézben pálczikával. Bent a leremben udvari tiszt, fehér aranysujtásos pantallóban, barna diplomáciai frakkban és fogadja az érkezőket. A fogadandók listájával kezében kérdi meg az érkező nevét és azonnal jelenti a szolgálatot tevő szárnysegéd­nek, akinél a beosztott ranglista van. T. i. az a lista, amelyen a fogadandók, a kabinetiroda által meghatáro­zott rangjuk szerint, a Felség elé bocsájtatnak. Előbb jönnek a zászlós urak, főméltóságok, titkos tanácsosok, a magas klérus és kamarások azután az udvari és királyi tanácsosok és azután az ezek rangjainak megfelelők és így tovább. Mig a Budavárban való fogadtatásomnál előbb egy hosszú termen keresztül haladtunk, azután jutottuk be a nagyterembe, ahol mind együtt voltunk és a tulajdonképeni előterembe, mely a fogadó terem előtt van, csak már a rangosztályokat hívták be, addig a bécsi Burgban mintha mindez egyszerűbb volna, a lépcsőházból egyenesen jutunk be, egy nem is túl nagy terembe, ahol az egész kihallgatásra várakozó csoport együtt van és az egyes rangosztályokat csak úgy szólítják, szinte sorba ugyanabban a teremben, és azután a szárnysegéd jelzi, ki mikor léphet Ő felsége elé. Csoportok verődnek itt a teremben össze és szinte önkéntelenül is együvé kerülnek a főmagasságok, a klérus, a kamarásság, a professzorok, a sok Hoírat, és igy tovább. Érdekes alakja volt audienciámnak Rotschild Albert báró, magas rend­jeleivel, amint a sok nagy, és főméltóságu udvari emberek, stb. járultak eléje, valamint az uj bécsi érsek, koadjutor, egy még egészen fiatal mosolygós főpap, dr. Nagel, aki előtt kéirét hajlongtak a legmagasabb méltó­ságok is, amikor elhagyta a király termét; továbbá a sok magas rangú katona, meg a kérvényezők csoportja. Az ember oda megy a szárnysegédhez, rendszerint vezérkari őrnagyi rangban lévő, és bemutatkozik, mire ő sarkantyupengéses, elegáns mozdulattal viszonozza a bemutatkozást, és kijelöli a helyet a jelentkező számára. Ő Felsége ajtaja előtt egy térdnadrágos, fehér harisnyás, csattos félezipős, barna hímzett frakkos, u. n. .Ober­thürsteher“ (főajtón ál ló) áll, ki minden jelentkező előtt kinyitja az ajtót és mialatt az bent van a Felségnél, fülét az ajtóközre nyomja és úgy hallgatódzik, s mihe­lyest vége a kihallgatásnak már magától nyílik a szárnyas ajtó és a rajta kilépőt felváltja a szárnysegéd, aki már ajtó nyíláskor az ajtó közben áll és zöld tollas csákó­jával kezében belép a Felséghez és jelenti a közelebb belépő nevét. Ez már áll az ajtó előtt, s mikor a szárny­segéd kilép megint sarkantyú pengéssel meghajolva a várakozó előtt jelzi, hogy bemehet. A Felség dolgozó szobája két ablakos, világos, nem túl nagy szoba. Alig lép be az étkező a

Next

/
Oldalképek
Tartalom