Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1. szám. RÁKOS VIDÉKÉ HÍREK. Czinkota uj ev. lelkésze. Blatniczky Pál, Czinkota uj ág. h. ev. lelkésze eddigelé Zólyomban működött. Bizonyára érdekelni fogja közönségünket, hogy a népszerű lelkész bucsuzásáról Zólyom tekintélyes, régi lapja, a „Zólyomvármegyei Hírlap“ miként ir. Karácsonyi számának hírrovata élén olvassuk a következőket: Blalnitzky Pál bucsuzása. F. deczember hó 18-án vasárnap este fényes bucsuestélyt rendeztek a váró sunkból Czinkotára távozó evang. lelkész Blatniczky Pál tiszteletére annak tisztelői és ismerősei a városi szálló nagytermében. Az estélyen másfélszázan vettek részt — felekezeti és pártkülönbség nélkül — fényes bizónyité- kát szolgáltatva annak, hogy Blatniczky Pál nemcsak a saját egyházának, de a város, az egész megye társadalmának volt értékes tagja. Mert nagy szerepet játszott ő úgy az egyházi, mint társadalmi téren s a városi és a megyei közélet vele egy buzgó, fáradhatatlan és önzetlen munkását vesztette el. Maradandó érdemeinek elismerése őszinte kifejezésre jutott a búcsú lakomán, ahol szeretettel vették körül s a hol a kedélyeket elnyomta a bucsuzás igaz és mély fájdalma. A lakoma során Skrovina Mátyás orsz. képviselő, mint a zolyómi ev. egyház felügyelője mondta az első pohárköszöntőt. — Beszédében visszaemlékezett Blatniczky zólyomi lelkipásztorkodására s méltatta érdemeit, melyeket egyháza érdekében kifejtett. Majd Matuskovich Márton c. kanonok emelkedett szólásra és éltette az ünnepeltet, akivel mindig a legnagyobb egyetértésben működött Utána dr. Rosenauer Ottó, városunk polgármestere ürítette poharát, az ő jóakaratu támogatójára, akit most sajnos kénytelen lesz nélkülözni. Ezen pohárköszön- tökre válaszolva mély gondolatokkal telt hatalmas beszédben búcsúzott el Blatniczky a jelenlevőktől, szerényen elhárítva magáról minden dicséretet, amit Zólyom és az egyház érdekében tett, — az kötelessége volt. A mély csendben végighallgatott remek beszédet hosz3. oldal. szantartó éljenzés követte. Ezután Skrovina Mátyás orsz. képviselő indítványára Blatniczky Pálnét, az ünne pelt nejét, aki már Czinkotára ment, sürgönyileg üdvözölték a jelenlevők. Az estély egész a hajnali órákig tartott s pohárköszöntőt mondott még dr. Mikler Gusztáv, városunk tiszti ügyésze és Trnka Andor, ki a helybeli iparosság nevében köszöntötte fel Blatniczkyt. — Blatniczny Pál másnap a reggeli gyorsvonattal távozott el körünkből uj működési helyére. A lakásáról barátai és ismerősei hosszú kocsisorban kisérték ki a nagy- állomásra, ahol tőle: a társadalmunk nagy tiszteletben álló tagjától, mély megindulással vettek még egyszer búcsút. Hymen. Deczember 28-án vezette oltár elé a rákosszentmihályi templomban Qálfy György szabadkai gyógyszerész Mühlbacher Annát, Mühlbacher József rákosszentmihályi birtokos kedves és bájos leányát. A polgári házasságkötést Krenedits Sándor főjegyző, állami anyakönyvvezető végezte, s tanukul a vőlegény részéről jónási Purgly Sándor, Bácsbodrogmegye főispánja, a menyasszony részéről pedig Venczkó Imre szerepelt. A fényes lakodalmon nagyszámú közönség vett részt; az uj párt mindenfelől elhalmozták szerencsekivánatokkal. Papek József bőrdiszmügyáros, cs. és kir. udvari szállító kedves és bájos leányát Vilmát január 15-én, déli 12 órakor vezeti oltárhoz a mátyásföldi róm. kath. templomban özv. Melegh Bálintné fia. Melegh Gábor a Papek ezég üzletvezetője. A víczinális veszedelme. Ma három hete, „Szabad közlekedés“ czimen írott első czikkünkben Ismételten kikeltünk a kerepesi helyi érdekű vasút pályatestén átvonuló czeglédi vasúti vonal keresztezés ellen, melyet minden erőfeszítésünk ellenére sem tudtunk eddig megszüntetni. Takarékosságból nem hajlandó a hatóság átalakítani. E hét keddjén hajszál volt a hijja, hogy a tűrhetetlen állapotnak egy kocsira való vértanúja nem akadt. Ünnep utáni álmos reggel volt; sürü köd ült a borított lépcsőkön vezet el, a magánlakosztályok előtt az ut, a fogadótermekig. Ott udvari furirok várják az érkezőt, akit a ruhatárba kalauzolnak. Előírás, hogy a kalap magával viendő a kihallgatásra és ezt a ruhatárban letenni nem lehet. A lépcsőközből mindjárt egy nagy fogadóferembe lépünk, melyeknek falait nagy- értékű történeti jeleneteket ábrázoló fali festmények díszítik, köröskörül egyszerű brokát borította padok vannak, a teremben két ablak és két nagy tükör van. A szemben lévő ajtó előtt egy vörös brokát paravent, mely mögött két főúri alabárdos áll, díszes, feszes, aranysujíásos, pompás magyar, illetve testőri egyenruhában. A két tükörasztal előtt, két-két magyar, illetve osztrák „Arcienen Leibgardist“ áll elegáns, festőiesen szép díszruhában, karddal, kézben pálczikával. Bent a leremben udvari tiszt, fehér aranysujtásos pantallóban, barna diplomáciai frakkban és fogadja az érkezőket. A fogadandók listájával kezében kérdi meg az érkező nevét és azonnal jelenti a szolgálatot tevő szárnysegédnek, akinél a beosztott ranglista van. T. i. az a lista, amelyen a fogadandók, a kabinetiroda által meghatározott rangjuk szerint, a Felség elé bocsájtatnak. Előbb jönnek a zászlós urak, főméltóságok, titkos tanácsosok, a magas klérus és kamarások azután az udvari és királyi tanácsosok és azután az ezek rangjainak megfelelők és így tovább. Mig a Budavárban való fogadtatásomnál előbb egy hosszú termen keresztül haladtunk, azután jutottuk be a nagyterembe, ahol mind együtt voltunk és a tulajdonképeni előterembe, mely a fogadó terem előtt van, csak már a rangosztályokat hívták be, addig a bécsi Burgban mintha mindez egyszerűbb volna, a lépcsőházból egyenesen jutunk be, egy nem is túl nagy terembe, ahol az egész kihallgatásra várakozó csoport együtt van és az egyes rangosztályokat csak úgy szólítják, szinte sorba ugyanabban a teremben, és azután a szárnysegéd jelzi, ki mikor léphet Ő felsége elé. Csoportok verődnek itt a teremben össze és szinte önkéntelenül is együvé kerülnek a főmagasságok, a klérus, a kamarásság, a professzorok, a sok Hoírat, és igy tovább. Érdekes alakja volt audienciámnak Rotschild Albert báró, magas rendjeleivel, amint a sok nagy, és főméltóságu udvari emberek, stb. járultak eléje, valamint az uj bécsi érsek, koadjutor, egy még egészen fiatal mosolygós főpap, dr. Nagel, aki előtt kéirét hajlongtak a legmagasabb méltóságok is, amikor elhagyta a király termét; továbbá a sok magas rangú katona, meg a kérvényezők csoportja. Az ember oda megy a szárnysegédhez, rendszerint vezérkari őrnagyi rangban lévő, és bemutatkozik, mire ő sarkantyupengéses, elegáns mozdulattal viszonozza a bemutatkozást, és kijelöli a helyet a jelentkező számára. Ő Felsége ajtaja előtt egy térdnadrágos, fehér harisnyás, csattos félezipős, barna hímzett frakkos, u. n. .Oberthürsteher“ (főajtón ál ló) áll, ki minden jelentkező előtt kinyitja az ajtót és mialatt az bent van a Felségnél, fülét az ajtóközre nyomja és úgy hallgatódzik, s mihelyest vége a kihallgatásnak már magától nyílik a szárnyas ajtó és a rajta kilépőt felváltja a szárnysegéd, aki már ajtó nyíláskor az ajtó közben áll és zöld tollas csákójával kezében belép a Felséghez és jelenti a közelebb belépő nevét. Ez már áll az ajtó előtt, s mikor a szárnysegéd kilép megint sarkantyú pengéssel meghajolva a várakozó előtt jelzi, hogy bemehet. A Felség dolgozó szobája két ablakos, világos, nem túl nagy szoba. Alig lép be az étkező a