Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-26 / 13. szám
Xi. évfoly am. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, márczius 26. 13. szám. RÁKOS VIDÉKE TSRSflDflLni és KÖZGfiZbfflSrtGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESŰLETI, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELS2ÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULÁT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁR! DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ......................8 kor Fé l évre............................4 „ Ne gyed évre.......................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Gazdasági szabadságharcz. Négyszáz éve tart a szabadságharcz, amióta nemzeti királyságunk megszűnt és idegen fejedelmi jogar alá jutva, idegen érdekek, főleg idegen gazdasági érdekek szekértolói lettünk. Kezdetben árulások révén, sajnos önként, később meg hatalmi erőszaktól nyomva, zsugorítva, gúzsba kötötten. Ez a négyszáz év a maga súlyos tanulságaival, a maga sötét és legsötétebb történelmi igazságaival legyen a buzditónk és főleg világító szövétnekünk a magyar nemzet gazdasági szabadságharczának további rögös, sok helyütt még egészen töretlen utjain. Mert akár parasztlázadás, akár önvédelmi harcz keretében tört is utat magának a féktelen szabadságszeretet, elnyomatásunknak, keserveinknek, kenyértelen- ségeinknek, függő mivoltunknak mindig egy volt az eredője — az idegen érdek, És ezt az idegen érdeket — mert nem értettünk hozzá, mai napig sem bírtuk háttérbe nyomni, elfojtani, letörni, agyongázolni, hogy még az irmagja se maradjon meg nálunk, hogy itt fejlődhetnék és nagyra nőhetne a magyar közgazdaság. Gigászi harczot kell vivni, de nem karddal, szablyával, buzogánynyal többé, hanem vértelen, de annál biztosabban ölő gazdasági fegyverekkel. És győznünk kell! Hogyan érjük ezt el ? Nem szóbeszéddel. Dolgos, hallgatag, kitartó, magyar munkás társadalommal. Haladéktalanul hozzá kell fognunk. Programm volt, van és lesz is elég e hazán, csak munka legyen több. Egyes tömör, szállóigévé vált, de mindeddig meddő és be nem váltott programokat említünk csak nevükről rapszodikusan : közutak; közmunka ; vasutak ; (vasúthálózat kibővítése, viczinálisok építése) viziutak; (csatornázás, öntözés, folyók hajózhatóvá tétele, Duna-Tisza csatorna,) iparpolitika; kereskedelmi érdekfejlesztés; állami üzemek; kivándorlási láz apasztása; a bányászat felkarolása; (idetartozik legújabban a földgáz ipari értékesítése, a monopóliumok liberális, de kiadós értékesítése és egyéb, a föld méhében rejlő kincsek állami kutatása is.) Szóval ezer és egy a tennivaló, csak emberek kellenek a gátra, akik egyrészt értenek a munka irányításához, másrészt fittyet hánynak a szomszéd idegen érdekére és csak egy szempont vezérli őket, az ország forradalmi lázzal sietős erősítése. Mert elbukni nem akarunk. Mert most kezdődik és most kezdődjék ebben az országban a munka gazdasági szabadságharcz a. És ez újfajta szabadságharczban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ország több oldalán, több irányban sürgős nekikészülődéssel és folytonos tervszerűséggel hatalmas kereskedelmi és ipari várakat, védőbástyákat kell emelnünk, mert ebben a harczban a tisztán koncentrikus erőgyűjtés sorvasztólag hat a gazdasági vérkeringés egyenletességét igénylő többi nemzettestre. A vidék góczpontjait mielőbb és párhuzamos munkával ki kell építenünk. A vidéki magyar városoknak magyar gazdasági emporiumokká való fejlesztése a legégetőbb feladatunk abban a szerves, harmonikus egész munkában, amelyben egyesülniük kell ebben az országban az összes eddigi dolog- talanoknak is. Harczolnunk, dolgoznunk kell, hogy az elerőtlenedett nemzetre egyre nagyobb sulylyal nehezedő terheket elbírhassuk, nemcsak, de a kiaknázatlan közvagyon megfelelő nemzeti czélu kamatoztatáshoz jutva példátlan fellendülést eredményezhessen, a lemondás, a visszavonás, a stagnálás annyi szégyenstácziója után is. Mert kiaknázatlan erők bőven pihennek a magyar föld felett és mélyében is. És éppen az a mi jogos reménységünk, hogy a kiaknázatlan erőket végre is csatasorba hivjuk egy utolsó nagy gazdasági szabadságharcz munkás, csüggedést Lapunk mai száma 16 oldal.
