Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, ign. vasárnap, márczius 19. 12. szám. RÁKOS VIDÉKE TfinsnDflLni is KÖZOfiZ&PiSrtOI HETILAP RÁKOSSZENTnihÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOS! KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVECH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ...................8 kor Fél é vre........................4 „ Neg yed évre ..... 2 , EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Villamos és lóvasút. Néhány nap múlva a prüszkölő, fekete kőszén füstöt okádó, keshedt gőzvasút helyén fürge villamos kocsik száguldanak végig a Kerepesi- utón. A villamos üzemet egyelőre Budapest és Czinkota között, megnyitják s ezzel kezdetét veszi nálunk is a várva-várt „villamos korszak“, melyhez annyi sok szép reményt fűztünk, amitől annyi sok minden irányban várjuk a helyzetünk javulását, a boldogulásunkat. Ha egyéb nagy jelentősége nem is lenne a villamos vasúti közlekedés megkezdésének, bizonyos, hogy egymagában már csak azért is általános örömmel kellene fogadnunk, merthogy megszabadít az elócskult gőzvonatok sokféle tökéletlenségétől és kényelmetlenségétől, amelyet csakis a jobb jövőbe vetett reménynyel és önmegtagadó méltányos belátással viselhettünk el. Valóságos megváltás lesz a számunkra, ha zsúfoltságtól mentes, kényelmes, tiszta, rendes kocsiban, némi, méltán megvárható kényelemmel utazhatunk, ha nem kell félórákat várni, mert az orrunk előtt elindult a vonat, nem kell füstöt nyelni, szorongani, ötször átszállani, ilyenkor versenyt futni és igy tovább, amint azt már szives olvasóink hosszú évek gyakorlati tapasztalatából bölcsen tudják. A Czinkotáig meginduló villamos közlekedés azonban csak izelitő lesz a szebb és jobb uj állapotok örömeiből. Mert a boldogság akkor lesz teljes, ha a rákosszentmihályi vonal is megnyílik. Addig jóformán alig számottevő a változás értéke. A közönség még nem oszlik meg, az átszállás a lóvasutra még mindig súlyos teher és nagy kellemetlenség marad számunkra. Addig még a villamos vasút se lesz sokkal több, mint a szebb jövendő záloga. Örülni fogunk a szép uj kocsiknak, talán gyorsabban jutunk el czélunk felé, talán kevesebb időt veszítünk a várakozásokkal, de lényegében a mai meghaladott állapot tökéletlensége teljes súlyával nyakunkban marad. Nem panaszos beszéd akar ez lenni, most az öröm pillanatában, csak egy nélkülözhetlen óvóintézkedésre kívánjuk felhívni az illetékes körök figyelmét. Tudjuk, hiszen saját szemével tapasztalhatja mindenki, hogy a szentmihályi vonal építésén szorgosan dolgoznak és tekintve, hogy tulajdonképen még csak a tél végén vagyunk, igen szépen haladnak is. De azt is tudjuk, hogy a szentmihályi munka befejezése a lóvasut áthelyezésével kapcsolatos és az utóbbi viszont még bizonyos előzetes hivatalos intézkedésektől is függ, előrelátható tehát, hogy minden igyekezet és jóakarat ellenére heteken, sőt egy-két hónapon keresztül is eltarthat az az állapot, amig a lóvasutnak az uj villamos közlekedéssel, a mai keretekben kell a forgalmat lebonyolítania. Viszont pedig azt eléggé tapasztalhatjuk, hogy a mai huszperczes közlekedéssel is alig képes a lóvasut megbirkózni, egyszerűen azért, mert ennek csak egy sínpárja van, a melyen a találkozásokat csak úgy tarthatja meg pontosan, ha indulás—érkezés feltétlen pontossággal történik. Ez pedig a jó öreg viczinálisnak épen nem tartozott az erényei közé. így történt, hogy néha félórát ácsorogtunk reggel befelé, mert nem jött vagy már elment a viczinális, -— délután pedig a lóvasut különböző kitérőiben vesztegeltünk negyedórákat, mert^ a szembejövő lóvasúti kocsi nem érkezett meg. Epigy bosszankodtunk a viczinális állomáson, ha elkésve érkezett a vonat, hogy a lóvasut már elment és nekünk csak egy félóra múlva lehetett reményünk az utazás folytatására. Mi lesz ezentúl, ha a villamos vasút sürü egymásutánban ontja a közönséget az állomásra, hogy birkózik meg ezzel a kis lóvasut az átmeneti idő alatt? Vagy még több időt fogunk elvesztegetni az ácsorgással? Van arra egy igen egyszerű mód, hogy Lapunk mai száma 18 oldal.- .. ' : , -
