Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-12 / 11. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 11. szám. programmja a következő: Reggel 8 órakor gyülekezés a reform, iskola előtt. 9 órakor ünnepi szentmise, beszéd a róm. kath. templomban, 10 órakor ünnepi isteni tisztijét a reform, templomban. Délután 2 órakor ünnepélyes fogadtatása képviselőnknek dr. Héderváry Lehelnek a vasúti állomásnál. Ezután ünnepély a piacz-téren következő sorrenddel: 1. Hymnus énekli az iparosokból alakult .Barátság* dalkör. 2. .Szabadság ünnepe“ szavalja Kovács József. 3. .Fel hozzánk“ énekli a reform, iskola gyermek kara. 4. Ünnepi beszéd tartja dr. Héderváry Lehel orsz. képviselőnk. 5. „Szent az érzet“ énekli a „Barátság“ dalkör. 6. „Márczius Idusán“ szavalja Szalai Ilonka. 7. „Gyöngye vagy“ énekli a reform, oskola gyermek kara. 8. „Buda várán leng* szavalja Vitályos Julianna. 9. „Talpra magyar* szavalja Csajághy Pál. 10. Szózat: énekli a közönség, Este pedig az ünnepély végeztével a reform, egyház segélypénztára javára jótékonyczélu tánczmulatságot rendez a reform, egyháztanács, személyenkint egy korona belépti díj mellett, az özv. Drdánszky Jánosné vendéglő helyiségében. A rendezőség élén Korsós László reform, igazgató tanító áll s ez már maga biztosítja az ünnep sikerét.— A rákoscsabai társaskör e hónap 12-én délután 5 órakor tartja évi rendes közgyűlését, mely iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Az újtelepen az ország ut mellett lévő, volt Horváth Ferencz féle fűszer üzletet e napokban ifj. Ángyán Kálmán vette, át még pedig a szó teljes értelemben kitűnő berendezésével, pontos kiszolgálásával az újtelep közönsége teljes megelégedésére. — Községünk elöljáróságának határozott kijelentése szerint villamos világításunk pár hónap alatt meglesz. Vederemo. (5. E.) A fogyasztási szövetkezet közgyűlése. A rákos- szentmihályi fogyasztási szövetkezet vasárnap délután tartotta rendes évi közgyűlését. Sokan azt tartják, hogy a vagyoni dolgokkal foglalkozó intézet olyan, mint a szép asszony. Mennél kevesebbet foglalkozik vele a nyilvánosság, annál nagyobb dicséret ez reá nézve. Ugylehet, hogy közönségünk is igy gondolkozott a fogyasztási szövetkezetről Ott minden jól történik, mindenki megnyugvással és bizalommal van iránta, — tehát nem sokat törődött a közgyűlésével sem. így történt, hogy a közgyűlést majdnem, hogy nem tarthatták meg, mert az alapszabályokban előirt 25 tag csak nem akart megjelenni. Egy órai várakozás, és néhány tagnak a kaszinókból való elővezetése után végre mégis sikerült a közgyűlést megtarthatni. Az érdeklődés hiánya végtelenül nagy fájdalommal töltötte el a szövetkezet vezetőségét, mely azt magyarázta belőle, hogy önzetlen, egész évi fáradságos munkáját nem érdemesítették a tagok, hogy egy évben egyszer, egy félórára megtiszteljék jelenlétükkel, meghallgassák sáfárkodásuk beszámolóját. Ez azonban bizonyára nem alapos érzékenység. A közgyűlés lefolyása: Elnök az ülést megnyitván a jegyzőkönyv vezetésére Mikoz Ferencz, hitelesítésére pedig Pálfi János és Webel János tagokat kérte fel. Megemlékezett az előbbi boltkezelő eltávozásának okairól, majd az elmúlt üzletév eredményeiről számolt be. Az elmúlt év, a sok rendkívüli kiadás ellenére, mit a boltkezelő változása előidézett, eredményesebb az előzőeknél. A forgalom — bár az üzlet közel 2 hétig be volt zárva — elérte a 100.000 koronát, öt év előtt csak 38.000 kor. volt. A mérlegben kitüntetett 321 korona tiszta hasznon kívül, az év eredményei egy újonnan létesített 1000 koronás veszteségi alap, úgy hogy a szövetkezetét esetleg érő károk, most már különféle alapból pótolhatók — továbbá a vásárlási visszatérítési alap. Ugyanis a tagok közül azok, kik vásárlásaikat bizonyítani tudják, készpénz visszatérítést kapnak. Még pedig a készpénzvásárlások után 2 százalékot a hitel-vásárlások után százalékot 1. A visszatérítendő összeget az gazgatóság legközelebb kiutalványozza és erről minden egyes tagot külön-külön értesít. E visszatérésen kívül, a tagok teljesen befizetett üzletrészeik után még 5 százalék osztalékot, vagyis minden üzletrész után 1 koronát kapnak. — A felügyelő bizottságban egy hely megüresedvén, arra a közgyűlés egyhangúlag Horty Rudolfot választotta meg. A közgyűlés berekesztése előtt Pálfi János mondott köszönetét úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő bizottságnak. A takarékpénztár közgyűlése. A rákosszentmihályi takarékpénztár márczius hó 26-án délután 4 órakor tartja a középponti iskola termében rendes közgyűlését, melyen az elmúlt csonka év kitűnő üzleti eredményeiről számolnak be. A takarékpénztár alaptőke felemelést is kiván végrehajtani, amely üdvös mód az intézet övezte volna. (Ezt valószínűleg a rumos fekete kávé tette.) ügy érezte, hogy valami csodás, gyönyörű szimbólum van abban, hogy ő, Kertész János, aki az életuntakat könyvelte el egész öntudatos életében (és mindegyik életunttal valami fiatalos ambicziót temetett el) 1 aki egy senki, utolsó riporterke volt, most bárókisasszony- ! ról álmodozott, most az életének utolsó órájában, holott ha tovább is élne, sem vehetné hasznát, mert hiszen fogytán van már az életösztönnek. Már el akarta tenni a pisztolyt, de eszébe jutott, hogy most már, ekkora elszánás, meggondolás után lehetetlen ilyen novellaszerüen végezni, mert hiába, röstelné ön maga előtt a dolgot. De mégis volt valami szép ebben a pillanatban, valami szép kontraszt és János lassú megfontoltsággal nyúlt a zsebébe és elővette a vadonatúj browningot. No most! Gondolta magában. No most! Valami furcsa borzongás futott át a hátán, valami furcsa félelem. Csak nem? Gondolta. Hát tényleg? Hirtelen a revolverhez kapott és egészen pillanatnyi elszánással elsütötte a fegyverét. Valami furcsa szédülést érzett, aztán valami vérvörös sötétséget látott, még fölismerte egy pillanatra Gyulát, a fizető pinczért és látott szaladgáló embereket, aztán csöndesen hátradőlt a díványra és a homlokából csöndesen, széles csikban csurgott a vér a halottra vált fehér arczára. Vándorlás. Ó, nincs egy párna, hol fejem lehajtsam, És nincsen zug, hol megpihenhetek, Idegenek közt ér utói az alkony, Mely eltemet . . . Csupán az álom varázsol elébem Egy aranyhaju női alakot, Vigasztal, csókol fonó szerelemmel, Bárhol vagyok . . . És bárha mindenkitől elhagyottan A világon egyedül maradok : Ő el nem hagy, velem marad sirig, Mig meghalok. S ezért nem hallja senki zokogásom, Dalolásom sem vész nyomtalan, S ezéit bár idegenek közt a lelkem, Nem hontalan! . . . Peterdi Andor.
