Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-05 / 10. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 10. szám. babérkoszorút a lelkiismeretes vezérek jutalmazására. A kis hitelszövetkezetet pedig ajánljuk közönségünknek továbbra is igaz szeretetébe. Nincs olyan ember, aki néhány hatost hetenként ne nélkülözhetne. Lépjen be mindenki a nyolczadik évtársulat tagjai közé és küldje be hetenként nélkülözhető filléreit. Maga se veszi észre, hogy a semmiből, az észre nem vett és figyelemre nem méltatott morzsákból milyen csinos tőkéje gyűl össze s milyen áldásos, derék cselekedetet művel a maga és családja igaz javára. Csak egy kis elhatározás, akaraterő és pontosság kell hozzá. A pontosságot is említjük, mert igen fontos itt. A heti befizetés meg se kottyan, ha valaki pontos és léhán, lustán, könnyelműen el nem hanyagolja, mig ellenben teherré válik, ha hétről- hétre elodázza és meggyüjti. Nem utolsó érdeme a szövetkezetnek, hogy a közönséget igy rendre szoktatja. A rend és pontosság roppant értékes kincs és hatalmas fegyver az életben, de végtelen sok emberből éppen ez hiányzik. Egy kis kényszerszoktatás a hitelszövetkezet heti filléreivel hasznos szolgálatokat tehet bárkinek, csak tessék megpróbálni. Tehát: rendszeretet, takarékosság előmozdítója, — az ember, még pedig a leggyengébb, legnagyobb küzdelemmel élő kis ember hűséges támogatója, bajban serény kisegítője, — ez a hitelszövetkezet a maga derék hivatásának igaz szolgálatában. Az ideális, az eszményi alakja ennek az emberbaráti eszmének, a melyet annyi végtelen sok visszaéléssel gyaláztak meg újabban gonosz banditák, kik becsületes nevét czé- gérül használják rut üzleteik álczázására. t Á R c z a. 1 ==. _ Ag enor gróf és Szilasi Tamás. Irta: Szomaházy István. I. Szilasi, akinek záros hatáiidőre kellett szállítani a regényét, szomorúan ült az Íróasztal mellett s miközben a szomszédos ebédlőben a szobaleány a feleségét ö töz- tette, a következő regény fejezetet vetette lázasan a papírra. XXIV. fejezet. A férfi. A gróf a hintaszékben ült és lábát a kandallónál melengette. Odakünn hideg és nedves őszi nap borúst a didergő világra, de az elegáns medvebőrös dolgozó- szobában, amelyet ezer exotikus csecsebecse ékesített, a tűz otthonos fénye áradt szét. A gróf a hintaszékben ült és hanyagul olvasta megszokott franczia hírlapját. Finom Gianaclis-czigarettájának füstje bodor karikákban tört a japáni stilü mennyezet felé és a csöndet alig zavarta meg más nesz, mint a papír diskrét zörgése, mikor a gróf a másik oldalára fordította a franczia újságot. Az ezüstös óra, amelynek tetején egy rokokó vitéz állott őrt, szabályosan ketyegett. Ki tudja, meddig tartott volna ez az elálmositó csöndesség, ha most hirtelen egy tiszta csengé&ü asszonyi hang meg nem szólal, az egyik homályos szögletben: Meghívó. A Rákosszentmihály és Vidéke Első Takarék- és Hitelszövetkezete 1911. évi márczius hó 12 én délután 4 órakor Rakosszentrmhályon, az Engelbrecht-féle vendéglő kü ön termében VII-ik évi rendes közgyűlését tartja, melyre a szövetkezet tagjai tisztelettel meghivatnak. Az igazgatóság. Napirend: 1. Az igazgatóság jelentése és a mérleg beterjesziése. 2. A felügyelő-bizottság jelentése. 3. A mérleg és zárószámadás megallapitása és a felmentvény megadása. 4 A harmadik 5 évig tartó évtársulat felosztása és felszámolása. 5. Indítványok. (Alapszabály szerint csak olyan indítvány tárgyalható, mely 1910. deczember hó 31-ig az igazgatósághoz Írásban beaaatott.) Tisztelt közgyűlés! Van szerencsénk intézetünk hetedik üzletévéről zárószámadásunkat a t. közgyűlés elé terjeszteni és működésünkről az alábbiakban beszámolni. Mielőtt a számszerű adatokat felsorolnék rövid visszapillantást kívánunk vetni a lefolyt üzleti évre. A lefolyt év legfontosabb mozzanata az, hogy a kifizetés alá került 37,719 korona törzsbetétet és annak 10 százalékát minden akadály nélkül tagjainknak kifizettük, anélkül, hogy adósainkat a legcsekélyebb zaklatásnak is kitettük volna. Továbbá a kedvezőtlen pénzviszonyok daczára, körültekintő munkálkodásunknak köszönhetjük azt, hogy intézetünket nem érte semmi veszteség és a folyó évben kifizetés alá kerülő 24,252 korona törzsbetét 10 százalékát a megmaradt tiszta nyereségből tagjainknak folyósíthatjuk. A kölcsönök elhelyezésénél mindig a legnagyobb óvatossággal jártunk el és igyekeztünk a belénk helyezed bizalomnak megfelelni. Az egyes üzletágakban a következő forgalom volt: — Tehát? — kérdezte az ezüstös asszonyi hang. — Tehát? A gróf letette az újságot és egy újabb füstmacskát bocsátott föl az arabeszkes mennyezet felé. — Mit akar a grófné ezzel a kérdéssel ? — mondta szenvtelenül. — Azt hiszem, hogy a gróf tudja, miről van szó... — Már megint az utazásáról akar beszélni, nevetett föl a gróf gúnyosan. Úgy gondolom, hogy elég érthetően fejtettem ki az álláspontomat a grófné előtt... Isn étiem tehát századszor: Nem, nem, nem. . . A grófné most leesett a szőnyegre és szőke fejével sírva borult a nyugodtan czigarettázó férjére. — Agenor, értsen meg, rebegte könyezve. Ez a levegő fojt, a társaság terhemre van, a bálok, a mulatságok untatnak. A szabad tengerre, a kék égboltra van szükségem, hogy csak némiképpen is magamhoz térjek .. . Meg fogok halni itt. . . érzem . . . tudom . . . bizonyos vagyok benne. . . Legyen irgalmas, Agenor... vigyen el ebből a borzalmas légkörből ... A gróf uj czigarettára gyújtott és az egyik lábát átvetette a másikon. — Grófné, mondta aztán szárazon — hagyjuk a fölösleges jeleneteket. . . Tudja, hogy nincs kedvemre az érzékenykedés és mit sem gyűlölök annyira, mint a hiábavaló szóbeszédet . . . Megmondtam, hogy nem viszem el a génuai tengerpartra — és ha ismer, bizonyos lehet afelől, hogy meg is tartom a szavamat... Ne okozzunk tehát egymásnak fölösleges keserűséget. — Agenor, susogta elhalóan — Agenor, legyen
