Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 8. szám. HÍREK. A népszámlálás eredménye. A gödöllői járás területén megtartott népszámlálás végleges eredménye a következő: Aszód 3706, Bag 2374, Boldog 2790, Cinkota 7799, Csömör 2778, Dány 2915, Domony 1342, Ghéviz 2218, Gödöllő 7722, Hgyörk 2047, Iklad 1019, lsaszeg 4239, Kartal 2359, Kerepes 1781, Kis- tarcsa 1749, Mogyoród 1103, Nagytarcsa 1008, Péczel 5750, Rcsaba 5089, Rkeresztur 6723, Rszentmihály 6606, Rüget 2719, Szada 1516, Túra 5623, Vácszentlászló 1889, Valkó 2544, Verseg 2435, Zsámbok 2448, összesen: 92231 lakosa van tehát a gödöllői járásnak, amely igy az ország legnagyobb járása lett. Esküdtszék! tárgyalás. A budapesti esküdtbiróság e hó 16-án tárgyalta Bugyi Ferencz Józsefnek Gaál Pál ellen becsületsértés miatt emelt panaszát. Vád tárgya volt, hogy Bugyinak lapunkban megjelent czikkére, melyben a Gaál volt lapjában a régi tánczokról irt czikkről konstatálta, hogy az nem egyéb, mint a Pallas Lex'con e tárgyú közleményeinek kiollózása, válaszul Gaál Ízléstelenül durva kitételektől hemzsegő förmedvényt bocsátott nyomdafesték alá. A tárgyaláson Gaál azzal védekezett, hogy Bugyi kritikája tulajdonkép a helybeli ellenzéket akarta sújtani, a miért ő jogosan felháborodott, de felháborodott azért is, mert az agyonkritizált czikk szerzője nő voif, a kit a kritika női mivoltában sértett meg. Hogy utóbbi állítását igazolja, azt állította, hogy Bugyi czikkében az foglaltatik, hogy ő a kritizált czikk szerzőnőjét pőrére fogja vetkőztetni, elhallgatván a szöveg többi szavait, a melyek szerint nem az írónőnek, hanem czikkének pőrére vetkőztetéséről volt szó. Hasonló volt egész védekezése, rákosszentmihályi helyi mártírnak igyekezett magát siránkozó frázisokban feltüntetni, sőt azt hangoztatta, hogy ő akkor, midőn a sértő kitételeket használta, senkit személyében bántani nem akart, hanem kijelentései csak általános jellegűek voltak. S bár ez a védekezés minden józan felfogásnak ellene mond, az esküdtek annak mégis felültek s kimondották, hogy vádlott kifejezéseivel Bugyi Ferencz Józsefet sérteni nem akarta illetve, hogy sértő kitételei Bugyira nem vonatkoztak. kamarába ... És öt évvel azután, hogy Kayserné az unokája főkötőjét horgolta, Tamási oltár elé vezette Takács Mariskát, a táblai biró egyetlen leányát . . . A jó férj felhúzta megint a fehér ablakfüggönyt és egy perezre kitekintett az ablakon . . . Furcsa, í majdnem érthetetlen dolgot látott: Horváth mérnök, aki bizalmas barátságban állott a Tamási-családdal s aki a szemközti járdáról sietve közelitett a kapu felé, egyszerre ijedten visszarohant ... Mi történhetett vele, hogy hirtelen mást gondolt? Tamási azonban, akinek végre is nem fájt a Horváth feje, közömbösen napirendre tért a különös dolog fölött s mosolyogva közelített gyöngélkedő felesége ágya felé. — Jó lesz igy? — kérdezte kedveskedve. — Köszönöm, jó lesz, — felelte most már nyu- godtabban a beteg Mariska. A napsugár végigöntölte a selyem-paplant, s egyenesen a Mariska fejére sütött. És a jó férj türelmesen gondolta: — Megfájdul a feje és mégsem akarja, hogy a függönyt lebocsássam 1 . . . Oh mily szeszélyesek az asszonyok! Habár társadalmi szempontból Bugyira nézve teljes e égtételt jelent a vádlottnak ezen meghátrálása, büntetőjogilag nem lehetünk az ügy elintézésével megelégedve, mert nincs könnyebb dolog, mint általános jellegű sértegetésekkel dobálódzni s aztán kijelenteni, hogy nem akartunk sérteni. Reméljük, hogy a királyi Curia a hozzá kerülő semmiségi panaszoknak helyt adva módot fog nyújtani arra, hogy az esküdtszék képtelen Ítélete reparáltassék. (B.) Mátyásföldi ügyek. A mátyásföldi 1911 évi február 12-én megtartott népes választmányi ülésnek megdöbbentően hihetetlen dologgal is kellett foglalkoznia. Az emberi eltévedés, a lelki aberraczió egy olyan tünetével állnak szemben a mátyásföldiek, a mi talán csak az ó korban, s csak egy esetben fordult elő: „Herostrates“ személyében. Aki, hogy hírhedtté tegye különben nagyon igénytelen, s a közéletben szerep nélküli személyiségét fölgyujtotta a világ hét csodájának egyikét, az epíiesusi „Diana“ templomát. Gyarló, menthetetlen hiúsága — millió értékű közkincsek s csodás alkotások elhamvasztásával — kielégítést nyert. Czélt ért. Hírhedtté vált. Ilyen megháborodott lélek sajnos Mátyásföldön is akadt. Akkor, a midőn Mátyásföldön minden teremtett lélek hozsannával fogadta a közgyűlésnek azt az egyhangú határozatát, hogy a világítást és vízszolgáltatást, az egyesület lehetőleg maga, vagy legalább is a kebeléből sarjadzó részvényesek csinálják meg, hogy igy ne csak az egyesület, hanem az egyesek is telek érték emelkedéssel minél inkább hasznosíthassák ingatlanaikat. És akadt egy ember, a ki ezt a régen várt, óhajtva óhajtott tervet minden áron meghiúsítani törekedett. Különféle beadványaival, legutóbb besugásával elérte azt, hogy a megyének — akinek vezetői, 22 éven át a legjobb indulattal viseltettek s keztyüs kézzel bántak Mátyásföld bel- ügyeivel, ezen herostratesi följelentés következtében — kénytelen - kelletlen beavatkozni kellett. E denunciálás következménye lett, hogy a megye képviselője — helyesen nem helyesen, ez alkalommal nem kutatjuk — a folyamatba tett építkezések be nem jelentése miatt szeretett elnökünket, bár egy évre fölfüggesztett joghatállyal, de még is 300 kor. pénzbírsággal, nem fizetés esetén 15 napi elzárással büntette meg. A munkálatokat pedig a szabályszerű bejelentés elintézéséig, a denunciáns külön üe! — F- fi- fess/er. — Künn: gyűlölet hullám csapkod És bősz ellenség fenyeget . . . Benn: csendes esti órán Meglopjuk ketten az eget! Ha csókba fullad suttogásunk ... Ha forrón ölel két karunk . . . Külső világi vad morajlást Hej! dehogy . . . dehogy hallgatunk! Külső világom minden bú-baját Hogy eltüntetéd égi szét elem! . . . Külső világom távol ködbe vész . . 5 egész világom te vagy most nekem! Fenyvesi Sándor.
