Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, február 19. 8. szám. RÁKOS VIDÉKE TfiRSflDflLÁVés KÖZGfiZbflSrtGI HETiLfiP RÁKOSSZENTnihflLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EQYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre ..... 8 kor Fél évre .....................4 . Ne gyed évre................2 „ EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Szabad a vásár. Irta: Dr. Révay Zoltán ügyvéd. Szeretett hazánkban minden megdrágult, csak egy érték devalválódik fokozatosan s ez a becsület értéke. Mig a nyugati államokban súlyos szabadságvesztés büntetéssel s ráadásul vagyonával arányban álló pénzbeli marasztalással sújtják a más becsületében gázolót, nálunk a felmentő vagy nevetségesen enyhén marasztaló Ítéletek egyenes felbátoritásul szolgálnak azoknak, a kik, saját erkölcsi értékük hiján, a másokénak pusztításával kárpótolják magukat. Csak a becsület védelmének ez a majdnem teljes hiánya teszi lehetővé azt, hogy oly egyének, a kik távolról sem ütik meg azt a szellemi és erkölcsi mértéket, mely a közszereplésre jogosit, a szellemi fogyatékosságot durva nyelveléssel, az erkölcsi hiányt vakmerőséggel leplezve helyet szorítanak maguknak a fórumon. A legszomorubb a dologban az, hogy a becsület fosztogatót a legtöbb esetben az esküdt- biróság hagyja ép bőrrel menekülni. Érthetetlen, hogy saját becsületükön féltékenyen őrködő polgárok járnak el ily könnyelműen, nem gondolva meg azt, hogy az egész polgári társadalomnak s igy önmaguknak is ártanak, a mikor az irgalmast, a nagylelkűt játszszák azzal szemben, a kit a reájuk ruházott büntető hatalommal a feddhetlen polgárok köréből ki kellene közösíteniük. Szinte vígjátékba illő, hogy komoly emberek miként hagyják magukat az előttük vádlottként álló által vezettetni. Nem kell egyéb, minthogy a máskor nagyhangú fenegyerek szerénynek, sőt a légynek ártani sem tudó szelídnek igyekezzék magát feltüntetni, szemforgató álpáthosszal pár érzelgős frázist vágjon ki, melyek szerint őt sértő kitételei használatában valami magasztos eszme, vagy lelkének nemes felháborodása vezette s kész a hatás, a mit természetesen csak fokoz, ha a tisztelt vádlott elég ügyes ahhoz, hogy egy-két merész csavarodás utján azt a látszatot idézze elő, mintha az afférben tulajdonkép ő szerepelne megbántottként, a ki nem büntetést, de dicsőítést « érdemel. Az érzékeny záró bombaszt elhangzása után a legidősebb esküdt kövér könnycseppeket töröl szeméből s rövid visszavonulás után elhangzik az igazmondás, a mely helyesli az elkövetett injuriát, de a mely egyúttal megrendíti a jogrendbe, a törvény oltalmába vetett hitét annak, a ki a rajta elkövetett sérelem megtorlását remélte polgártársaitól. Nem csoda, ha az esküdtszék intézménye nálunk annyi támadásban részesül. Az úgynevezett főbenjáró bűnügyekben is, különösen a közelmúltakban, szinte vérlázitó példái merültek fel a könnyelmű felmentéseknek. A mit azonban az esküdtszékek a becsületet érintő kérdések elbírálásánál elkövetnek, az már egyenesen közveszély, az a véresszájuak glorifikálása, az rákényszeritése a becsületében megtámadottnak arra,. hogy megtorlást a törvény határain kívül keressen s végeredményben igazolása annak, a mit egyik legkiválóbb gyakorlati büntető jogászunk az esküdtszéki intézmény értékének megállapításául mondott: ,,Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény.“ Lapunk mai száma 16 oldal.
