Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
XI, évfolyam. Rákosszentmihály, ign. vasárnap, január 1. 1. szám. RÁKOS VIDÉKE TfiRSflDflt/tt'és KŐZGftZbFISrtGI HETILAP v, aro RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. ft MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, a BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYE SÜLÉTj RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! fPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz e ii t in i h á 1 y, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .....................8 kor Fé l évre..........................4 „ Neg yed évre.....................2 , EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy eg^iasábos petit sor ára 20 fillér. Uj esztendő. „Adjon Isten, a mi nincs, ez uj esztendőben!“ Adjon Isten minden jót, örömet, boldogságot, jó egészséget minden jóakaratu, tisztességes embernek, vegye kegyelmébe barátainkat és szeretteinket és áldja meg mi magyar hazánkat. Ujesztendő hajnalán derűs kedvvel, meleg szívvel száll a jókívánság s az emberek, a tévelygő, vétkekben botorkáló és bűnökben bukdácsoló emberek megjobbult lélekkel fordulnak egymás felé. A Megváltó születésének magasztos ünnepén megtisztulnak a lelkek és az ünnepi hangulat zavartalan marad ujesztendő napjáig is, a mikor a felebaráti szeretet ül ünnepet. Nem egészen tiszta és zavartalan ünnepet. De a jobb lelkek békéjét és- áhítatát meg nem zavarhatja sem a hízelgő, kétszínű emberek kikandikáló önzése, sem pedig a kapzsi tenyértartók számitó mohósága. Tiszta szívvel köszöntjük újév hajnalán a mi jóságos közönségünket, szerető, elnéző jó barátainkat. Bár adná a Mindenható, hogy csupa örömet hirdethetnénk nekik erről a helyről. Csupa vigság áradoznék innen, jó hírek sorakoznának egymás mellé, mindenféle kellemes újságot köthetnénk hetenként csokorba. Csupa csudás jelentéseket kapcsoljunk füzérbe minden szép álmunk megvalósulásáról, boldogulásunkról, otthonunknak, ennek a szerette szép földdarabnak, a Rákos vidékének megálmodott, félig-meddig már is valóra vált fejlődéséről, jövendőjének ragyogó képeiről. A hétköznapi szürke munka igy olvadjon össze fenséges harmóniába s a mit hétről-hétre fejtünk le a sors sziklás kincsesbányájáról, megannyi kis kavicsból igy épül majd fel a felséges épület, álmaink, vágyaink pantheonja. Ma a magasztos ünnep ábrándokkal átszőtt elmélkedéséé a nap. Ötvenegy hét után, a melyeken a reális élet apró és nagyobb gondjai- dolgai kerülnek napirendre s adják meg a rendes munkánknak kifogyhatatlan -anyagát. Biz igaz, hogy tíz esztendeje immár annak, hogy a „Rákos Vidéke“ vasárnap reggel hűségesen beköszönt a házakhoz. Sok mindenről eldiskurálgattunk ez évtized alatt egymással ezen a helyen —mi újság és ti, szives olvasók; — nincs okunk se bánni, se sajnálni a szives barátságot, se az eltöltött hosszú időt Mert a mi érzésünk egy és ugyanazonos, tehát együtt I örvendeztünk, együtt lelkesedtünk, együtt mérge- j lődtünk, ha éppen kellett, valami közérdek kése- | delmes, nehézkes kielégítése miatt és együtt viaskodtunk, hogyha küzdelemre került a sor valami nagy közös érdekünk szolgálatában. Az évforduló alkalmával őszinte szívvel hangoztatott jókivánataink kapcsán — kedves kötelességünk, hogy most, a mikor az évforduló a „Rákos Vidéke“ számára évtizedes fordulót is jelent: hálás köszönetét mondjunk a szives pártfogásért, a szerétéiért, melyet olvasóink reánk pazaroltak és azért az együttérzésért, mely a mi erőnknek legfőbb forrása volt, de egyúttal a munkánknak legszebb jutalma lett. A mi munkánk nyilvános és mindenkinek szeme előtt folyik. Nyitott könyv, a melyben kényére lapozhat bárki. A tisztességes és jóindulatú kritikát köszönettel fogadjuk, — magunkat csalhatatlanoknak nem tartjuk, de élénk lelkiismeret él bennünk és az megnyugtat, hogy kötelességünket mindenkor legjobb tudásunk, minden erőnk és legtisztább meggyőződésünk szerint igyekeztünk teljesíteni. Ez az öntudat tölt meg erővel és önérzettel; a közönség elismerése és a mikor valamiben a magunk munkájának nyomait sikerül felfedeznünk: ezekből áll a pályabér, mely felénk integet. A tiz éves forduló alkalmából nem terheljük olvasóinkat súlyos, bár nem érdektelen statisztikai adatokkal. Elég annyi, hogy tiz év óta Lapunk mai száma 16 oldal.
