Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, december 4. 49. szám. VIDÉKE TflRSflDflLrtKés KÖZOnZBflSflGI HETILAP RÁKOSSZÉNTrilhflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESŰLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET* RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ................8 kor Fé l évre.....................4 „ Negyed évre.................2 . EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A társadalmi morál. Irta : Nagy Zoltán, szegedi kir. törv. biró. Korántsem elméleti nyargalás, még kevésbbé unaloműző beszédtárgy, hanem komoly, igazán komoly kérdés az, a miről oly gyakran esik szó, hogy van-e társadalmi morál és hogy mi is az a társadalmi morál ? Axiómákat, tantételeket nem sorolunk fel most és holmi vallási, erkölcsi és nevelési antik rekvizitumok helyett a modern felfogás szerint próbáljuk megállapítani nem a kérdést, hanem ennek ellenkezőjét, hogy mikor nem lehet morál és csakhamar reá jövünk, hogy mikor nincs morál. Azt szokták erre felelni, hogyha elveszett a becsület, a tisztesség, akkor nincs morál. Igaz, nagyon igaz, de ismét elméleti útra tértünk, mi pedig tényeket, okokat vagy legalább is jelenségeket keresünk, a melyekből a morál hiányára következtetünk. Fordítsuk meg a kérdést és úgy tegyük fel, hogy micsoda tényezők okozzák a vesztét, pusztulását a morálnak, hátha igy hamarabb czélhoz jutunk. Kettőt ragadunk ki ezen tényezők közül kártyáról, italról nem beszélve; kettőt, a melyek egymással semmi összefüggésben nincsenek, sőt a dolog úgy áll, hogy a kettő közül az egyikre nézve az a baj, ha van, a másikra pedig, ha nincs. Ez a kettő a pénz és az asszony. Mikor mind a kettő a másé, egy idegen harmadiké és a mikor ezeket megszerezni igyekezünk. Vegyük csak a pénzt először. Letagadhatlak hogy minden törekvés erkölcsi rugója csak a pénz. A pénz az a minden, amiért mindent megszerezni lehet; az az egész, amelyben annyi p arány és nagy egyesül. Ezért küzd az ember. Es ahogy küzd, amint megszerzi, annak van törvényes, erkölcsi, társadalmilag elfogadott, megengedett vagy tűrt alakja, a mi mind-mind belegyömöszölhető a morál fogalmába, csak ami ezen a szűk vagy tág körön kívül esik és abból a keretből mintegy kilóg, az az immorális. De még ekkor sem absolute, hanem relative. Mert bármennyire igaz is legyen, hogy a pénznek nincs szaga, bizonyos pénzszerzés valósággal bűzt terjeszt, amelyet paragrafussal dezinficiálni nem lehet. Másrészt, és most vegyük a másikat, az asszonyt, a minden földi javak között legdrágább asszonyt, legtöbbször nem a mi asszonyunk, akit megszerezni igyekszünk. Ne méltóz- tassék mindjárt a közönséges értékmérőre: a pénzre gondolni, mikor az értéket, a becset hozzuk az asszonynyal kapcsolatba. Legtöbbször nem is a pénz az ellenérték, hanem ennél több, értékesebb : a becsület, a tisztesség, a jellem, mint a melynek éppen ezért pénzbeli egyenértéke nincs. Ahány példa, annyi eset igazolja azt, hogy mi mindent nem áldozott fel és tett tönkre egy-egy ember az asszonyért. Ne méltóztassék azonban szó szerint értelmezni ezt a szót, hogy asszony; jelenthet ez szenvedélyt, eroíikumot, avagy éppen érzékiséget is. És most abban a nagy forgatagban, amit világnak nevezünk és ezen belül csak abban a körben is, amelyben ki-ki társadalmilag él, nem tud-e olyan esetekről, amelyeknél külön a pénz és külön az asszony, legtöbbször együtt mind a kettő teremt elő olyan helyzetet, amely kifogás alá esik a társadalmi morál tekintetében. És hogyha egyszer kifogás alá esik, akkor bizvást elmondhatni, hogy adott esetben nincs is morál. A mint hogy igaz is. Azt valahogy, sőt semmiképpen ne mél- toztassék ám hinni, mintha mindez ami e körben és ily vonatkozásban tudott vagy hallott eset, azonkívül több és más nincs is. Dehogy, dehogy. Az az ezertülü és ezerszemü világ még mindig kevesekről tud, hahogy a szóáradattal hét vármegye vizi és szélmalmát el is lehetne hajtani. Csakhogy a képmutatás első tantárgya az élet iskolájának, a szemforgatás megfizethetetlen erény a köztapasztalat szerint és a morál leLapunk mai száma 16 oldal.
