Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-27 / 48. szám

2. oldal RÁKOS VIDÉKE 48. szám. hetetlen a közterheket még jobban emelni. Aki nem gondolkodik, el is fogadhatja ezt az érve­lést. De amikor az ilyen Simon-féle esetek buk­kannak föl a közhivatalnoki nyomorúság tenge­réből, amikor látjuk, hogy a silány fizetés egy magas birói rangban lévő férfit késztetett meg­alkuvásra, amikor egyéni tapasztalataink alapján a köztisztviselői megalkuvásnak annyi példáját állapíthatjuk meg: akkor be kell látnunk, hogy nem megtakarítás az, amit az állam müvei, hanem a közhivatalnoki kar prédául dobása nyomorú­ságnak, kisértésnek, megalkuvásnak. A nagy magyar korrupczió nagyrészt ebben a takarékos- sági politikában gyökeredzik. HÍREK. Müller Antal jubileuma. A magyar vendéglősök csütörtökön ünnepelték Müller Antalnak, a Nemzeti Casinó és Park Club vendéglősének 40 éves jubileu­mát. A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcs- márosok Ipartársulata rendkívüli közgyűlést tartott a Hungária szálló dísztermében és a közgyűlés keretében leleplezte az ünnepelt arcképét. Az ünnepélyen megje­lentek az ipartársulat tagjai teljes számban, a nyugdíj- egyesület vezetősége, a vendéglős-munkaadók egyesüle­tének választmánya, a kávésipartársulat küldöttsége, a budapesti kávésok szövetségének kiküldöttei, a vendég­lősök szakirányú tanonciskolájának tanári kara és nö­vendékei. Kivülök megjelentek Jekelfaiussy Zoltán cs. és kir. kamarás, a Park-Club igazgatója, Gelleri Mór kir. tanácsos, Vajda Zsigmond festőművész, Goretzky Zsigmond kér. elöljáró, Szente Imre gyárigazgató és mások. Az ünnepi közgyűlést Gundel János, az ipartár­sulat elnöke, nyitotta meg, indítványára küldöttség ment az ünnepeltért, akit megjelenésekor éljenzéssel fogadtak ——r-----------------------^ 0 T A R C Z A. D \,=_______________==__________________J Kl árika mint írónő. A reggeli kávét kiszürcsölték és a fiatal, kívánato­sán szép háziasszony a hagyományos szokás szerint karikára fűzött kulcsokat csörgetve, elhagyta a szobát, hogy napi dolgai után lásson. Mandula Flórián, a kéthónapos férj, indulatosan vágja magát a pamlag sarkába. Az ártatlan bútordarab fájdalmasat nyekken az erőszakos lökés alatt, de mit törődik most azzal Flórián ur, akinek szivében mélyen szántó keserűség költözött. Vészes ránczok ülnek ki homlokára s indulatos szavakat dobál a nagy némaságba. — Hiszen jól tudja Klárika, milyen szívesen trécselem el vele reggeli után azt a rövid félórát, amely hivatalos óráim megkezdése előtt rendelkezésemre áll... Eddig benn is maradt velem a szobában, mig el nem mentem s mondhatom, egész napomnak úgyszólván ez volt a legkellemesebb félórája... Egy idő óta azonban, nem tudom miért, mindez megváltozott . . . Rágyújtott egy pipára s megkísérelte másfelé terelni a gondolatait. Belebámult a sürü füstgomolyba de hiába, egyszer csak azon vette magát észre, hogy megint csak a feleségére gondol. De hát mi is változtathatta meg ennyire az ő kis és akit Gundel elnök üdvözölt. Ezután Glück Frigyes mondott szép és lelkesen fogadott ünnepi beszédet. A beszéd végeztével lehullott a lepel a pálmák és diszvi- rágok közt elhelyezett arczképről, amely Vajda Zsigmond festőművésznek egyik legsikerültebb alkotása. Az éljenzés lecsillapullával Gundel János, Bokros Károly, Harsányi Adolf és Palkovics Ede üdvözölték Müllert, aki meghatottan mondott köszönetét az ünnep­lésért. Márkus József, Lisznyai Tihamér, Wekerle Sán­dor, Thék Endre és mások levélben és táviratilag kül­dötték jókívánságaikat. Este nyolcz órakor fényes bankett volt a Hungária- szálló külön-termében, ahol Radics Béla zenekara szóra­koztatta a vendégeket. Gundel János mondta az első felköszöntőt a királyra. Gelléri Mór, az Országos Ipar­egyesület nevében köszöntötte fel Müller Antalt, mint a vendéglős-ipar úttörőjét. Glück Frigyes Vajda Zsigmond festőművészt éltette, aki egész lelkét befektette az általa készített képbe, Gorecky Zsigmond, IV. kér. elüljáró, Harsányi Adolf, Katona Géza, ifj. dr. Nagy Sándor beszéde után Acsay Antal egyetemi tanár, a belvárosi bizottsági tagok nevében köszöntötte fel Müllert, az ideá­lis polgárt, aki a közjóért működik. Vajda Zsigmond, Boross Soma és mások felköszöntői után F. Kiss Lajos szerkesztő bemutatta a jubilánst üdvözlő, több mint két­száz sürgönyt. Asztalbontásra csak az éjjeli órákban került a sor. Müller Antal kiváló egyéniségét nem kell bemu­tatni a rákosszentmihályi közönségnek, melynek köré­ben rendkívüli tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Az alapítók gárdájának oszlopos tagja ő, ki az Almásy Pál telep megalkotásában tevékeny részt vett s azóta is mindenütt első, ahol közczélokért tenni és áldozni kell. Szentmihályi tuskulánumában piheni ki munkás életének fáradalmait leggyakrabban, és az itteni társa­ság körében szokta — fájdalom, újabban elég ritkán, — kellemes perczeit legszívesebben eltölteni. A lóvasut- társaságnak máig is igazgatósági tagja. Érdemeit illetékes helyeken méltón elismerték, de igazán méltóképen csak az tudja értékelni, aki közelről ismeri ennek a minta polgárnak az élete folyását. Munkával kezdte életét kora ifjúságában, a Hungária szállóban és becsületes munkával töltötte el a ma ——--------------------- - ...........................—■------------------—i fe leségét ? . . . Azt éreznie kellett Flórián urnák, hogy valami mint egy kínai fal, közéjük emelkedett . . . nyilvánvaló, hogy felesége gondolatait más valami bilincseli le . . . folytonos szórakozottsága, álmodozása mind nagyon gyanús ... Eh ! de mit kínozza magát haszontalan töprengéssel, ami semmire sem vezet. Az idő jó felfedező s ő iparkodni fog az időnek segítsé­gére lenni, ebben a felette fontos munkában. Felöltötte köpenyegét s elindult a hivatalba. Előbb beszólt a konyhába: — Isten veled Klárikám. Neked bizonyára sok dolgod van? — Óh, dehogy — hangzott a kedvesen csicsergő válasz — éppenséggel semmi dolgom sincs. Megcsókolták egymást rendes szokás szerint s Flótián ur bosszúsan lejtett tova. Telve keserűséggel dörmögte: — Még csak mentegetődzni sem tartotta érde­mesnek ... * A reggeli pipa sem Ízlett Flórián urnák. Nem az asszony töltötte, mint ahogy eddig szokásban volt. Betért hát a kis szatócsboltba, ahol czipőpertlitől kezdve dohányig minden kapható volt és néhány szivart vá­lasztott ki. A vézna, sovány boltosné egy Írott papír­darabot vett elé, belegöngyöli a szivarokat, lehetőleg bájos mosollyal gyújtotta át a morózus Flóriánnak. Flórián, merő szórakozottságból, vizsgálta a ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom