Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 45. szám. a napi eledelért; csak a kenyérkereső alkalmak | javuljanak, csak a fényűzésnek ez a szertelen kultusza ne uralkodjék a korgó gyomrunk rovására. HÍREK. A villamos vasút. A rákosszent- mihályi villamos vasút építését e héten tényleg és valósággal megkezdették. Megkönnyebbülten sóhajt fel e hírre községünk egész lakossága, mert végleg megszabadul a sok mindenféle pletykától, melylyel ebben az ügyben különösen az ősz kezdete óta nyugalmát és meggyőződését zavarták. Most már a saját szemével meggyőződhetik mindenki, még az is, akit eddig hidegen hagyott, hogy az építő anyagokat, talpfákat, vasoszlopokat és más egyebeket hónapok óta hordták garmadával a rákosszentmihályi állomásra, mondjuk, a saját szemével meggyőződhetik, hogy a mérnökök munkások kíséretében megjelentek az uj vonal területén, kimérték a villamos vasutunk nyolcz méter széles pályáját az Efimann-telepen keresztül és nekiláttak a talaj egyengetésének. Az első ásóvágás megtörtént; megkezdődött a szebb jövő uj fejezete Rákosszentmihály történetében, amelyben felejthetetlen dátum marad 1910 november másodika. Csapodi István dr. Gsapodi István dr. egyetemi professzor, a hírneves szemorvos, a M. Á. V. szemorvosi tanácsadója, Rákosszentmihály régi nyaraló lakosa tisztelettel tudatja, hogy lakása november 1-től VIII., Baross-utcza 78. sz. III. em 26. (Lift!) Rendelő órák (hétköznapokon:) a M. Á. V. részére II —1-ig, magánbetegeknek 3-4 d. u. Kinevezés. Barsy Gusztáv m. kir. csendőr főhad- nagy a gödöllői különítmény parancsnoka, nov. 1-én századossá lépett elő. Állomáshelye továbbra is Gödöllő marad. Lelkészek áthelyezése. Szabó Géza gödöllői segédlelkészt Nyugatszenterzsébetre helyezték át. Helyére Székely Ödön jött. A gödöllői koronauradalom uj jószágigazgatója. A földmivelésügyi miniszter Fridrich Géza bábolnai jószág- igazgatót a szolgálat érdekében a gödöllői m. királyi koronauradalomba helyezte át és megbízta őt a koronauradalom igazgatásával, mig ugyancsak a szolgálat érdekében Riszdorfer László jószágfelügyelőt Fogarasról a bábolnai m. kir. ménesbirtokra, Hofer Adolf jószág- felügyelőt pedig Mezőhegyesről a fogarasi m. kir. ménes birtokra helyezte át és megbízta őket a bábolnai illetőleg a fogarasi ménes birtok igazgatásával. Kőbánya bérbeadása. A gödöllői m. kir. erdőhivatal az 1910. november 15-én d. e. 10 órakor megtartandó versenytárgyaláson bérbeadja a galgamácsai m. kir. erdőgondnokság kerülétében fekvő ecskendi bazaltkőbányát 1910. október 1 tői, 1916. szeptember 30-ig terjedő időtartamra. Kikiáltási ár 1600 korona, bánatpénz ennek 10°/0-a. Pótvásár. Pestvármegyében a kolera miatt általában elmaradtak az október hónapi országos vásárok. Helyettük a belügyminiszter most pótvásárokat engedélyez. Gödöllőn november 6. és 7. napján lesz az országos pótvásár. Első napon az állatvásárt, második napon a kirakodó vásárt tartják. — Az állatvásárra vészmentes helyről szabályszerű járlattal bárminő állat felhajtható. Helypénzszedési jog bérlete. Hatvan község elöljárósága az országos vásári, heti vásári és napi piaczi helypénzszedési jognak 1911—1913. évekre leendő bérbeadására 1910. november 15-én d. e. 9 órakor versenytárgyalást tart. Kikiáltási ár 3700 korona, bánatpénz ennek 10 százaléka. Eljegyzés. Mühlbacher Annuskát, Mühlbacher Márton régi rákosszentmihályi polgár kedves leányát el- jegyezie Gálfi György szabadkai gyógyszerész. A. boldog f —=■ ^ í! T A R C Z A. 0 ^ ___________________________J Az utolsó nóta. Körte Dávidot csak tűrték a bandában, pedig nem utolsó czigány volt. Kucsuk Vilmos, első prímás helyére is odaállhatott volna Dávidka, ha a természet nyomorék czigánynak nem teremti. Szakajtókosárnyi púp dudoro- dott a hátán. Horpadt melle is herdécselt. Az egyik lábára is biczegett Dávidka. . . Node annál nagyobbra nőtt villogós tekintetű feje. Nem... Nem! Banda elé nem illett az ilyen púpos czigány. Ez a dicsőség az olyan czigányt illeti, minő Kucsuk Vilmos volt. Gavallérosan hajladozott a dereka. Midőn kövér állához szoritotta a hegedűt, nyúlánk kezében kaczagott a szárazfa! Uras volt még a ruházata is. Hanem azért került olyan bolondos ur is aki a púpos Dávidkát parancsolta maga elé: — Húzzad, Dávid! A fülembe húzd ! — Méket? . . . Tekintetes uram. — Dávidkám, hej! hogy: Kerekes a szőlőlevél... Dávid huzza! Szeme könnybe lábadt, úgy húzta a czigány. — Dávidkám, igyál! Dávidka ivott... majd az átduhajkodott éjszaka után, a keritések mentén neki-neki lódult a hideg sárnak. Nagybátyja a bőgőhordozó vén czigány, részegen témfergett utána. Jajongott az öreg Dudi. — Jáj, te zöldség . . . összetöröd a hegedűdet. — Inkább a bőgőre ügyeljen kend! — csuklan- dozott Dávidka s még a sárból is magasra tartotta a hegedűjét. Ez a szerszám volt legkedvesebbik vagyona. Mikor az utczagyerekek sárral dobálták, akkor is ezt a szerszámot óvta. — Zöldség! Hol a sárkefe, zöldség? — a ficz- kók csufondárosan kurjongatták utána. Dávidka esetlenül lógatta nagy fejét. * Némelykor, midőn vidám nóták hangolták, ekkor is köhécselt Dávid. Hiába döfölte a pikulás, Dávid köhögött, a púpja is reszketett belé . . . Kállay Bálint jó mulatós ur volt, hanem azéit mindig Dávidkával huzattá az igazándi bus magyar nótákat. Ilyenkor tűnt ki, micsoda varázslatos hangok rejtőztek a Dávidka hegedűjében. Egyszer egy barnaszemü czigánylányt is meg- igézett a nótájával. Barnaszemü czigánylány is azokért a nótákért szerette meg a púpos kis czigányt. Azonban a szerelem balzsamos csókjától sem gyógyult meg Dávidka, sőt a bandából is kimaradt, midőn az eperfáról pergedeztek, hulldogáltak a sárgapiros levelek.
