Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-16 / 42. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1910. vasárnap, október 16. 42. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSÁDflLAhés KÖZGAZDASÁGI HETILAP RÁKOSSZÉNTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A EUDAPEST X. KÉR. RÁKOS) KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre .......................8 kor Fé l évre.............................4 „ Ne gyed évre........................2 „ EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. A pletyka. Nem hiába tartják a németet a világ legpraktikusabb nemzetének. Igaz is. Az a köz- mondásszerü ügyesség és élelmesség, amely a németet jellemzi, ismét például szolgálhat annak a parányi német város polgármesterének az intézkedésében, ki a városházán nyílt helyre függeszted ki a pletykázó asszonyok névsorát s egyenesen felhívja a háztulajdonosokat, hogy az ilyen asszonyoknak ne adjanak ki bérbe lakást. Nem életre való, ügyes intézkedés-e ez? Hogy éppen a humanizmus melegágyában kelt volna ki, azt kevés ember foghatja rá, de elvégre is úgy ebben, mint másban is talán, ideje már oldalba rúgni azokat a kendőző szereket, melyek csak arra valók, hogy eltakarják a valódi ábrázatot. Már pedig a humanizmus jegyében fogant és annyi, de annyi törvényes intézkedés átható rendelkezés végeredményében azt mutatja, hogy éppen az ellenkezőjét érjük el vele, amit szándékoztunk. Rontunk ott, ahol javitani kellene ; kuruzslunk, ahol hozzáértő gyógyításra van szükség. Egy török közmondás azt tartja, hogy „a pletyka sohasem egészen hazug és sohasem egészen igaz.“ Vegyüléke a hazugnak és igaznak. Csak arra nem akadt még vegyész, aki megmondta volna, hogy hány százalék igazságból és hány százalék hazugságból van összealkotva. Igaz, nagyon igaz azonban, hogy az igazság vége mindig attól függ, mennyi a hajlamosság a hazugságok iránt és alkalomszerüleg mennyivel hatalmasabb, erősebb ez a hajlamosság az igazság szereteténél. Mert mi tűrés tagadás, a dolog úgy áll, hogy a pletykázásnak az irányitója, sokszor a fokmérője is kizárólag az egyéni hajlamosság. Úgy mondják, hogy van ember, a kinek a természete nem veszi be, mondjuk az őszinteséget. Kell, valósággal életszükséglete az, hogy igazat ne mondjon. No de ez még nem minden. A hazug ember még nem mindig pletyka. De megfordítva : igen. Csak az aránytól függ, hogy milyen mértékben. Áz egyéni hajlamosság az oka azután, hogy nincs nyugta az ilyen embernek. Talán addig nyugodtan aludni sem tud — mint Jókai hires Mákné asszonysága — mig naponként kedvére ki nem pletykálta magát. A hajlamosságon kívül még egy külső körülmény van, a mely külső körülményt csökkenteni, hatását gyengíteni mi magunknak volna első sorban kötelességünk, nehogy ez a hajlamosság tultengésre kerüljön. Ez a külső körülmény pedig az unalom. Letagadhatatlan az, hogy azok pletykálnak leginkább, akiknek idejük van rá. S vájjon kinek van ideje? Annak első sorban, a ki elfoglaltatást nem talál és rögtön hozzá tehetjük annak, a ki unja magát. Mert el ne feledjük, hogy a pletykázás maga, mint ilyen nem munka, de sokaknak szórakozás, élvezet. Már pedig — én édes Istenem — olyan kevés, nagyon kevés az a munka, a mi emberi fogalmunk szerint, szórakozás, élvezet számba menne. Sőt talán nincs is. Az unalom és a hajlamosság összetalálkozása esetén azután éhezik, tobzódik, valósággal kéjeleg ez a. kedves szokás. Még ez sem lenne baj, ha másokban kárt nem okozna, másokra nem vonatkoznék. Csakhogy éppen az a pletyka eredendő sajátossága, hogy mindig másokról szól. A másik dolgát üzi-füzi, magyarázza és ebben a foglalkozásában a tüszurástól kezdve a dorongolásig kellemes érzéseket kelt, fájó sebet üt, sokszor agyon is üt. Mézédes szóval, szenteskedő ábrázattal, szemforgató tekintettel kisérve indul meg az áradat, cseppenként, kis adagokként; pedig Echegaray mondja, hogy ,,a pletyka cseppjei kivájják a legerősebb becsület sziklakövét is.“ Azok a mások, a kikről a pletyka szól és a nagy világ, a mely a hallottakat tovább adja, színezik, toldják, bővítik már s ismét Echegaray mondja: ,,a szél fuvallatból orkán lesz, homok talajon fellegvár épül s jaj annak, a kit az orkán Lapunk mai száma 16 oldal.
