Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
32. szám _________rákos mé g nem következik, hogy a törvényhozás azt a teimé- szetes személyt, ki a községben fekvő vagyon birtokosa s attól adófizető, csak azért, mert nem lakik a községben, a községi választói jogból kizárni akarta volna s ezért a községben nem lakó, de itt ingatlan-birtokos adózók a névjegyzékből nem törölhetők. De nem állhat meg az Ítéletnek az a része sem, mely szerint a férjes nőket a névjegyzékből törülni rendeli, mert a törvény 38. §-a általánosságban beszél, vagyis nagykorú nőket említ, már pedig ezalatt az összes, vagyis özvegy, elvált nagykorú hajadon és férjes nők értendők. Ennek alapján, ha a községben a férj nem adózó és a feleség igen, csak az utóbbi vehető fel a névjegyzékbe és akkor is módjában áll a férjet meghatalmazni, hogy őt a választásokon képviselje. Azért a választók névjegyzékének és a bírósági ítéletnek beérkezte után első kötelessége csak az lehet a község vezetőségének, hogy a törvénynyel és egy, már érvényben levő elvi határozattal, ellentétes határozat meghozatalát a közigazgatási bíróság elnökének tudomására hozza s ezáltal elérje azt, hogy polgártársaink választói joga kárt ne szenvedjen. Krenedits Sándor, községi főjegyző. * Miként áll a nők joga a nagyközségi alkotmányban ? E kérdés a m. kir. közigazgatási bíróságnak Rákosszentmihály nagyközséget érdeklőleg hozott egyik utóbbi határozata folytán aktuálissá vált. A kérdés voltaképen ketté válik és igy kettő lesz belőle. Első kérdés: Lehet-e a nő tagja a községi képviseletnek ? Második kérdés: Részt vehet-e a községi képviselet megválasztásában. Az első kérdési ériníőleg a községi képviseletről az 1886: XXII t. ez. 32. §-ának 4. pontja a következőleg rendelkezik: „A képviselőtestület felerészben a legtöbb egyenes államadót fizető községi lakos vagy nagykorú birtokosból, illetőleg a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető nagykorú hajadon, özvegy, vagy törvényesen elvált nők, s jogi személyek meghatalmazottjaiból kiskorúak gyámjaiból és gondnokság alatt állók gondnokaiból, vagy felerészben pedig a választó közönség választottaiból és azokon kívül még az állásaiknál fogva szavazati joggal biró előljárósági tagokból áll.* A törvény tehát a község területén fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető nagykorú hajadonok, özvegyek, törvényesen elvált, kiskorú és gondnokság alatt álló nők tekintetében világosan szól, s ezek nem közvetlenül ugyan, de közvetve meghatalmazottjuk, gyámjuk, avagy gondnokuk utján igenis tagjai a nagyközségi képviselőtestületnek. E joguk csak annyiban szenved korlátozást, hogy azt személyesen nem gyakorolhatják. A férjes nőkről az idézett szöveg hallgat, miből első pillanatra az látszik következni, hogy a község területén fekvő vagyon után legtöbb adót fizető férjes nő a községi képviselet megalkotásából kizáratott. Ez azonban csak alakilag áll; lényegben az ily legtöbb adót fizető férjes nők kizárása éppen a férjnek a községi képviseletben való részvételi jogát szüli. Hogy ez igy van, ez kitűnik a törvény 33, §-ának 8-dik bekezdéséből, mely igy szól: „A férj vagy atya államadójába a nő, valamint a kiskorú gyermekek államadója is beszámítandó, ha a nőnek, vagy kiskorú gyermeknek vagyonát kezeli.“ vidéké 3. oldal A szöveg kizárja azt, hogy a nő kifejezés alatt mást, mint férjes nőt lehessen érteni. Lássunk most már tisztán! Ha a férj államadójához hozzászámítjuk még a legtöbb adót fizető feleség adóját, úgy a férj most már mint legtöbb adófizető saját jogán a községi képviseletnek tagjává válhatik. A legtöbb adót fizető férjes nő a nagyközségi alkotmányban látszólag jogot vészit, valójában pedig férje helyzetét a községi képviseletben való közvetlen részvétel kiváltságossá teszi. így lesz az egyszerű községi választó férjből virilista, s ebből választás alá nem eső képviseleti tag. Hogy a legtöbb adót fizető férjes nő is képviselet utján részvételi jogot nyerhet a községi képviseletben, azt a következő példára vonatkoztatólag maga a törvény rendeli. Tegyük fel, hogy a legtöbb adót fizető férj és ennek legtöbb adót fizető neje, vagyis mind a ketten gondnokság alatt állanak. Ez esetben a legtöbb adót fizető férj a neje vagyonát nem kezelhetvén, ez utóbbinak államadója a férj államadójába be nem számítható. Miután pedig a törv. 32. §-ában a gondnokság alatt állók kifejezése alá a gondnokság alá helyezett férjes nők is vonhatók, világossá válik az, hogy az uj gondnokság alatt álló és legtöbb adót fizető férjes nő, a törvény saját szavai szerint is gondoka utján a községi képviseletben közvetett részvételi jogot nyertek és a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe saját jogán felveendő. Ez a példa is illusztrálja azt, hogy a m. kir. köz- igazgatási bizottság határozatainak idevonatkozó indokolása jogi tévedésen alapul. Az utóbb hivatkozott § 7-ik bekezdésében a törvény kimondja azt, hogy a választás alá eső képviselők névjegyzékének és a sorrend megállapításánál csak a község területén és az ahhoz közigazgatásilag csatolt pusztán birt fekvő vagyon, valamint az azokon élvezett jövedelem után fizetett egyenes áilamadó vehető csak számításba. Hogy a legtöbb adót fizető férjes nőnek a községi képviseletben való részvételi joga miként alakul, ha a férj ily egyenes államadót nem fizet és ha nejének a vagyonát nem kezeli? Ezt a kérdést a törvény bölcs hallgatással mellőzi. A törvény szellemét megölő betümagyarázattal ez utóbbi esetben a legtöbb adót fizető férjes nőnek a községi képviseletben való esetleg közvetett részvételi jogát egyszerűen le lehet tagadni. Pedig ez sem áll megokolt ellenvetés nélkül. A következő példa erre megtanít. Egy férjnek és apának, akinek legtöbb adót fizető felesége van, az a szerencse jut osztályrészül, hogy van egy legtöbb adót fizető nagykorú hajadon leánya is, de sem a feleségének, sem ezen leányának a vagyonát nem kezeli. A leány meghatalmazott utján résztvehet történetesen a községi képviseletben, az anya pedig ily módon sem. Itt érezzük azt, hogy a törvény pongyola szövegezésénél fogva az anya jogvesztessé lett. Ezt a jogsérelmet, minden nagyképü tudományos apparatus nél- kélkül megoldhatjuk a józan ész segélyével, ha a legtöbb adót fizető anyának is megadjuk azt a jogot, mint a legtöbb adót fizető hajadon nagykorú leányának. Vagyis, ha a legtöbb adót fizető nőnek férje egyenes állami adót nem fizet és nejének a vagyonát nem kezeli, úgy ezt a férjes nőt is a törvény szellemében kell, hogy megillesse a községi képviseletben saját meghatalmazottja utján való esetleges részvételi jog. A m. kir. közigazgatási bíróságnak az említett határozatában odavetett indokolása, hogy férjes nők a
