Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-31 / 31. szám

RÁKOS VIDÉKÉ 31. szám 3. oldal HÍREK. Rákoscsabai levél. Községünk fejlődésére nagy befolyással van az úgynevezett „ Újtelep “-nek mindig nagyobb mértékben történő kiépítése, e tekintetben a rákoscsabai takarék- pénztár nem kiméi semmi nemű áldozatot és fáradságot, hogy minél szebb, nagyobb és a mellett a kor igényei­nek megfelelő modern telepet alkosson. Rendkívüli előnye az , Újtelepinek, hogy vízvezetéke van, a mi kívánatos volna, hogy az Rákoscsaba községre és a többi telepre is kiterjesztessék. Mily jól esik tapasztalnunk azt, hogy ezen nagy forróság és porban az „Újtelep“ házai előtt fel van ön­tözve, sőt igen sok tulajdonos a járdák kitéglázását is megkezdte. Hol van ettől Rákoscsaba községe, a hol az ember nyáron a nagy portól majd megful, télen pe­dig a nagy sárban elmerül. Mint halljuk községi, képvi­selőtestületünk kétszázezer korona kölcsönt vesz fel az első hazai takarékpénztárnál, mely összegből egy dí­szes uj községházat, két ovodát és az „Újtelepen“ egy nagy iskolát óhajt épitetni. Különösen az utóbbia­kat nagyon czélszerünek és szükségesnek tartjuk. A díszes uj községháza azonban — tekintettel arra, hogy a mostani községháza a — lakások kiüresitése után —teljesen megfelelő— még várhat; helyette meny­nyivel szükségesebb volna a világítás, és a közbiztonság ügyét sürgősen rendezni, továbbá egy égetően szüksé­ges fürdő létesítése és a mi fő s ezzel kapcsolatos, a közegészségi ügyet legalább türhetőbbé tenni. Ezekre áldozzon az elöljáróság első sorban a felveendő köl­csönből s akkor, ha jut még, gondoljunk a díszes községházra. A közegészségi ügyet említve örömmel jelenthet­jük, hogy községünk egy fiatal uj orvossal szaporodott Dr. Geiber József személyében, ki a múlt héten a Kossuth Lajos uíczában levő Lassu-féle házban rende­léseit megkezdette, egész délután rendel és állandó la­kosa községünknek, mi tekintettel arra, hogy Dr. Ba logh Pár már végleg távozott Csabáról, Dr. I laasz or­vosunk pedig már nem fiatal, nagy nyereség közsé­günkre nézve. Mint halljuk, ezen rövid idő alatt is már több sikeres ténykedése volt. is terhemre volt s letettem. Most egészen magam vagyok. — Szomorú sor az, tudom magamról — jegyzi meg az öreg nénike. — Mig fiatal az ember meg van valahogy, de mikor már korosabb lesz, nagyon is rossz az, ha egyedül marad. Ha Isten ments megbetegszik, nincs aki ápolja, gondozza, rossz ez nagyon. — Mióta élek — mondja büszkén az erdész — még nem voltam beteg. Erdész ember nem beteg soha s ha megbetegszik biztos meg is hal, mert azt már akkor semmi meg nem gyógyítja, jobb levegő az erdei levegőnél nincs a világon sehol, mindenütt csak rosz- szabb van s az erdész, hova menjen az erdőből, ha egyszer beteg ? Nincs azon már segítség. Az elődeim is igy jártak. — Ez igaz, nagyon igaz, erre nem is gondol­tam volna. — De most már megyek, körülnézek egy kicsit s visszamegyek az erdőbe. Köszönöm a vizet. — Nincs mit köszönni — szól utána az asszony. — Ha megint erre jár, el ne kerülje a Lidi nénét, mert úgy hinak engem. A maga nevét tudom. — Tudja ? Nó majd betérek itt-ott egy szóra. Hozok egy kis jó gombát, ha újra jövök. — Köszönöm, az Isten áldja meg ! — Isten áldja! — S ezzel becsapta maga után a rácsos kaput s elment. Az utón, mintha mögötte messze elmaradt ifjúsága Visszatérve az „Újtelepire úgy éltesülünk, hogy a rákoscsabai takarékpénztár újabban kérvényt nyújtott be a kereskedelmi minisztériumhoz, hogy az uj telep­pel szemben levő vasúti őrháznál a személyvonatok részére megállóhely engedélyeztessék. Ezen ügyet a község, mint erkölcsi testület is magáévá tette s a te­lepi lakók egy nagyobb küldöttsége készül a kereske­delmi miniszterhez kérve a megállóhely engedélyezését. A rákoscsabai általános iparoskor 1910. évi augusztus 7-én a budapesti „Lira“ dalkör, Stoll Ká­roly a Király színház tagja és a rákoscsabai Bohém asztaltársaság tagjainak -közreműködésével saját helyi­ségében (Újtelep Batthyány és Bethlen utcza sarok) táncz- czal, világpostával, tombolával és tűzijátékkal egybekö­tött jótékonyczélu zártkörű nyári mulatságot rendez. A tiszta jövedelem 50°/0 az Újtelep iskola alapja, 50°/« pedig saját könyvtáruk gyarapítására fordittatik. Műsor kezdete délután 4 órakor. Belépőjegy: Személy­jegy 1 korona, családjegy 2 korona. Felülfizetések te­kintettel a jótékony czélra köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Reméljük, hogy nagy közönségünk, különösen pedig az „Uj telep“ lakói tekintettel a jótékony czélra, szives megjelenésükkel honorálni fogják a rendezőség­nek sem fáradságot, sem áldozatot nem kímélő buz- góságát. S’, F. Villamos világítás, A rákosszentmihályi villamos világítás létesítése érdekében alakult helybeli szövetke­zett megbízottai nagy buzgalommal végzik előkészítő munkálataikat. Sorra felkeresik a háztulajdonosokat, hogy személyesen felvilágosításokkal szolgáljanak s őket részjegyek aláírására ösztönözzék. Megtörtént azon­ban, hogy némely tájékozatlan háztulajdonos, különösen pedig asszony, — barátságtalanul fogadta a jövevénye­ket. Ez arra inditoltá a község elöljáróságát, hogy a következő hirdetményt küldesse szét: „Hirdetmény. Alulírott elöljáróság hivatalosan közhírré teszi, hogy a községi közvilágítást lehető legrövidebb időn belül villa­mos üzemmel létesíteni óhajtja. A községnek ezen tö­rekvését nagyban támogatja és igyekszik a megvaló­sulás útja felé vinni a Rákosvidéki Villamos Világítási Vállalat mint Szövetkezett, melynek megbízásából a Ganz-féle Vili. R.-t. kiküldöttei házról-házra járva, hiv szembe jött volna vele. Mélyen elmerült gondolataiba s eszébe jutott egy emlék, egy kaland, emlékezetében már kissé szinevesztetten, megfakulva s Hlinka bácsi szive hevesebben dobogott. Es hiába akart szabadulni ezektől a haszontalan hangulatoktól, nem birt, nem tudott. A Lidi néni idézte fel talán őket? Hiszen nem beszéltek semmi olyant, csupán arról panaszkodtak, hogy szomorú, hogy keserves az egyedüllét. Egy kicsit még járt-kelt a faluba, azután mintha mi sem történt volna vele, az erdőnek kanyarodott. Mikor beért a fák rengetegébe, eszébe jutott, hogy gombát ígért Lidi néninek. Szemeit a földre szegezte s kereste a jó gom­bákat, itt talált egyet, ott is, szépen kivájta a földből, kissé megtisztította s kabátja zsebébe dugta őket. A gombaszedés volt most minden gondja s örült ha mi­nél többet szedhetett. Másnap örömmel állított be Lidi nénihez egy nagy csomó gombával. — Lidi néni, ide nézzen, ez mind gomba s egy egész kis batyut tett az asztalra. Az öreg asszonyka nagyon megörült, mert hiszen szegényesen voltak ők mindennel. Azután leültek egy­mással szemben, mint régi jó ismerősök s Hlinka bácsi is úgy érezte magát, mintha teljes életében máshova nem is járt volna, csak ide. Kényelmesen megtömte a pipáját, rágyújtott s megeredt a beszélgetés. Eleinte csak lassan, vontatottan meg-megakadozva, de aztán csak rátaláltak a beszéd fonalára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom