Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-24 / 30. szám
30. szám RÁKOS VIDÉKE 3. oldal és Záborszky Zoltán jegyző bocsájtották ki. A napirenden szerepel az elnök, parancsnokság, tisztikar és választmány végleges megválasztása is. Halálozás. Rákosszentmihálynak megint egyik igen régi lakosa dőlt ki az élők sorából. Lantay Károly, az Első Magyar Iparbank nyugalmazott főpénztárosa hunyt el hosszas betegség után. Magas kort ért, derék férfiú volt, ki azonban csendes visszavonultságban töltötte napjait s a közügyekben nem vett részt. Karácsony Lajos érdemes polgártársunk apósát, neje, szül. Lantay Paula édes apját gyászolja az elhunytban, kit általános részvét mellett temettek el Rákosszentmihályon. Alispánunk az elhagyott gyermekekért. Pest vármegye alispánja, Fazekas Ágost, körrendeletét intézett az összes főszolgabirákhoz és a rendezett tanácsú városok polgármestereihez, melyben figyelmezteti őket arra, hogy noha a gyermekmenhelyek minden elhagyottnak mutatkozó csecsemő felvételére mindenkor nyitva állanak és noha ebből a községekre semmiféle teher sem járul, mégis számtalan esetben megtörténik, hogy a csecsemők inkább lelkiismeretlen asszonyoknak adatnak ki mesterséges táplálásra, akiknél azután rendesen elpusztulnak. — Mindezeknél fogva tehát utasitandók a községi elöljáróságok, hogy mindazon esetekben, melyekben az anya gyermekével állami védelemre szorul, a gyermekmenhelybe való utalás céljából a hivatalos eljárást indítsák meg és maguk se engedjék meg, hogy a tudatlan, vagy rosszlelkü anya saját csecsemőjét angyalcsinálóknak kiadja és ellenőrizzék szigorúan azt is, hogy szopós gyermekeket ilyenek magukhoz ne vehessenek, mialatt a könnyelmű anya szoptatós dajkának szegődik el. — Hivatkozik a rendelet végül arra, hogy főleg a járási, városi és községi orvosoknak áll leginkább lelkiismereti kötelességében és módjában az, hogy a folyton terjedő angyalcsinálásnak gátat vessenek, annál is inkább, mert az állam megad minden Sokáig szótlanul bámultak kifelé az ablakon. Egyszer csak Jóska megszólalt: — Az Ehrmann Mili nem úgy mondja: hód, ő azt mondja: hold. Oszt azt mondja, Miskóczon mindenki úgy mondja: hold. — Ott mindent másképp mondanak, azt mondja a Mili, — tódította a Jóska. — Mili csak hazud, ő azt hiszi, neki mindent elhisznek, mert ott jár a polgáriba. — Majd megtudom én is, — igy a Jóska és megint keservesen elszorult a szive. Mdsnap mégegyszer elment a Fáy-kastély felé. Állt sokáig a mogyoróbokrok alatt. Feje megbódult a rengeteg nagy kert ezer rózsájának illatától. Leste a nagyságos kisasszonyokat, akik nagyon fehérek és nagyon vékonyak voltak. Az ámbitus nyílt és Jóska elszaladt. Már a Törő-malom alatt lihegett, mikor visszanézett. A Törő-malom járt. Sebesen forgott a megfeketedett, zöldmohás vizikerék. A nagy kendertörő bunkók ritmikusan zuhantak le. A hátrakötött fejti asszonyok ügyesen forgatlák a különös szagu kendercsomókat; sohasem csapták el a kezüket, pedig mindig beszélgettek. Szemben a malommal a kőfejtők csákánya csattogott. Jóska gyerek el nem unta nézni őket. Olyanoknak látszottak alulról, mintha törpék lettek volna. Á sok-sok gyermekmese körülrajzotta a Jóska göndörhaju fejét, csak azt nem értette, hogy hová lett a törpék hosszú, földig érő szakála. A hegy alatt csendben húzódott meg a kis Lator falu. Volt benne vagy harmincz kis fehér ház. A háta mindnek a hegyoldalhoz támaszkodott. Ott lakott a módot arra, hogy a csecsemőgyermeket saját anyja szoptathassa, amennyiben azt gyermekével együtt helyezi el a családoknál. Mulatság Mátyásföldön. A Mátyásföldi Ifjúság Egylete julius hó 30-adikán, szombaton, a Park vendéglőben műkedvelői hangversennyel egybekötött tánczmulat- ságot rendez. A mulatság, tekintve a közreműködők kiválóságát és azok nagy buzgalmát, mellyel a rendezőség, főleg annak nagyszámban levő hölgytagja, a hangverseny megrendezéséhez fogtak, valószínűleg messze fogja túlszárnyalni az eddigi mulatságok sikerét. A hangversenyen résztvesz Csikváry Ernő zongoraművész, kinek mesteri játékában már volt alkalmunk gyönyörködni. Továbbá sikerült megnyernie az agilis hölgyrendezőknek Vende Margit czimbalomművésznőt is a hangversenyen való részvételre. Szabados Paula magánjelenettel fog közreműködni. Breslmayer Tibor hegedülni fog és Kirschenbaum Kornélia zongorán kiséri. Vidor Ilonka kedves hangjával fogja gyönyörködtetni a jelenlevőket. Az ügyes műkedvelőkön kívül fellép még Pető Atilla a Király-színház fiatal, nagy tehetségű művésze is. Azután Gárdonyi Gézának nagyszerű vigjátéka kerül színre. A Nőkérdés. A darabban Vidor Ilonka, Paulheim Manczika, és Irénke, Theodordovits Elsy, Iludetz Giziké, Fekete István és Paulheim Elek játszanak. A próbák után Ítélve a színdarab is fényesen fog sikerülni. Az előadás pont fél kilenczkor fog kezdődni, és az egyes számok alatt az ajtók zárva maradnak, amiért is a rendezőség pontos megjelenést kér. Jegyek ára: számozott hely 3 kor. számozatlan 2 kor. tanczos jegy 1 kor. Jegyek elővételben Teleki-utcza 5. és Beniczki- utcza 11 szám alatt kaphatók. „Ferenczvárosi Versenypálya-Részvénytársaság * nevű uj társaság alakult, mely a IX. kerületben, az Üllői-ut és Hungária-körut keresztezésénél fekvő telken nagy, modern sportpályát fog építtetni. A pálya Jóska nagyapja a közepe táján, a zöld rácscsal elkerített kőkereszt mellett. Ejnye, de jó lenne kimenni. Kimenni még egyszer, fölmászni a nagy eperfára, vagy leülni a ház előtt a nagy koczkakőre, ahol olyan sokszor próbálta Jóska titokban a fütyörészést. Csucsoritotta a száját, jobbra- balra húzta, de nem ment biz az sehogyan sem. Pedig a Kocsis Ferkó az is csak csücsörített, mégis úgy szólt neki, hogy csak úgy hasított. Már a török gödrök szélén haladt Jóska, mikor szembe jött rá a nagyapja. — Nagyapám, oszt igazán mind idebujtak, mikor jöttek a törökök ? Áz asszonyok, meg az emberek, meg a gyerekek mind ? Oszt elfértek, oszt hol aludtak, oszt mit ettek? Mikor jöttek ki? Nem látták meg őket? Hát azok a törökök nem néztek le a földre soha? —- Be vót ám ez takarva fölülről zöld gályákkal. De nem is maradtak ám itt, akik idebűttak, hanem csak mentek, mentek tovább . . . — A sötétbe? — Gyertyát vitiek magukkal . .. Addig mentek, amig az egri várba nem értek. Mert innen a latori vár alól el lehet ám menni az egri várig a földalatti folyosón . . . — Most is nagyapám?... Én elmegyek nagyapám . . . — El ám, hónap a városba. Csendesen ballagtak vissza a falu felé. Újnak, csodálatosnak tetszett most ez a falu a Jóska gyereknek. Most, hogy távozóban volt, valahogy jobban tetszett. Nini, a Sztankovicsék házán gólyafészek van. Az öreg Pinczés Jánosék kapuja fölé ez van bevésve: „Az
