Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-02 / 1. szám
1. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5. idegen üstöt használ is hozzá, annak nem kell a nagybani eladásra engedélyt kérni a pénzügyigazgatóságtól. Óriás malom. A felhőkarczolók hazájában, még Amerikában is szenzácziószámba menő malomóriás épül mostanában New-Yorkban. Mint a Molnárok- Lapja írja a Hocher-Jones-Jewel Milling Co, mely eme három malom egyesítése révén jött létre, mind a három régi malmát lebontatja és a három helyett egy modern uj malmot építtet New-York kikötőjének egy igen alkalmas pontján. A malom napi őrlőképessége megfelel kerek 130 waggon gabona napi őrlésének. Az uj malom teljes építési költsége 3 millió dollárra rúg, ebből 750 ezer dollár esik csupán az alapozó munkálatokra, amennyiben az épület közvetlenül a tengerpart mellett emelkedik és 800 czölöp bevet ésére volt szükség, amig az építést megkezdhették. Az alapozáshoz 50 ezer hordó czement és 12 millió tégla kellett. A malom berendezése teljesen automatikus és épp ezért az őrlési költség igen alacsony. A berendezésben megtalálható a ma- lomépitészet minden uj vívmánya. A tüzeléshez szükségelt szenet például közvetlenül a szénhajókból rakják ki daruk segélyével még pedig tiz óránkint 400 tonnát lehet kirakni. A szenet azután egy szállítószalagon viszik közvetlenül a kazán felett lévő szénraktárba. A gabonakirakást egy elevátordaru végzi, óránkint 8 ezer bushelt rakhat ki a 105 láb magas gabonaraktárba. CSARNOK. II & A tánczosnő. Irta: Szombatos Elemér. Az öreg, kopaszfejü nyugalmazott kapitány hegyes bajuszát pödörve, zavartan állt előtte. Semmi kétség! Nem csalódhatott! Minő hasonlatosság! Éppen ilyen volt az ifjú Testa Magdolna, olyan a bájos alakja, a behízelgő szeme és ő is tánczosnő volt, midőn meghódította az akkoriban fiatal kapitány szivét. Együtt utazgattak egy ideig, de a kapitány meg- sokalta a költséget, megunta az egész dolgot és egy szép napon , . . Keserű emlékek szállták meg. Azután következett a franczia háború; Mars-la Tournál súlyosan megsebesült és nem szolgálhatott tovább. Visszavonult kis birtokára, fiatal nemes leányt vett nőül és most, alig huszonöt évvel a nagy háború után, igen csendes, öreg ur lett belőle. Igen! Itt állt előtte Testa Magdolna, mint a régi, édes időben. Kezét feje mögött összekulcsolta, szeme szelíd pajkossággal tekintett rá. Félig színházi öltözetben volt, de egy bő, szürke köpeny borult hajlékony alakjára. — De szóljon már végre, kapitány ur, mondá vidáman, ön csak áll előttem, mint egy sóbálvány és majdnem elnyel a szemével. Szóljon bátran ! Nem vagyok én bűnbánó Magdolna, hanem egy vidám, életkedvü leány, aki sok mindent meghallgat. Pii •os ajkai mögött megvillantak apró fogai. Elénk érdeklődés látszott az arczán. — Ragadozó állat fogai, gondolá az öreg ur: azt hiszem, jól tud velük harapni. — Tisztelt nagysád! Csak azért jöttem, mert bámulatosan hasonlít egy . . , egy hölgyhöz, kit valaha közelről ismertem. Kíváncsiságom ide vonzott; hiszen láthatja, hogy udvarlónak már öreg vagyok, — ügy? szólt a leány és szemei tágra nyíltak. Csak azért? Nevem Testa Magdolna, igy hívták az anyámat is, ki szintén tánczosnő volt . , . — Anyja Testa Magdolna volt... Él még? A szép leány közönyösen vállat vont és egy vidám Operette dallamot eldudolt s csak azután felelt: — Anyám már régen meghalt. Alig tudok róla valamit. Könnyelműen élt. Akkor halt meg, mikor én még apró gyermek voltam. Talán ismerte őt? Azt mondják, hogy nagyon hasonlítok rá. Ezt akarta tudni. — Testa Magdolna, szólt magában az öreg ur és még idegesebben rángatta bajuszát, mintha a halottak uj életre ébrednének. Midőn az öreg kapitány eltávozott/- a leány egy székre rogyott és vadul fölkaczagott. Kéjjel nyújtózkodott. — Most megtudtam, ki tette tönkre szegény anyámat. Várj csak vén róka, még nem számoltunk le egymással. ügy felragyogott Testa Magdolna a kis herczegi székváros színházi egén, mint egy tündöklő üstökös, melynek útját nem ismerjük, Ha a hires tánczosnő megjelent a színpadon, megremegtette a tapsvihar a zsúfolt színházat. De akárhogy keresték kegyeit a város legelőkelőbb urai, ő hidegen visszautasított mindenkit és kegyetlen kaczérkodással kétségbeej- tette minden udvarlóját. Egyetlen egy fiatalember dicsekedhetett a tánczosnő barátságával. E fiatalember katonatiszt volt, szerény családból, szerény vagyonnal biró. de feltűnő külsejű, amennyiben rendkívül magas volt. Ott megy a hosszú Wolfner, suttogták egymás közt a fiatal gavallérok, a szép Magdolna kedvese. Most ezúttal igazat beszélt a világ. A hosszú Wolfner csakugyan a szép tánczosnő kedvese volt, és annyira szerelmes belé, hogy minden áron pénzt szerzett szeszélyes úrnője kívánságai teljesítésére. Ez a szerelem azonban csak idilli, érzelgős viszony volt és ha szerelme kissé tüzesebben akart nyilatkozni, a szép tánczosnő szépen belakatolta előtte az ajtót és addig magára hagyta, mig teljesen meg nem szelídült és szeszélyes hölgye parancsainak nem engedelmeskedett. — Tehát nem teheted, Feri ? Mondd inkább, hogy nem akarod, aki valamit akar, az el is éri. A hosszú fiú izgatottan borzolta fel göndör haját. Magdolna előre hajolva üit a karosszékben. A fiatalember nem vette észre diadalmas arczkife- jezését, ideges ajka harapását. Olyan volt a leány, mint a leselkedő macska, ki ugrásra készül az áldozatára. — Valdd be hát, hogy nem törődöl velem ! Fekete szemei villámokat szórtak. — Magdolna, szólt az ifjú szemrehányó hangon, ne légy igazságtalan. Nem tettem meg érted mindent? Az örvény szélére jutottam és belezuhanok, ha nem kínálkozik mentő kéz. Most a lehetetlent kívánod? — Feri! A leány felugrott, hízelegve hozzálépett és meleg iehelete elbóditá őt. Feri! Ha ez igaz, ha örvény áll előtted és nem menekülhetsz, akkor szökjünk, menjünk innen együtt, hanem pénzt kell kerítened, mert szükségünk van pénzre. A fiatalember kétségbeesetten kotorászott zsebében, — Végem van Magdolna, Nincs már semmim, apám pedig, kinek még van, nem akar adni. Am a szép kisértő csábítóan és szerelmesen súgott fülébe : — Hiszen annyi pénze van apádnak. — De nem ad nekem belőle ! — Vegyél hát Feri. Lásd ez nem vétek. Szerelmünknek, boldogságunknak hozod az áldozatot. Nincs előttünk nagy választás. Ha nem adnak, végy! — Magdolna, szólt rémülten a tiszt. De a leány karjai nyakaköré fonódtak, fonó ajkai szájára tapadtak és ismét hangzott a bűvös suttogás:
