Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 25. szám
RÁKOS YIDÉKE 3. oldal 25. szátn HÍREK. Mátyásföld hitélete. Kmoskó Mihály dr. egyetemi tanár ez évadban Mátyásföldön nyaral. Kmoskó dr. kint tartózkodása idejére elvállalta, hogy a mátyásföldi templomban naponta csendes misét mond, vasárnap pedig megtartja az ünnepi szentmisét, felmentve ezzel egy időre Kraiochmll József plébánost a mátyásföldi istenszolgálat alól. A mátyásföldi hölgyek templomi énekkara pompásan fejlődik s már megkezdte rendes működését a vasárnapi istentiszteleteken, egyaránt tanu- jelét adva ájtatosságának és magas színvonalú zenei műveltségének. Villamos vasutunk. A rákosszentmihályi villamos vasúti vonal építését a repülő versenyek rendkívüli forgalma és egyéb műszaki nehézségek miatt a héten még nem kezdhették meg, de — mint illetékes helyről értesülünk — a jövő héten okvetlenül megkezdik és lehetőleg gyorsan be is fejezik. A közelmúlt napokon a vezetőség a helyszíni munkálatok előkészítésén dolgozott, amivel már csaknem teljesen el is készült. Benlczky Lajos halála. Benicei és micsinyei Beniczky Lajos, császári és királyi kamarás, Komárom vármegye és Komárom város főispánja és Pestmegye volt alispánja, junius 14-én hatvanhat éves korában meghalt Budapesten. Az elhunyt főispán 1845-ben született a nógrád- megyei Lázi községben. Miután főiskolai tanulmányait Budapesten elvégezte, 1869-ben, mint tiszteletbeli aljegyző a kalocsai törvényszékhez került, a hol két évig szolgált. Ezután lemondott hivataláról és minden idejét atyja hagyatékának rendezésére foiditotta, 1877-ben megválasztották Pest vármegye harmadik, majd második aljegyzőjének. Ebben a minőségében oly kiváló szolgálatokat tett, hogy 1884-ben Szápáry István gróf főispán kinevezte tiszteletbeli főjegyzőnek. Beniczky elsőrangú közigazgatási tisztviselőnek bizonyult. Érdemeinek elismeréséül 1895-ben egyhangúan alispánná választották. Az alispáni hivatalt hosszú ideig viselte. A nemzeti ellenállás idején folyton betegeskedett és a külföldön tartózkodott; a koaliczió kormányrajutása után Beniczky lemondott alispáni állásáról. A Héderváry-kormány Komárommegye és Komárom város főispánjává neveztette ki, de alig hogy letette főispáni esküjét, ismét betegeskedni kezdett és a gondjára bizott két törvény- hatóságba helyettes-főispánt kellett kinevezni. A székes- főváros tanácsa Beniczky Lajosnak díszsírhelyet adott. A községi kaszinó közgyűlése. A rákosszentmihályi községi kaszinó, mely Pálfi János elnöklete alatt virágzik, julius 3-kán, este 8 órakor tartja rendes évi közgyűlését a kaszinó helyiségében, hova a t. tagokat ezúton is meghívja a községi kaszinó elnöksége. Héderváry Lehel repülőgépen. A budapesti repülő versenyek során Héderváry Lehel dr. a gödöllői kerület országgyűlési képviselője is felszált mint Kinet belga aviatíkus vendége. Képviselőnk igen élvezetesnek találta a kellemes légi utat, mely minden inczidens nélkül, simán folyt le. A munkás rokkant- és nyugdijegyesület rákosszentmihályi fiókpónztára. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegyesületének rákosszentmihályi tagjai ma, vasárnap, junius 19-én, délután 4 órakor tartják közgyűlésüket a Hausvater-vendéglő helyiségében abból a czélból, hogy helybeli fiókpénztárt létesítsenek. Ebben az ügyben e héten már több népes értekezletet tartottak, amelynek eredménye, hogy a fiókpénztár több mint száz taggal csakugyan megalakul. A gyűlésen a derék intézmény iránt 'érdeklődő polgártársainkat szívesen látják. Iskolai vizsgálatok. A rákosszentmihályi iskolákban most folynak az évzáró vizsgálatok. Az eddigi eredmény a szokottnál is sikeresebb évzárásról tett tanúbizonyságot. A polgári leányiskolában folyó hó 15—16-án voltak a vizsgálatok, a kir. tanfelügyelőség kiküldöttjéÄ gyermek fölsirt. Egyszerre nyúltak a keze után mind a ketten. Elcsitították. Aztán megint hallgattak egy darabig. Egyszer megszólalt az asszony: — Félek, félek. Nem tudom, mitől és miért ? Gyötrődöm. Úgy vagyok, mintha valami hosszú, végnélküli szürke fátyolt akasztottak volna a hajamra. Ezt a hosszú fátyolt, akármerre megyek, huzom magam után. Elfáradt a fejem és nem tudom fölegyenesiteni. — Pihennie kell. — Nézzen csak itt körül. Magas, komor falak. Egyhangúak, merevek, ijesztőek. Nagy, fehér lapok, a melyeket gyászszal ir tele, aki nézi. Fárasztóak. Nincsen rajtuk egy pont, amelyen megpihenhetne a szem. Engem hipnotizálnak. Gyűlölöm őket és mégis mindig nézem, nézem. Néha sóhajtásokat hallok, a melyek áttörnek rajtuk. Ezek a sóhajok egyszer innen, egyszer máshonnan jönnek, de mindig itt úszkálnak a levegőben. — Föl van izgatva. Nem aludt már öt éjjel. Ha kipiheni magát, elmúlik. — Nézze csak. Ezek az ágyak, ezek is furcsák. Árnyak jönnek-mennek, a melyek itt pihennek bennük. Én nem látom őket. Halványak és szomorúak. Be van esve a szemük. Arczvonalaik megkeményedtek, ajkaik körül mártiromság. Ezek az árnyak itt járnak ki és be ezen a nagy, függönytelen ablakon keresztül. Félek. A lámpa fénye lobogott. A fekete kendő árnyéka nagy, szürke foltokban rajzolódott ki a fehér falon. A foltok változtak és ide-oda húzódtak. Pál doktor nézte az asszonyt. Koromfekete ruhájából élesen rajzolódott ki hófehér arcza és keze. Olyan volt, mintha fehér és fekete márványból lenne kifaragva. Már nem sirt. Már nem szólt. Leült az ágy mellé, mikor ide behozta gyermekét és azóta nem mozdult el onnan. Csak alakja esett mindig jobban össze. Pál doktornak úgy tűnt föl, mikor meglátta, mint egy végtelen szomorú melódia, a mely váratlanul üti meg a fület, midőn egyedül megyünk napfényes rózsaligetben. És a lélek megfájdul, szomorú, szürke, gyászos lesz minden. A rózsák haldokolnak és beteg illatuk elzsibbasztja az agyat. Nem tudott szabadulni Pál doktor. Vissza-vissza- ment a gyermek ágyához és megállt mellette. Hallgatta a nagy tragédiákat, a melyekről az asszony arcza és szeme hangtalanul beszélt. Már ismerte az asszonyt. A halállal párbajra lépett érte. De megérezte, hogy elveszti a csatát. És ettől kezdve már nem a beteg, de az anyja érdekelte jobban. A iszél erősen megrázta az ablakot. Valaki végigsuhant a folyosón. A vízcsapot nem zárta el jól. A csöppek hulltak le egymás után és tompán ütődtek a medencze oldalához. Mintha valaki egy gyászinduló ütemeit verné ki a fekete posztóval bevont dobon. A beteg gyermek vergődni kezdett. Pál doktor fölugrott, megfogta a kezét. A pulzus nagyon, nagyon rossz volt. Ránézett a lefogyott, szép arczocskára. Az ajkak kékültek. A vég közelgett. Pál doktor viaskodott. A beteg mellett kell most maradni. Itt kell lennie, hogy megkönnyítse az utolsó perczeit. De ha itt marad, itt marad az anya is. Ez nem lehet. El kell innen távolítani. De nem megy el egyedül, mert sejteni fogja, miért küldik. Mit tegyen ? Elmegy ő is és elviszi magával . . . És a beteget elhagyja végső küzdelmében ? Arczul vágja hivatását, kötelességérzetét ? .. . Nem, ezt nem szabad
