Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
3. szám RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. lába járók száma összesen 546; és pedig a rom. kath. iskolában 384, a reformátusban pedig 162. Mindkét felekezeti iskolánk kitűnő tanerőkkel van ellátva. Volt alkalmunk meggyőződni, hogy úgy vallási, mint hazafias érzelemben, valamint az oktatást illetőleg kifogástalan a tanítás. A helyiséget illetőleg azonban — mig a katholikusok az újonnan épült igen szép, modern berendezésű iskolájukkal teljesen meglehetnek elégedve, addig a reformátusok bizony megérdemelnék s minden tekintetben kívánatos is volna, hogy uj helyiséget nyernének. Mindkét felekezeti iskolánk élén erélyes iskolaszék és gondnokság áll. A katholikusoknál dr. Lakatos Kálmán plébános mint egyházi, Kovács Károly községi főjegyző mint világi elnök vezetése alatt. Iskolaszéki tagok : Reittinger Pál, Brujder János, Mihály István, Mihály András, P. Szabó András és A. Szabó András. Fő és kántortanitó: id. Merva Ferencz; tanítók : Genzor János, Barankovits Emilia és ifj. Merva Ferencz. A reformátusoknál: Szántó Géza lelkész ur kitűnő vezetése alatt működő erélyes gondnokság; főta- nitó Korsos László, tanító pedig Batár Endre. Mint fentebb emlitém, az oktatás mindkét helyen teljesen kifogástalan, de fájdalom! van mégis egy körülmény, melyet szó nélkül hagyni nem lehet, és csak iskoláink jó hírnevének megóvása tekintetéből hozom fel, hogy ezen is segítve legyen. Általános a panasz ugyanis a szülők részéről, hogy túlságos nagy a szigor az iskolákban, sőt a minek egyáltalában nem volna szabad: a gyermekek igen gyakran verésben részesülnek a tanítók részéről. Hallottunk olyan esetet is, hogy egy gyermeket már azért is megvert egy tüzesvérü tanító, mert nem vihette be a tandijat. Mi történnék, ha ilyen eset a székesfővárosban fordulna elő? Mi a magunk részéről elhisszük azt, hogy különösen falusi gyermekekkel szemben óriási türelemnek ismeri ? és rajongtam érte; igy szólít meg egyszer:, nos, hát asszony, azt a tragédiát adjuk és Évát maga játsza“. Ma sem tudom elképzelni, milyen képet vághattam, csak abból találgatom, amit Paulai panaszkép beszélt el a színháznál: ,,nemr lehet ezen a Jászain eligazodni, — rajongott ezért az Éváért és tessék, most, hogy megkapta, azt hiszik, örül neki?... szó nélkül meregeti rám a szemeit“. Olyan túlságos nagynak, oly hatalmasnak látom minden egyes alkalommal a föladatomat, hogy a mint egyedül maradok vele, megrémülök tőle, mint a menyasszony a várva-várt vőlegényétől, akivel a lakodalom estéjén egyedül hagyják. Azt hiszem, kétféleképen épitjük föl alakjainkat mi színészek. Az egyik alulról fölfelé, a másik, én, fölülről lefelé. Nem úgy értem, mint ahogy a pirámisokat építették, hanem például úgy, mintha az egyik kapna egy üres telket és arra építi a maga palotáját, házát, vagy gunyhóját, kiki a „tehetsége“ szerint. Én, én úgy érzem, hogy egy hegy áll elém, melyből ki kell faragnom az egyéneimet! Úgy ahogy elém állnak, oly óriások, oly emberfölöttiek, vagy emberalattiak, hogy sehogy se illenek az emberek közé. Faragom őket le, le, le, hogy hozzáférhetők legyenek, egyszerűek, könnyen érthetők, mint mi magunk látszunk lenni. Folyton azon dolgozom, hogy szedek el belőlük, mert még mindig olyanok, mint gyermekkorom meséinek alakjai, szertelenek, óriások, angyalok, ördögök, tündérek, sárkányok. — Faragok, csiszolok; végre kényszerítem őkei velem szembe nézni; megkísértem beszélni velük, olyan arczot kell ölteniök, amilyent már láttam valamikor, — valahol — és olyan feleleteket kell adniok, aminőt már hallottam — vagy hiszem, hogy hallottam. kell lennie a tanítónak: de viszont kijelentjük, hogy nagyobb barbarizmust nem ismerünk és nem tarljuk méltónak a tanítói állásra azt az egyént: aki nem tudva magát mérsékelni, veréssel és egyébb kínzással tölti ki mérgét. Sok szülőnek óhaját teljesítjük, midőn ezt fölhozva kérve kérjük az illetőket, hogy erről szokjanak le; ha pedig önmaguk erről már leszokni nem tudnak, úgy kérjük az illetékes iskolaszéket, mint felettes hatóságot, hogy szüntesse meg ő ezt a barbarizmust. 5. E. Pestvármegye közgyűlése. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hétfőn tartotta meg rendes negyedévi közgyűlését, amelyen a bizottsági tagok feltűnő nagy számban voltak jelen. A közgyűlést Fazekas Ágoston alispán nyitotta meg, aki évnegyedes jelentésében kegyelettel emlékezett meg a megye elhunyt főispánjáról, Gulner Gyuláról. „Gulner Gyula, — mondja a jelentés — negyven évet meghaladó időn át fáradozott a közjó szolgálatában és küzdött az ország alkotmányáért, törvényeiért, szabadságáért. Hosszú időt, az ifjúság és a férfikor legszebb éveit áldozott fel hazája és Pestvármegye közérdekének s dolgozott, táradozott a lassan múló éveknek során, nemcsak kitartással, férfias erélyiyel, gaval- léros önzetlenséggel, hanem lelkes áldozatkészséggel is. Közgyűlési termünket a legnagyobb szorgalommal látogatta, a vármegye ezeréves intézményének fontosságát korán ismerte fel és a vármegyei önkormányzatnak mindenkor harczosa volt. Fő törekvése volt ennek a fenntartása és az autonómiának az ország minden intézményében való kifejezése, biztosítása és megszilárdítása, mert azt tartotta egyedül olyan hatékony eszköznek, amely nélkül ez a nemzet fenn nem állhat; ezt tartotta olyan tényezőnek, amely a nemzetet képessé teszi arra a folytonos küzdelemre, amely nélkül a nemzet nem élni, de szabad intézményeit soká fenntartani Leültetem az én énjeimet velem szembe, vallatom kicsoda, micsoda, mi járatban van, mi dolga itt az élők között, és mi joga van én belém költözni ? Kifürkészem az Ízlését a legapróbb részletekig. Végre mikor megelevenedett, nem illik öltözék nélkül hagynom a szerencsétlen hölgyet. Kikérem ízlését földi élete alatt viselendő toilettjeire nézve. xMindjárt azonnal, veszedelmesen megélénkül és bőbeszédűvé válik az én hölgyem. Határozott ízlése és kívánságai vannak. — Csak a szabót is elhozta volna magával a képzelete világából, ahonnan ide csöppent, mert ezzel a toilette pretenzióval a fejemre zúdította életem legkeservesebb szenvedéseit 1 Tulajdonképen ezt akarom elpanaszolni, mert tovább nem bírom hallgatással, béketüréssel ezt a martyr- ságot, melyért ő szentsége a pápa atyánk, nekem már minden skrupulus nélkül „föloldozást“ küldhetné elkövetett és még Isten segítségével elkövetendő vétkeimért! Hiszen ha ruha nem kellene a mi újszülött asz- szonyaink számára! akkor a szinésznők élete csakugyan olyan ,,idyll“ volna, amilyennek a legtöbb ember hiszi. Nem irigylem modern ruhákkal dolgozó asszonykollégáimat. Nekem eddig csak három modern asszonyom van. „Idegen nő“, az Otthonban „Magda“ és ez a „Padovai herczegné“, de ez a három asszony tönkre tesz; „vagyoniig“ igy hallottam ezt kifejezni, — olyan uras — és egészségileg. Ezt nem tudom jól van-e mondva, nem hiszem, hanem úgy illik a másikhoz. Ez a három asszony mindenemet felöltözte. Úgy értem, hogy minden hitelemet. De milyen semmi volna, ha csak „anyagilag“ ruházna! Hiszen a kis Kassai már nem ellenőrzi a
