Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-03 / 14. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 14. szám mü fölállítása már ez év aug. legkésőbb okt. haváig az egyesület minden más megterheltetése nélkül biztosítva van. Hogy az érdekeltek maguk is meggyőződjenek az előadottak igazságáról és könnyű kivihetőségéről az elnök átadja a szót Mihályfy József műszaki tanácsosnak, aki az egész tervezet költségvetését, várható jövedelmét Paulheim Józseffel egyetemben a legkiválóbb szakemberek bevonásával, állította össze. Mihályfy József műszaki tanácsos röviden elősorolja, mily körültekintéssel és szakszerű pedantériával állították össze, úgy a költségvetést, mint a várható jövedelem megállapítását s azután előadja s számadatokkal bizonyítja a már megállapított tervek szakszerűségét, megbízhatóságát s jövedelmezését. így a számadatokból fölemlítendő, hogy az akkumulátor víztorony fölépítése, a vízvezetékeknek az összes mátyásföldi utcákba való bevezetése a vállalkozók által benyújtott kötelező ajánlatai alapján: az akkumulátor és fölszerelés mintegy 115 000 korona Szivattyú-telep — — — — — 6.000 „ Víztorony — — — — — — 20 000 „ Mindkét rendbeli hálózat — — — 140 000 „ összesen — 281.000 koronát tenne ki. Ezzel szemben az egyesületet évente terhelni fogják a következő kiadások: Anyagbeszerzés — — — — — 2.000 korona Gépész és fütő fizetése — — — 4.000 „ Amortizáczió— — — — — — 17.000 összesen — 23.000 korona A bevételek a következőkben preliminálhatók körülbelül 190 tag évi 4 filléres járuléka — — — — — — 13.000 korona az egyesület által fizetendő évi közvilágitási járulék— — — — , 2.000 „ a mintegy 150 tag által évente befizetendő világítási és vízvezetéki alap járulék per 80—80 korona 30.000 „ összesen — — 45.000 korona Eszerint az évi tiszta megtakarítás egyelőre évi 22.000 kor. tehető, amely összeg valószínűleg évről-évre gyarapodni, szaporodni fog. Előadó ezzel befejezvén nagyhorderejű előterjesztését elnök azon fölszólalására, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel lehetőleg egyhangú határozat fejezhetné ki ugyan Mátyásföldnek e tekintetben való összetartozandóságát, mégis nem zárkózik el az ellenvélemények meghallgatásától, kéri tehát azon urakat, kik e terv ilyetén való megvalósítását nem tartják célszerűnek, most adják elő ellenvéleményeiket, hogy az összehívandó közgyűlés elé egyhangú s megváltozhatlan programmal léphessünk. Per- jatl Márton, Seifert Ágoston rövid, inkább a kezelés nehézségeit tárgyaló felszólalásai után Palágyi Kálmán ékesszavuan, meggyőző érvekkel mutatta ki azután, hogy telepünk fejlődése nemcsak kívánatossá, hanem elkerülhetetlenül szükségessé teszi e két nagy műnek létesítését. S midőn ezek kivitele olyan kezekbe van letéve mint Paulheim József s Bellovics Imre, akkor meg kell ragadni az alkalmat s még nagyobb áldozattól sem volna szabad elriadni, hogy Mátyásföld az ország szivének, központjának, Gyémánt a harangban. A Bretagne falvainak csodálatosan szép és mély- hangú harangjai vannak. Alkonyatkor, ha a tenger felöl hűvös szél keveredik, a falvakbót ennek szárnyain szerterepül az estharangszó és bánatos sírással átbúg a tájon. A legcsodálatosabb, szinte megdöbbentően beszédes szava van a p—i nagyharangnak. Ha megkon- dul, mintha szavában panaszos zokogás és örökös vád csengene, vád, amely titokzatosságával és sejtelmessé- gével megremegteti a sziveket. Ezek a harangok mind egy műhelyből kerültek ki. André Gérard, a p—i harangöntő a szó valódi értelmében művész volt a szakmájában. Titkát, a fémek elegyítésének helyes arányát féltékenyen őrizte. Harangjait eleinte egymaga öntötte, majd, mikor ezek hírnevének növekedésével szerény műhelye valóságos iparteleppé fejlődött és Gérard mester kénytelen volt egyre több segéddel és munkással dolgozni, csak az öntést, a forma lefejtését és az utólagos csiszolást bízta amazokra, mig az érczek olvasztását és elegyítését magának tartotta fenn és zárt ajtók mögött végezte. A p—i nagyharangnak csodálatosan mély és ér- czes hangján kívül még egy nevezetessége van. A szent szűz dombórmüvü képe alatt ott, hol a szokásos felírás: Virgo immaculata, ora pro nobis! olvasható, éppen az óra szó alatt mogyoró nagyságú gyémánt áll ki az érczből, valódi, vagyont érő, művésziesen csiszolt bril- liáns, melynek apró lapjai ragyogó szinpompában, szikrázva verik vissza a toronyablak zöld faredőin át beszűrődő napsugarat. A gyémántos harangot Tulier apó, a vén harangozó egy frank borravaló ellenében meg szokta mutatni az érdeklődőknek. A frank valószínűleg nem a mutogatás ára, hanem a történeté, melyet Toulier apó ilyenkor élénk arcz- és tagjátékkal elmond a vendégeknek, s mely ennyit valóban meg is ér. — Tizennyolcz esztendős siheder voltam akkor- tájban — rendszerint igy kezdi az öreg — mikor Gérard mester megtelepedett városkánkban. Valahonnan az Ar- denes-ekből jött s csak nehezen tudott megszokni a mi vidékünkön. Még most is emlékszem rá, pompás fekete- hajú, feketebajuszu és feketeszemü legény volt, úgy a harminczas éveken alul. Szemében valami delejes tűz égett, s ha végigment a fő-utczán, bizony az úri házak ablakaiból nem egy női szempár nézett ábrándozva utána. Kis műhelyt nyitott valahol a város szélén, de eleinte nagyon rosszul ment a dolga. Harang nem igen kellett a környéken, öntött hát csengetyüket a kapuk aljába és a marhák nyakára. Ezzel megkereste a száraz kenyerét, de egyéb harapnivalója nem igen volt ehhez. Történt azonban, hogy a szomszédos M. templomát elpusztította a tűzvész. A templom három rozoga, régi harangja félig megolvadva, lezuhant az égő toronyból és darabokra tört. A templomot a jómódú község helyreállította, a község tanácsa elhatározta, hogy a három harangot ujjáönteti Gérard mesterrel.
