Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-09 / 2. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, igio. vasárnap, január 9. 2. szám. RÁKOS VIDÉKE TfiRSflDflLnR'és KÖZGAZDASrtGI HETILAP RÁKOSSZENTttlhflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOS! KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSÖVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kor Fé l év-e.............................4 „ Ne gyed évre........................2 „ EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Milyen pályára menjenek a nők ? A nő, kevés kivétellel, inkább a családban szeretné keresni tevékenységének körét s csak akkor lép a kenyérkereső-pályára, ha a hivatottság vagy a szükség és kényszerűség kergeti rá. De akkor is végczélként mindig a férjhezmenés eshetősége lebeg lelki szemei előtt. Tapaszfalhatták sokszor, hogy milyen gyönyörűséggel s készséges örömmel vetik sutba a leányok a legszebb oklevelet is, ha egy szeretett férfival léphetnek házasságra. Ezért aztán nem is készülnek kellő komolysággal és elszántsággal a kenyérkeresőpályára. Mindegyiknek ott lappang titokban a lelke mélyén ez a gondolat: — Minek törjem, marjam magamat annyira, mikor előbb-utóbb úgyis férjhez megyek. A kenyérkeresettel való foglalkozást a legtöbb nő csak átmeneti foglalkozásnak tekinti s nem is készül rá kellő alapossággal. Sajnálják azt az időt, fáradságot és költséget, amelybe az alapos kiképzés kerül. Az olyan pályát például, amelyre 4—5 évig kell készülni, hacsak lehet, elkerülik. Azokat a pályákat szeretik a legjobban, amelyre rövid időn belül elkészülhetnek. Elvégzik a polgári vagy felsőbb leányiskola 4 osztályát, a legjobb esetben a kereskedelmi iskola egy éves folyamát, vagy végig hallgatnak 1—4 rövid leheletü kurzust és ezzel be is fejezik kiképzésüket. Csak természetes, hogy ilyen kevés készültséggel nem boldogulhatnak kellőképen a kenyérkereső-pályán, hanem vagy leszorulnak róla egészen, vagy pedig csak az alantasabb munkakört tölthetik be rajta. Kiváló szakemberektől hallottam, hogy Magyarországon majdnem ötven százalékkal nagyobb a kereslet a kellően kiképzett női munkás iránt, mint a kínálat. Elsőrangú czégek kijelentették, hogy kénytelenek külföldi portékát vásárolni és idegen munkaerővel dolgoztatni, mert idehaza hiányzik az alaposan képzett női munkás. Alapos tudás nélkül nem- lehet semmiféle oálván boldogulni. Ne saináliák tehát a nők a teljes kiképzés szükséges időt még akkor sem, ha azzal a biztos tudattal lépnek a kenyérkeresőpályára, hogy előbb-utóbb férjhez mennek. Gondoljuk meg, hogy az alapos készültségnek az életben bármikor hasznát vehetik, mert a hirtelen sorscsapások ellen nem véd meg a legboldogabb házasság, a legnagyobb vagyon sem. A szerető, gondos férj megbetegedhetik vagy meghalhat, a vagyon pedig elpusztulhat. Milyen áldás, ha ilyen kétségbeesett és válságos pillanatban a saját erőnkre és tudásunkra támaszkodva nézhetünk farkasszemet a sorssal, s azokról is gondoskodhatunk, akik ránk vannak utalva. A tudás és készültség nem ártott meg senkinek, ellenben a hiánya mérhetetlen szenvedésnek, nélkülözésnek és megalázkodásnak volt már forrása. Keressék a produktiv pályákat, amelyen meglelik fáradságuk gyümölcsét. A leg- produktivabb pálya most a kereskedelmi és az iparművészeti pálya. A tudományos pályák közül az orvosi és gyógyszerészi pályát lehet ajánlani. Az utóbbit azonban csak akkor, ha az illető nő igazán nem számit a férjhezmenésre, mert az orvos, ha hivatását komolyan veszi, nem ér rá a háztartással és a gyermekneveléssel foglalkozni, a diplomát pedig kár a fiókban pihentetni. Legmeddőbb pálya jelenleg a tanítónői és a posta-, meg a vasúti hivatalnoknői pálya, amely annyira túlzsúfolt, hogy annak, akinek nincs jó pártfogója, 10—15 évig is el kell várnia, mig kinevezik. És még egyet; a házasságra való kilátás ne legyen kerékkötője a hivatásra készülő nőnek, hanem buzditója és serkentője. Gondolják meg a nők, hogy az alapos készültségükkel és tudásukkal a férjnek nemcsak szerető felesége, hanem hűséges segitőbajtársa is lehetnek mindenkor baj és gond közepette. Ha a férfi meggyőződik róla, hogy a nőben segítőtársára lel, akkor ő is könnyebben fogja magát rászánni a házasságra és nem keresi a sorsán való könnyítést egyedül a gazdag menyasszony megszerzésében. 14 oldal.
