Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-03-06 / 10. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKE szerződést is bemutatni, ez utóbbit azonban csak akkor ha az építés átalányösszegért vállalkozónak adatik ki, vagy ha az építés kivitele a pénzbeszerzéssel is egybe van kötve. A vasút és tartozékainak építésénél engedélyes az érvényben levő általános, valamint a helyhatósági épí­tési és rendőri szabályokhoz, nemkülönben általában a magy. kir. államvasutaknál érvényben álló feltétfüzetek­nek és épületek leírásának határozmányaihoz és a helyi érdekű vasútokra vonatkozó magy. kir. államvasuti szabványrajzokhoz is alkalmazkodni köteles, mely utób­biak mindig a magy. kir. államvasutak igazgatósága által kiadott és annal megszerezhető eredeti sokszorosit- ványokban terjesztendők miniszteri jóváhagyás alá. Ezen szabványok alapján lesznek kidolgozandók a különböző munkák, műtárgyak, épületek és egyéb építmények ki­viteléhez szükséges részlettervek és munkarajzok. Úgy a szabványokat, valamint az építésre vonatkozó összes többi terveket is 2—2 példányban kell előzetes jóvá­hagyás végett felterjeszteni. Az említett államvasuti szabványok érvényessége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, a mennyiben az alábbi fejezetek netalán eltérő megálla­pításokat tartalmaznának; vagy amennyiben a helyi­érdekű vasútvonalnak villamos üzemrendszere és részben közutakon való vezetése a szabványoktól való eltérést indokolná, illetve egyes munkákra, építményekre és berendezésekre nézve szükségessé teszi. II. Alépítmény. A vasút alépítménye az átmenő vonalon két vá­gányra, a hurok-vágányon ellenben egy vágányra készí­tendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés az átmenő vonalon 20"/00-ben, a hurokvágányban 33°/00-ben álla- pűtatik meg. A kanyarulatoknak a nyílt pályán az átmenő két­vágányú vonalon általában véve 100 m.-nél, a hurok­vágányban pedig 40 m.-nél kisebb félátmérőveí nem szabad birniok, csakis az átmenő vonalnak a budapest — 10. szám újpest —rákospalotai vasúthoz való csatlakozásnál enged­tetik meg 70.0 m. sugáru kanyarulat alkalmazása. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel czél- jaira készítendő építési tervezetben a kereskedelemügyi miniszter engedélye nélkül nem szabad akként meg­választani, illetőleg olyképen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szolgált tervekben előtüntetett, illetőleg megállapított irány- és lejtviszonyoknál. A vasút mindazon vonalrészeken, ahol az külön pályatesttel nem bir, az utak, utczák és terek színvona­lába lévén fektetendő, az ennek következtében szüksé­gessé váló kiegyenlítések (sülyesztések vagy emelések) az illető utak, utczák és terek, illetve azok burkolatának megfelelő szabályozásával eszközlendők. Azon vonalrészeken ellenben, hol a helyiérdekű vasút számára külön alépítmény, illetőleg pályatest léte­sítendő, ez utóbbinak szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve két vágányu elrendezés esetén legalább 8.0 m., egyvágányú pályarészeken pedig legalább 4.0 m. legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a tulemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2 5 m. magasságig 172 vagy IV4 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig lega­lább 1V2 lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állitandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő bevá­gások, oldalárkai megfelelő fenékeséssel tervezendők és készítendők. (Folyt, köv.) f ------------------------­T Á R C Z A. V— ____ » Lu ssinpiccolo. Virágzó mandulafa alatt irom e sorokat. Mandulafa alatt, melyet dúsan borit halvány rózsaszín virág s meg­szállják zümmögő méhek, tarka szárnyú lepkék. Körülöttem aranysárga gyümölcscsel rakott narancs­fák, a legkisebb szellőre is mélyen meghajló eukalip­tuszok ; ezüst levelű olajfák, óriási szürkés zöld, kard­egyenesen, mereven felálló, húsos levelű agavék; magu­kat száz tövissel védő, bizarr növésű opuntiák; az észa­kon és délen egyaránt tenyésző, büszke növésű, gyó­gyító ózont lehelő fenyők és ez áldott égalj számos tropikus növénye: karcsú pálmák, ember magasságú; illatos babér, mirtusz és rozmaring bokrok teszik a képet széppé, a levegőt balzsamosan illatossá Felettünk mosolygó kék ég, ragyogó, aranyos napfény. Körülöt­tünk a tenger. A végtelen tenger! A csodaszép tenger! A kék szin egész skálája ragyog rajta. Elkezdve az ezüst, csaknem fehérkéktől, végig az azúr minden változatán, egész a zöldes kékig, a szürkés kékig, a csaknem feke­tén sötét kékig. Ezt a ragyogó képet látva és szíva a kábítón illa­tos levegőt és érezve a napnak néha 30 foknyi meleg sugarát, alig tudom elhinni, hogy február van, S igy voltam vele különben az egész télen. Nem mondom, hogy nem volt sokszor, — külö­nösen novemberben és deczemberben csúnya idő. Volt bizony elég gyakran borús, esős, szeles idő. De ha aztán kisütött a nap, oly szép, oly vidám lett egyszerre min­den, hogy rögtön elfelejtettük a csúnya, szomorú napo­kat. Az ember azt hiszi mindig, hogy május van. Es a természetnek ez az örökös mosolygó tavasza belopja magát szivünkbe. Sokkal vidámabbnak, boldo­gabbnak, fiatalabbnak érezzük itt magunkat. Ha valahol, úgy itt igazán karöltve jár a jó a széppel. A természet sok szépségéhez járul még a jó tengeri sós levegő. Pedig amily fokban a jó gyógyít, ép oly mértékben a szép éltet, lelkesít, vidámmá tesz. A vidámság pedig, a jó hangulat szintén egyik gyógytényező. így tehát, hol mindkettő a jót és szépet, egymást támogatva, együtt találjuk, természetes, hogy gyógyító, vidámitó, fiatalító hatását mindnyájan érezzük. Némelyeknél igazán csodás gyorsan látjuk a jó hatást. Jönnek ide halvány, beesett arczu, bágyadt, szomorú tekintetű, fáradt, ideges, életunt, kedélybeteg emberek és alig néhány nap múlva bámutva és örvendve látjuk, hogy a beesett, halvány arcz, napról-napra teltebb, piro­sabb lesz, a bágyadt, szomorú szemek, élénk fényben, vidáman ragyognak és újra visszatér az életkedvük. De persze nemcsak az ilyen ideges, vérszegény emberek gyógyulnak, hanem a hurutos, lázasbajok is meggyógyulnak, vagy legalább is lényegesen javulnak. És mennyire tudunk örülni egymás javulásán! Hiszen a közös nyomorúság, a betegség, oly közel hoz bennünket egymáshoz. Úgy tekintjük egymást, mintha egy nagy család tagjai volnánk. Különösen persze azok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom