Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
4. szám RÁKOS VIDÉKÉ 5 társaságot kerülte, hallgatag, zárkózott volt társaival szemben is; talán egyetlen örömét a zenében találta. Szép tehetséggel volt e téren megáldva; zongora- játéka csaknem művészi színvonalra emelkedett s azon a ponton volt, hogy elnyeri a tanári oklevelet. Végzetes tettének okát sem sejtik, bizonyára pillanatnyi elkeseredés és lelkiborulat adta ifjú kezébe a halált osztó fegyvert. Változatosság, szórakozás kedvéért egy fővárosi czégnél az utóbbi hetekben irodai munkát vállalt, de édes anyja nem akarta megengedni, hogy tovább is ott dolgozzék. Ez nem volt ugyan kedvére a leánykának, de nem mutatta, hogy e miatt lelke egyensúlyát elvesztette volna. Vasárnap színházban volt a szüleivel, hétfőn reggel hat órakor atyjával együtt bement a fővárosba, hol nyolczig atyja üzletében maradt. Ekkor eltávozott, anélkül, hogy bármivel is elárulta volna sötét szándékát. Pedig ekkor vásárolta a revolvert, mire hogy pénzt szerezzen, a nyaklánczát zálogosította el. A délelőtt tiz órai vonattal haza utazott Rákosszentmihály- ra s a házuk udvarán levő mellékbódéba sietett. Magára zárta az ajtót s a revolverrel a szájába lőtt. A golyó szétroncsolta agyvelejét, kiütötte a két felső metsző fogát, de külsőleg nem torzította el ar- czát. A lövés zajára a házbeliek rémülten rohantak ki, de hirtelen nem tudták felfedezni, hogy honnan eredt. Az öngyilkos kis testvére vette észre, hogy a házikó ajtajának sarkában vér szivárog ki. Nyomban kifeszitették az ajtót: ott feküdt a földön Zilzer Olga elaléltan, mellette hevert a forgópisztoly. Orvosért szaladtak s a községházáról telefonon értesítették a borzalmas esetről a szülőket. Néhány perez múlva ott termett a sebesültnél Garay Lajos dr., majd mindjárt utána Világhy Károly dr. és F riedländer Manó dr. Egyhangúlag megállapították, hogy a sebesülés feltétlenül halálos. Zilzerné kétségbeesve rohant ki a szomorú hir hallatára Szentmihályra s az orvosok közbenjárásával a mentőket hivatta ki az öngyilkoshoz, akit addig Garay dr. ápolt s időnként injekcziókkal látott el. Délben a mentők beszállították az ifjú beteget a Szent-Rókus kórházba, hol kedden délben édes anyja karjai közt kilehelte lelkét. Egy pillanatra sem tért eszméletre, egy sor írást nem hagyott hátra. Csütörtökön délután temették Budapesten a rákoskeresztúri uj temetőbe. Az irtózatosan sújtott család iránt általános a részvét. Községi mészárszék Gödöllőn.Gödöllő község képviselőtestülete e hónap 26-án megtartott közgyűlésén az elöljáróság jelentése alapján elhatározta, hogy Jáger Ferencz mészáros ajánlatát elfogadja 1 évi szerződéssel a szék felállítását és vezetését rábizza, E szerint Jáger a hatósági szék vezetéséért 100 kor. havi lakbért, 100 kor, vágó legénydijat és 4 százalék forgalmi jutalékot kap. — A hatósági szék felállítása most már csak napok kérdése. Ifjúsági lapok. Ennek a tartalmas diáklapnak a 2, száma igen értékes tartalommal jelent meg. Bájos elbeszélést irt a lap számára a kitűnő novellista Móricz Zsigmond »A nevetők klubja« czimen. Verset Balla Ignácz irt, Nádai Pál pedig a tőle megszokott kedvességgel s írói művészettel mondja el a diákok számára Írott filozófiáját. Az időszerű események közül a Földrengést ismerteti az »Ifjúsági Lapok« népszerűén, csevegés módján. Az idegen irók közül ebben a számban Mark Twain szólal meg, A b é 1 y e g g y ü j t ő, Sport, Iskola világából, Fejtörő, Irodalmi és kézügyességi pályázat s egyéb rovatok teszik változatossá a kiváló lapot, melyet a magyar irodalom jelesei Írnak az ifjúság számára. Vértes O. József szerkesztő valóban kulturmissziót művel, midőn a Nik Karter s egyéb silány ponyvaregények korában ezt a léleknemesitő ifjúsági lapot diákjaink kezébe adja. A havonként háromszor (1-én, 10-én és 20-án) megjelenő »Ifjúsági Lapok« előfizetési ára egy negyed évre 1 kor. 20 fill. Egyes szám ára 12 fillér. Mutatványszámot ingyen küld az »Ifjúsági Lapok« kiadóhivatala, Budapest, VII., Wesselényi- utcza 27, A villamoskocsik uj jelzése. A kereskedelmi miniszter tudvalévőén egyszerűsíteni akarja a villamos- kocsik jelzését, hogy a közönség könnyebben eligazodjék a kocsik útirányáról. A jelzések megállapítására kisebb bizottságot küldtek ki. A bizottság hosz- szabb tárgyalás után a következőkben állapodott meg: A bizottság javasolni fogja, hogy a közúti korlótéren. Kirukkolt áz egész huszárság. Haj, milyen kaczkiás, délezeg volt a Pálffy ezrede ! S milyen fehér paripán ült a szép parancsnok , , . Nem is lehet más. az Isten első katonája, csak magyar huszár; az is a Czobor fajtából. János Frigyes pukkadozott és amikor a hatalmas fordulókat és szélvészszel versenyző száguldozásokat, a lelkes rohamokat látta, kicsinylőleg szólt a nagy- fejű német főtisztekhez: — Miért kommandiroz magyarul Pálffy ? Hát ki érti ezt a czivilizálatlan nyelvet ? Pálffy hallotta e megjegyzést és hirtelen hozzáfordult : — Egy a nyelve és egy a kardja a magyar huszárnak ! S a kardja suhintását már sokszor megértette a német! — De hátha magyarul se tudnának a magyarok? Valósággal ugatniok kellene. Külömben az mindegy! — Igen ! Kivált ha herczegséged az ő nyelvükön vezeti a kommandót. Ez sok volt. János Frigyes éktelen haragra lobbant erre a nem várt fölvilágositásra, gyalázó szavakkal illette az egész magyar hadsereget, sőt az egész magyar nemzetet újból. — Ez sok ! Ezért felel herczegséged ! Kész volt a párbaj. A herczeg örömest fogadta el a kihívást. Azok közé a bizonyos »leghíresebb lövők« közé tartozott és perczig sem kételkedett, hogy lepuffantja ellenfelét. A Práter elvadult, mocsaras ligetének egy rejtett tisztásán állt szemközt a két ellenfél. Az első lövés joga a württembergi herczeget illette. Erősen ezélzott, lőtt és a golyó átlyukasztotta a magyar gróf csákóját. Most Pálffy emelte föl pisztolyát és egy szempiilantásnyi ezélzás után oly biztosan találta János Frigyest, hogy az fölbukott és holtan ott maradt. Pálffyt haza se eresztették a segédei imádott feleségéhez, aki rettegés közt várt a palotájában. Azt tanácsolták neki, hogy fusson Lengyelországba: — Hát azért vagyok Czobor-huszár ? Hisz megvan az engedélyünk a fegyveres mérkőzésre béke idején is ! — De arra nincs engedély, hogy az uralkodóház egy rokonát puffantsd le ! Siess, mielőtt a hadi törvényszék összeül! A württembergit rég őrizte már a családi kripta, amikor Lipót császár uj vizsgálatot rendelt Pálffy ügyében ... A vége : bocsánat, kegyelem, hazatérés, aztán emelkedés tábornokká, horvát bánná, országbíróvá, aranygyapjas vitézzé, főparancsnokká, nádorrá . . . Hát lehet-e még magasabb emelkedés ? A Rákóczi-féle szabadságharezot ki más fojtotta el, mint a szép Kaunitz Eleonora egykori lovagja és udvarlója ? Am az átlyukasztott csákót megtartotta emlékül. Mint az udvar kegyencze, hányszor nézhette egykori kuruez virtusának ezt a dicső bizonyságát! S az ereklyét a Pálffyak hiven őrzik mindmáig!
