Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
51 szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. Fehér János — vecsési plébános. Csáky Károly gróf, váczi püspök Fehér János h. esperes, váczharty áni plébánost Ve esés község plébánosává nevezte ki. Fehér János, nemrég még Rákosszentmihály nak rajongásig szeretett lelkipásztora fényes pályát futott meg itteni káplánkodásától mai diszes és értékes plebánosi stallumáig s eleven példája annak, hogy szerény, de fáradhatatlan munkával, igaz, szeplőtlen hittel, jámbor buzgósággal és egyéni nemes lelkitulajdonokkal is lehet még érvényesülni. Pótolhatatlan űrt hagy maga után mindenütt, ahonnan sorsának rendelése elvezérli. Tőlünk adminisztrátornak ment a zavaros állapotokban sínylődő vecsési plébániára, de félévi eredményekben gazdag működése után kinevezték plébánosnak a szerény javadalmazásu váczhartyáni plébániára. Az uj vecsési plébános azonban most meghalt s a mi Fe h é r Jánosunk, ki időközben megkapta a kitüntető esperesi vörös övét is, — most elnyerte a minden tekintetben előnyös vecsési plébániát. Örömében osztozik mindenki, aki csak valaha ismerte ezt a galamblelkü, igaz szivü lelkipásztort. Adja áldását reá az uj téren is az Úr az ő érdeme szerint! Mátyásföldi hírek, (Levél a szerkesztőhöz.) A csütörtöki társaság él s virul. Kedélyes s majd hogy nem pajzán összejöveteleiket élénkké s kedvessé tették az elmúlt Tivadar és Márton napok is. Amelyeken részben s Pozsgay Tivadar templomatya, a csütörtöki társaság Csokonay Vitéz Mihályja, részben Farkas Márton volt czinkotai s egykori mátyásföldi fürdőorvos vették ki a szeretet és ragaszkodás, a baráti együttérzés kedves megnyilatkozásait. E kedélyes csütörtöki összejövetelek legutóbbi estéjén pedig közös megegyezéssel kimondották, hogy a Sylvester estéjét is vig muzsika szó mellett barátságuk s összetartozóságuk symbolumakép közös vacsora stb. mellett ünnepük s illetve esetleg reggelig vir- rasztják. De hogy Mátyásföld a komoly munkában is elöljár, azt mutatja azon körülmény is, hogy a sok sikertelen kísérlet, alkudozás után, alighanem meg fogja oldhatni a vízvezetéki s villamvilágitás kérdését is. Még pedig a saját hatáskörében, minden idegen beavatkozás nélkül, a saját erejéből. Hogyan? Mondják a kételkedők. Hisz az lehetetlen! Hát pedig ez majdnem bizonyos, amint a lehetetdött a világgal. Nem játszott a pajtásaival, nem hallott a szeretet melegétől áthatott szót senkitől. Így nőtt fel. Később az egyetemre kerülve, maga kereste a kenyerét. Az ifjúságát megkeserítette az anyagi gond, ez elől is a tudomány világában keresett menekülést. Társaságba nem járt, nem tellett rá, nem is kívánkozott. Végre is teljesen emberkerülővé lett. Nem is érdekelték az emberek. Nem is hitt bennük. Nem hitt bennük, a gyermekkora fájó emlékei ott éltek a szivében. Csodálatos dolog, hogy aztán, mint orvos a betegeiért élt-halt. Korán bekerült egy nagy kórházba, ott is maradt. Csak a tudománynak élt, csak ebben hitt, mert ez szerzett neki tiszteletet, tekintélyt, fényt, mindent. S betegein mutatta meg a tudomány az ő igazi hatalmát. Petneky tömérdek embert meggyógyított, de mind csak addig érdekelte, amig beteg volt. Addig az emberek mint egy felsőbb lényre, úgy tekintettek ő reá. Kérték, könyörögtek, engedelmeskedtek, de ha meggyógyultak, fizettek, vagy nem fizettek, néhány köszönő szót mondtak, aztán faképnél hagyták a kórházat, meg az orvost. Örültek, hogy megszabadultak. Mindezekből láthatják uraim, folytatta az öreg ur elbeszélését, hogy Petneky, az öngyilkos orvos, lennek látszott templom építése is ugyanazon az alapon, áldozatkészségből. Ugyanaz az áldozatkész, második megalapítója Mátyásföldnek, aki iskolát, templomot, vendéglőt, fürdőt önzetlenül, Mátyásföld iránti lángoló szeretetből teremtett meg, ugyanaz a a férfi, mondjunk talán nevet is a gyengébbek, a félrevezethetek, az eliogultak fölvilágositása s kioktatása szempontjából, kimondjuk, hogy az a férfi a legjobb, a legigazabb ember — Paulheim József fogja megalkotni. Bellovits Imre elnök-igazgató érdemét, hogy ez a nagy aktualitás Mátyásföldön létesülni fog, letagadni igaztalan volna, mert az érdemül tudandó be, hogy a mi kedves, hervadhatlan babéru diszelnöktinket ezen létkérdés megoldására mintegy suggerálta. A megoldás mikéntje egyelőre a megalkotó titka. Nem hallgatjuk el ez alkalommal Paulheim József egy újabb, Mátyásföld föllendülését hathatósan előmozdító törekvését, hogy tiz telek megvétele s ezeknek fölépítése által az egyesületnek anyagi hasznot hajthasson. Az Isten sokáig tartsa meg számunkra. A mátyásföldi templomban fölhasznált gyertyáknak Ehmann Viktor s az örökégő mécses olajának beszerzését pedig Járóka Antal voltak szívesek, e vidék lakosai, magukra vállalni, A mindenható áldása kisérje tettöket. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az idén begyült Szt. Antal pénzből 17 szegénysorsu iskolás gyermek lett ellátva téli czipőkkel. Szt Antal köszönetét küldi az adakozóknak. Rákoscsaba. Múltkori levelemben megírtam, hogy községünkben az uj elöljárók választása nemsokára megtörténik. Ez csakugyan bekövetkezett. Ugyanis erélyes és tapintatos főszolgabiránk rendeletére e hónap 12-én, vasárnap,már korán reggel kidoboltatott, hogy a községi tisztujitás f. hó 14-én, d. e. 10 órakor megtartatik és ez főszolgabiránk személyes elnöklete alatt meg is történt; mely alkalommal élénk érdeklődés mellett megválasztották: községbiró- nak eddigi volt érdemes biránk: Tüskés Mihály; törvénybirónak újólag Vitárius Sándor, pénztárnoknak — miután az egyhangúlag megválasztott eddigi pénztárnokunk, Mihály András a vele együtt jelölt öcscse javára lemondott — Mihály István ; közgyámnak pedig nagy szótöbbséggel az eddigi közgyám Mess Máté, kit némelyek ki szerettek volna buktatni, pedig a község nem követhetett volna el namilyen lelkületű ember volt. Hanem hát megjárta. Tudniillik egyszer csak neki is megmozdult a szive. Beleszeretett egy leányba, aki egyszer nagy beteg- lett. Petneky meg akarta gyógyitani, de csakhamar belátta, hogy nem lehet, A leány tüdővészt kapott. Az orvos ki tudta számítani hetekre, hogy még meddig viheti. És nem tudott rajta segíteni. Elhagyta a tudomány is, megrendült abban is a bizodalma. Nem vallott ő a leánynak szerelmet, titkolta még maga előtt is érzelmeit. De aztán egy napon, amikor kétségtelenül rájött, hogy hiába minden, akkor végtelen elkeseredés fogta el. Hazatérve szobájába, összehányta könyveit, műszereit nagy haraggal, kétségbeejtő dühvei, hogy ime most már minden elhagyta, a tudomány is éppen akkor, amikor azon kellett volna segítenie, akit tán az élete árán is megváltott volna. Amikor ott a szerteszórt műszerek, könyvek közt a kórházi szobában megtalálták kartársai, mellette olvasták a kis ezédulát, hogy a tudomány mit sem ér, ráfogták a szerencsétlen emberre, hogy pillanatnyi elmezavarban ölte meg magát . . . Talán igy volt helyes. Az igazi tragédiák titkát az elbukott hős mindig magával viszi az örök megsemmisülésbe. Irta : Neines kéri Kiss József.
