Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám
2 Rákos Vidéke 46. szám. tett a szép uj iskoláról is, melyek a kiváló amatőr ügyességének újabb, sikerült bizonyítékai. A lakomáig hátralevő időt a községi kaszinóban töltötte el a társaság különféle szórakozásokkal, majd pedig az Engelbrecht vendéglő nagytermébe vonult, hol körülbelül hatvan terítékű ünnepi lakomát ült. Természetesen felköszöntőkben sem volt hiány ; P á I f i János elnök Petri tanfelügyelő üdvözletét tolmácsolta, majd a jelenvolt hölgyeket éltette, Samu István tanár a hálás szülök nevében mondott köszönetét a három ünnepeltnek ; W a y a n d Károly az iskolafejlesztés viszontagságos munkájából beszélt el epizódokat és Krenedits Sándor főjegyzőt köszöntötte fel, kinek legföképen érdeme a mai házavatás ünnepe. Krenedits Sándor lelkes és temperamentumos beszédben az érdemet igyekezett magáról az öt mindenkor híven és buzgalommal támogató képviselőtestületre hárítani. Viharosan éljenezték. Ecker Antal régi, érdemes fővárosi tanító köszöntötte végül az ünnepeiteket és Keresztes István mondott, mint mindig sikerült és lendületes tósztot. A társaság a hajnali órákig együtt maradt, egymást megbecsülő, őszinte, lelkes és szeretettel teljes vidám hangulatban. A lóvasut jövője. A jövö évben végrehajtásra kerül a rákos- szén t m ihál yi lóvasut meghosszabbításának és pályája áthelyezésének ügye. A vasúttársaság, mint ismeretes, azt tervezi, hogy a vonalat a főfasoron át az uj községi vágóhidig hcsszabbitja meg. A környékbeli érdekeltség e kedvező pillanatot igyekszik kihasználni s azt szeretné kimódolni, hogy a lóvasut mennél jobban megközelítse a külső telepeket is. A kissze ntmihályiak érthető módon az Anna- telepig szeretnék a lóvasutat kivezettetni, a szent- györgytelepiek pedig a maguk telepén szeretnék végigvonultatni uj pályáját. így szinte kétfelé húzzák a lóvasut igazgatóságát, mely azonban a jóakaraton kívül vajmi keveset tehet, mivel az átalakulás idegen segítséggel történik s igy más fontos tényezőnek is döntő beleszólása van a jövö dolgaiba, Természetesen nem jelenti ez azt, hogy a lóvasut a méltányos és megokolt kívánságok teljesítése érdekében latba ne vetné teljes erejét, A végleges döntés még nem történt meg s gondunk lesz rá, hogy a közönség mindenkor kimerítő és megbízható tájékozást nyerjen az igazgatóság munkálkodásáról, mely ezentúl se lehet más, mint eddig volt, hosszú évek sora óta : önzetlen, lelkiismeretes és buzgó Az Anna-telep küldöttei múlt szombatra jelezték, hogy felkeresik ez ügyben a lóvasut forgalmi igazgatóját, Schvarczl Józsefet. Ez azonban egyelőre elmaradt, de megjelent helyettük a Szentgyörgy- telep küldöttsége s a következő emlékiratot nyújtotta át: A rákossZentmihályi közúti vasút tek. Igazgatóságának. A „Rákos Vidék é“-nek f. évi október hó 3 iki 40-ik számában közzétett levelünk kapcsán bátorkodunk a tek. Igazgatóságnak kérelmünket külön is előterjeszteni. Mint általánosan ismeretes, a tek. Igazgatóság vasúti hálózatát a távolabb fekvő telepek kielégítésére a vágóhidig meghosszabbítani szándékozik, még pedig a János-utczán és Főfasoron (Csömöri-ut) át. A Főfasor a vonal építés szempontjából ugyan előnyösebbnek látszik, de tekintve azt, hogy a GyörgyT1RCZÄ, Hazug betűk. Irta: Feltér Jenő. Várnai Miklós, aki jeles tollú fiatal ember szo- cziológus hírében állott, felháborodásról tüzelő czik- ket irt a lapjába azokról a „ripőkökről“ akik védtelen nőket szólitgatnak meg utczán s a iegszemtele- nebb czinizmussal kíséretüket ajánlják fel nekik. Várnai e czikkben felszóllitotta a nőket, hogy hasonk inzultus esetében vegyék bátran igénybe a rendőrség segítségét, men máskép lehetetlen a társadalmat a; aszfaltbetyárok salakjától megtisztítani. A czikk élénk visszhangra talált a nők körében Várnáit másnap egész garmada levelben üdvözöltél erélyes és bátor állásfoglalásáért. Az egyik levelet ameiy Bartos Eveline aláírással volt ellátva ki is ad ták az újságban, jeléül a lázadozó czikk nagy hatá tanak. Várnai örült a sikernek s a szerkesztőségi Író asztal mellett büszke élvezettel olvasgatta a cziméri érkezett illatos válaszokat. Este nyolcz óra volt s ; szerkes-/tőség termei lassankint kiürültek. ~„^em Íössz vacsorázni? — Kérdezte Várnaitó a rendőri riporter. — Nem . , . nem mehetek veled. . n Pe,r.cz mulva Várnai a bókjába zárta a leve leket es halkan fütyürészve távozott. Enyhe est volt. Az égen tiszta fényben tündököltek a csillagok. Az utczasoron kellemes, langyos szellők bujkáltak. Az első tavaszi nap I A járókelők, akik tegnap még föltürt gallérral siettek otthonukba, meglassították lépteiket és sóvár, remegő ajakkal szívták magukba a tavasz első gyenge fuvalmát. Várnai nem sietett. Lassú, ringó léptekkel sétált a ragyogóan megvilágított körúton és méla kedvvel nézte a kényelmesen tovahömpölygő sokaságot. Pillantása nem kerülte el a szép asszonyokat sem. Egy*egy karcsú nőalaknak hosszasan, epedőn utána nézett. Éppen a megszokott vendéglőjébe akart belépni, amikor a szomszéd utczából egy feltűnően gracziózus termetű, csinos arczu nő fordult ki a körútra. Várnai megállott. A nő éppen mellette haladt el s ő mélyen a szeme közé nézett. De szemének sóvár beszéde nem kapott választ. A nő, mintha néma bámulóját észre sem vette volna, folytatta útját. Várnait bosszantotta ez a mellőzés. És hirtelen elhatározással utána sietett. Néhány perez mulva elérte, az oldalára került és megemelte a kalapját. — Jó estét ! A nő lenéző pillantással nézte végig. — Nem ismerem önt! — Oh, ezen könnyen lehetne segíteni . . . — De kérem, hogyan lehet egy védtelen nőt igy megtámadni ?
