Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-07 / 45. szám
45. szám. Rákos Vidéke 3. és a szobákban fagördülő redőkkel vannak ellátva. Konyha, cselédszoba ablakokban vasrácsok. A bemeneti ajtók kétszárnyúak, a szoba és más ajtók egyszárnyuak. A lakatos munka tömör réz kilincsekkel, hosszú pajzsokkal készül Az asztalos munkák tetszés szerinti színben má- zoltarnak gondos kitapasztás után. Fűtésre szobánként egy-egy cserépkályha vagy kívánatra 2—3 szobát fütö Meidinger rendszerű vas- ká yha vehető fel. A takarék tűzhelyek a megfelelő méretben 2—3 sütővel igen tartós és jó kivitelben veresréz üsttel készülnék. A szobák festése avagy tapétázása modern kivitelben vétettek számba. A kényelmi helyek fayencze csészével lesznek ellátva. A fürdőszobák kivül-belül zománczozott horgany bádogkád, vörösréz fürdőkályha és keveröcsappal bírnak. A különböző házak a következők: I. Kétszobás lakás áll: Előszoba, két szoba, konyha, kamrából, padlásból, cselédszobából. A beépített terüld 1 40 négyszög m. ára kb. 8.300 korona, terasz- szal ára kb. 8,700 korona II. Háromszobás lakás áll: Előszoba, konyha, kamra és 2 szobából földszinten, egy szoba és cselédszobából az emeleten. A beépített terület 90 négyszög m. ára kb. 9,400 korona. III. Háromszobás lakás áll : Előszoba, 3 szoba, konyha, fürdőszoba, kamrából és emeleten cselédszobából. A beleépített terület 126 négyszög m. ára kb. 10,080 korona, terraszszal kb. 10,700 korona. IV. Négyszobás lakás áll: Előszoba, 4 szoba, konyha, cseléd-, fürdőszoba, kamra. A beépített terület 210 négyszög m. ára kb. 16,080 korona, 15 négyszög m. tavaszszal ára kb. 17,280 korona. A Zsófia kertváros építése élén a tulajdonos: „Poligen Várost Építő Részvény- társaság“, Budapest, V., Zrinyi-utcza 9., 1. em. áll, melynek vezetősége : Elnök : gróf Szápáry Pál. A1 elnökök : toronyi Fellner Sándor, müépitész, középitési tanácsos, Pauncz Sándor, nagykereskedő. Igazgatóság: Barber Frigyes, Barber R«zső, nagykereskedők, dr. Brügler Bertalan, ügyvéd, Dörge Frigyes, bankár dr. Farkas Dániel, főorvos, Hegyi Jenő, titkár, Wolf Hugó, vezető-igazgató, Zwack Ákos, nagykereskedő Felügyelő bizottság: Brügler Hugó, hajóz, főellenőr Erber Tivadar, szerkesztő, Hein János, tájkertész, kakasdi dr. Hajós Kálmán, ügyvéd, Krausz Sándor! nagykereskedő. Hírek Képviselőtestületi közgyűlés. R ákosszent- mihály község képviselőtestülete e héten H a u - ser Gyula bíró elnöklete alatt r e n d k i v ü 1 i közgyűlést tartott, melyen K r e n e d i t s Sándor főjegyző előterjesztése alapján megállapították tanítóink huszonötéves jubileumának és az uj középponti iskola átvételének részletes programmját. Intézkedtek a községi kisdedóvó fejlesztése ügyében, majd pedig napirendre került a járványkórház ügye. A község most két ágyas járványkórházat tart fenn, a melyet négy ágyra bővítenék. De ezenfelül elhatározták, hogy a községi járványkórház czéljára a faiskola telkének egy kis kihasított részén külön épületet emelnek, a melynek terveit már készítteti is az elöljáróság. A belügyminiszter kijelentette, hogy az építés, felszerelés és fentartás költségeinek felét tárczája terhére elvállalja, — ami a községnek nagy könynyebbséget okoz. Az Anna- ésÁ r p á d-telepen szervezett iskola ügyében sürgeti a vallás- és közoktatásügyi miniszter a községet, hogy az iskola czéljára az Ígért önálló épület emeléséről most már gondoskodjék. A község azonban furcsa helyzetbe került. Az érdekelt polgárság tömegesen aláirt kérvényében ugyanis az iskolatelken kivül a felszámoló annatelepi egyesület vagyonából 4000 koronát Ígért, illetve ajánlott fel a községnek az építés czéljára, — de mikor az iskolát megszervezték, az Ígéretnek nem akadt gazdája s a 4000 koronáról nem akar tudni senki. A község viszont e nélkül nem vállalkozhatik az építésre s igy most a képviselőtestület kénytelen volt a vármegyéhez felírni, kérEz alkalommal az egyik roulette-asztal mellett egy fiatal asszony vonta magára a figyelmemet. Karcsú, magas szépség, aki a nagy tumultusban egészen az asztal mellé szorulva próbálta ki a szerencséjét. Megfigyeltem : kísérője nem volt, de azért nem tartozott azok közé, akik keresetforrásból űzik a magányos csatangolást. Toilettje egyszerű volt, ékszerei középáruak, középosztályu urinönek Ítéltem s amikor játékát hosszasabban néztem, ez a véleményem megerősödött. Ideges, kapkodó ujjakkal rendezgette az aranyait, feszült érdeklődéssel leste a golyó keringését, az arcza eltorzult minden vesztett tétel után. így nem féltik a pénzt azok, akik könnyen keresik. Megszabott jövedelmű urinők tudják csak ennyire megbecsülni az aranyat, azok, akiknek az jár eszükben, hogy három elvesztett aranyból már egy uj kalap telik. S amikor az első három aranyat elvesztették, ezt vissza akarják szerezni minden áron s kába kétségbeeséssel dobják a zöld posztóra minden készpénzüket. Az én asszonyom egyre vesztett. Mindig komo- rabb és komoraob ránczba vonta össze szépen iveit szemöldökét, Piczi piros ajka szélei reszkettek : az aranyoszlopok elfogytak, remegő kézzel bankót keresett elő a ridiküljéböl. A bankó is elment. Azután egy másik is és még egy harmadik. Végre újra aprópénz került elő a ridikülből. Ez is elúszott. A szép asszony sápadtan kelt fel a helyéről. Amikor kibontakozott a tömegből, kábultan simította végig a homlokát, mintha csak most kezdene arra eszmélni, ami történt és támolygó lépésekkel indult a kijáró fe'é. Ekkor megszólítottam : — Madame ! Sokat vesztett? — Nagyon sokat! — felelte kétségbeesetten. — Körülbelül mennyit ? — Ezer frankot! Elmosolyodtam. Ez a csekély összeg komikus ellentétben volt a szép asszony rettentő kétségbeesésével. — No hiszen ez még nem olyan nagy szerencsétlenség ! — Rám nézve valóságos szerencsétlenség, — mondta, szép tiszta kék szemét, melyekben könnyek csillogtak, rám emelve. S azután elmondta, hogy egy drezdai kereskedő felesége. A Riviérán töltött néhány hetet. Most utazott hazafelé, amikor az ördög rávitte, hogy itt kiszálljon és kipróbálja a szerencséjét. Es mindenét elvesztette. Az útiköltséget, a szállodapénzt, mindent. — Ötven soum maradt! — mondta teljes kétségbeeséssel. Már most mit tegyek ? Annyi pénzem sincs, hogy táviratozzak. És vacsorára sem maradt. — Egy ilyen szép asszonynak sohasem kell kétségbeesni, feleltem én. Vacsorára legyen az én vendégem ! A szép asszony szemeiben az ébredő harag villámai czikáztak. — És ha elfogadja a meghívásomat, szívesen bocsátók rendelkezésére ötszáz frankot.
