Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-31 / 44. szám
44. szám. Hát szükséges az, hogy az összes gyerekek egész nap délelőtt délután benn legyenek az iskolában?- Mi nagyobb bűn, ha a gyerek egy-két órával kevesebbet tölt az iskolában, — avagy ha életét, egészségét veszélyeztetik Félakkora csoport, fele annyi idő alatt jobban halad, mintha egész napon át kénytelen a tanító a fegyelmezéssel tölteni idejét. Fele délelőtt, fele délután nem többre menne-e minden tekintetben — Ítélje meg, akiket illet. Intézkedjék, akinek jussa van hozzá, de a szegény, nyomorult kis apróságon, a nevelésre, egészségre egyaránt rászoruló csöpp emberkén induljon meg szive mindenkinek, akiben emberség van s becsüljük meg őket legalább annyira, amennyire a modern humanizmus azokat megbecsüli, akik rá sem szolgáltak. Szeressük a gyermekeket s lássuk meg bennük a szülők egyetlen kincsét. H. Á -né. Cövisel^. Mindig veszekedtünk, Amíg együtt voltunk, Egymástól sok édes Perczet elraboltunk. Most persze siratjuk, De a múlt, ajz elmúlt, Az élő szerelem Mindörökre elhunyt. S hiába könnyezünk. Fel nem támad többe Ha mindjárt könnyeknek Tengere öntözné. Csak szavak kellettek, Csöndes halálához. S bánat — tenger kevés Felt ám asztmásához. 3. í? minek is támadna Egy-két rövid napra, Csak oda kerülne Újra. ravatalra. Vértesy Gyula. Az erdélyi muzeum egyesület jubileuma. Az Erdélyi Muzeum-Egyesület ősszel ünnepli alapításának ötvenéves jubileumát, de az Erdélyi Múzeum gondolata félszázaddal előbb foglalkoztatta már Erdélyi jobbjait. E gondolat kipattanásától a megvalósulásig eltelt félszázad nemcsak azt érteti, hogy a nemzet jól- tévői mily szívós ragaszkodással csüngtek az Erdély Múzeumon, hanem azt is, mily nehéz munkával sikerült a nemzet pallérozódásának tárházát megteremteni, A félszázados kitartás eredménye a ma télszázados Erdélyi Muzeum-Egyesület s ennek küzdelmes munkájából a ma elsőrangú Erdélyi Nemzeti-Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, mint annak föntartó testületé és társadalmi képviselete, teremtette meg és vi- rágoztatta fel hazánk második múzeumát ; tudományos osztályaiban az erdélyi nyelvművelő, majd tudós társaság hagyományait hívta életre és kiadványaiban egész könyvtárral gazdagította a magyar tudományt ; a magyar szellem és a nemzeti érzés kristályosodó helyéül Kolozsvárt újra tudományos és közművelődési középponttá emelte. Ez a legrégibb, legerősebb és a legsajátosabb közművelődési egyesület, melynek irányt adó szelleme és folyton hatékony ereje Erdély fejedelmi udvarának nemzeti és művelődési, politikai és tudományos hagyományait őrzi : gyülőhelye az erdélyi magyarság elejének, múzeumot tart fen, közművelődést terjeszt, Ízlést nemesit, tudományt mivel, igy a magyarság vára. Apáink önzetlensége tökét gyűjtött e nagy czélok alapjául, de ez egyesületet az idő és a fejlődés mind nagyobb és fontosabb föladatok elé állították s bár a közoktatásügyi kormány 1904 óta segélylyel támogatja, mind jobban kiviláglik, hogy a nemzeti társadalomtól megteremtett és azt önzetlenül szolgáló Egyesület ereje mégis csak a nemzeti társadalomból fakad és gyarapodik. A nemzeti erő íorráRákos Vidéke másé, mint Idáé. Akárcsak az ő édes gyermeke volna a bájos baba. De Andort ez a gondolat is felháborítja. Ha csalódott volna ? Ha ez az asszony gonosz és nem méltó reá, hogy ennek az ártatlan angyalnak az őrzője legyen ? ha le kell álezáznia öt? Hányódott a lelke Andornak. És türelmetlenül nézett az ajtóra. Mikor nyílik már, hogy újabb hirt halljon a titkolódzó asszonyról ? Hol késik az á kertész, aki a kém szerepére vállalkozott ? II. Kopogtatás hallatszott s utána fontoskodva lépett be a torzonborz szakállu, öreg Gergely. Sapkáját már a pitvarban levette s a zekéje zsebébe gyúrta, a pipáját is kivette a szájából, rácsettintette a rézkupakot s háta mögé tartva, úgy állt meg az ajtó közelében. — Szólj már no ! — rivalt rá izgatottan Andor. Mit tudtál meg ? — Ma este ! A szőlőben ... Az alsó présházban, hét óra előtt ott lesz az az ur . . . a . . . a . .. — Nagyságos asszony? — Igenis. Bocsánatot kérek . . . Hej, nem hittem volna, nagyságos ur, nem hittem volna . .. — Hallgass ! Elég! — Hat órakor légy kész. Várj a puskáddal a szérüs kertnél ... Duplára töltsd meg, Addig pedig szót se ! Mehetsz. Andor ledőlt a divánra. Hát ennyire jutott! Hűtlen lett a halotthoz, mással lépett ismét oltár elé . . . És most azt a nevet, melyet eiőDb Czeczil viselt, az ö becsületes nevét meggyalázza Ida ! Volt egy Szántó Andorné, akit a női magasztosság példaképének ismert mindenki, aki előtt leborult a férj és leborult a ház minden vendége ... És van most egy Szántó Andorné, aki már az első esztendőben a szégyen posványáiba merült, aki rutul visszaél a férj bizalmával, — ő, az elhunyt legjobb barátnéja !... Azt hitte, megfullad Andor. Harag, bosszú rohanta meg. Keze ökölbe szorult és felugrott, hogy az ablakhoz rohanjon, melyet felszakitoít, levegő után kapkodva. Mily édes lesz a megtorlás. De aztán elgondolta, mily nehéz helyzetbe juttatta Idát. Puszta barátságot adott, holott az üde, a deli, vidám leány szerelmet, szenvedélyt várt. . . Ah ! Hát ezt a szenvedélyt, ezt élvezi most más !.,. De ki ? Ki az az ember, akivel le kell számolnia ? Ma este, ma este. És Andor sorba vette ismerőseit : Ki is lehet? Csak egy férfivel érintkezett Ida gyakrabban. A bánatos Kelecsényi Elek, akit Hamletnak csúfolt a világ, ez ugyan nem veszedelmes vetélytárs. Mindig olyan sápadt, buskomor, majd meg csufondáros. Különben, hogy is gyanakodhatnék rá Andor, hisz a meghasonlott lovag Amerikába készül, hogy uj életet kezdjen az uj világban. Már Czeczil hányszor piron- gatta miatta és vigasztalta a kétségbeesettet. . . Most
