Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 43. szám
■HB • ' ' • : ■ \ ::'"vr! 43. S7am. szerencsének. A leány észrevette zavarát és biztatóan ramosolygott. Ettől a mosolytól aztán egészen megzavarodott. & Mikor tánczra vitte a leányt, forgott körülötte a világ. Nemcsak e tánczoló párok, hanem a tükrök, s a terem menyezete is. A katonabanda valami dallamos keringöt játszott. Olyanfélét, amit egy hónap alatt az ország széltében-hosszában mindenütt dalolnak a szerelmesek. — Ismeri ezt a dalt, Ollós ur. kérdezte tőle Lujza kisasszony. Dehogy ismerte. És ha ismerte volna is, akkor se tudná most. Nem hall, nem lát ö most semmit. Azt se hallotta, mikor a zene elhallgatott. Ügyetlenül forgott tovább, mint valami megbomlott gépezet Lujza kisasszony alig tudta megállítani. A táncz után séta következett, s Ollós lassankint magához tért, zsebkendőjével letörölte verejtéktől nedves arczát, s beszélgetni kezdett. Eleinte bátortalanul, később mikor látta, hogy a lányka érdekkel hallgatja, egyre bátrabban. Elmondotta, hogy ha megszabadul a katonaélettől, tanár lesz egy alföldi gimnáziumban. Sokat kell még szenvednie addig, mert nagyon rossz ember a kapitánya. — Hiszen nem olyan rossz ember a kapitány ur, mondotta a leányka. — Ne kívánja ismerni se a kisasszony-, válaszolt sóhajtva az önkéntes s még a keresztvizet is leszedte Komorovcsák kapitányról. Elmondotta mindennek, csak becsületesnek nem. A tánczterem nagy ablakain keresztül lassankint átszürödött a hajnal világossága..A mulatók lassankint hazaszállingóztak. Ollós Géza még folyton Lujza kisasszonynyal beszélgetett, eszébe se jutott,hogy már haza kell mennie. Nagyon komoly dolgokat emlegethetett, mert észre sem vette, mikor Komorovcsák kapitány megállott előttük. Csak mikor a hangját hallotta, akkor tekintett föl rémülten. — Készülj, Lujzácskám ! Megyünk haza, — mondotta. Ollós kétségbeesett pillantást vetett a leányra. Komorovcsák kapitány ur leányára. Minden benne volt tekintetében : a rémület és a könyörgés, hogy ne árulja el. Katonásan meghajtotta magát s gyorsan menekülni akart. A kapitány ur visszatartotta : — Professzor ur, ha már egész éjjel volt szives a leányomat mulattatni, most késérjen haza bennünket. Hallgatva, megtörve ment az utczán, mint valami 7_ halálraszánt. Lujza kisasszony hiába igyekezett lelket önteni bele ; A professzor vigasztalhatatlan volt. Egyik gondolat a másikat kergette agyában. Mi történik mostan vele? Egész éjjel a kapitány ur leányának udvarolt, s még kegyetlenül össze is szidta leánya előtt az apát. Átkozta önmagát, sorsát mely ilyen veszedelmet hozott rá. Ne féljen, Ollós ur, beszélni fogok a papával. Az kell csak neki még éppen, hogy Komorovcsák kapitány megtudja, mit beszélt a leánynak ! Elgondolni is rettenetes, mi történik vele akkor. Lába alatt csikorgott a megfagyott hó, arczát pirosra festatte a hajnali szél. Észre se vette, hogy a járdáról kocsiutra tévedt, ahol térdig gázolt a hóban. Csak az járt folyton az eszébe, mi lesz vele, hogy tűnjék el örökre a kapitány ur elöl? Mikora kaszárnyába ért, talpon volt máraz egész század. A katonák kíváncsian tekintgettek ki az ablakon. Várták a kapitányt. Tudni akarták, milyen dolguk lesz aznap, jó-e vagy rossz. Haragszik-e az ezred réme vagy rosszkedvű? Ennek biztos ismertető jele a sapkája állása. Ha mélyen lehúzza szemére, tudja mindenki, hogy keserves lesz a nap, ha felcsapja fején, úgy megkönnyebbülve lélegzik fel mindenki. Ez annak a jele volt, hogy nem haragszik a kapitány. — Fiuk, nincs semmi baj, kiáltotta egy öreg katona, aki azt jelentette, hogy jön a kapitány s félre van csapva fején a sapkája. Csakhogy ezt a kiáltást Ollós Géza nem hallotta. Izgatottan járt-kelt szobájában, mint aki várja a végítéletet. A legjobb, amit remélt az volt, hogy Komc- rovcsák félórai szidás után rögtön vasra vereti, le- küldi az áristomba s ott felejti ítéletnapig. A kapitány ur azonban rá sem nézett, És ha ránézett, úgy tűnt fel neki, mintha a szeme barátságosan mosolyogna rá. Nem szólt hozzá másnap se, harmadnap se. Negyednap aztán behivatta magához az irodába. Sapkáját mélyen a szemére húzta. Nagyon rossz kedvűnek látszott. — Most következik a hadd-el hadd !-gondolta az önkéntes. Megállott peczkesen az ezred réme előtt, még a lélekzetét is visszatartotta. Komorovcsák kapitány elébe állott, s fürkészőleg a megrémült profesz-- szór szemébe nézett : — Becsületes ember ön,, tanár ur ?-kérdezte tőle. Rákos Vidéke Szeplőt, májfdltot, mitesszert, kiütést, ránczokat, himlőhelyeket 1 ' —~ arcztisztátlanságot és minden pár nap alatt eltávolít a bőrszépitő. fino- flAnvnO.fipAIIIA (egyedül valódi mitó és ifjitó hatású MADERSPACH-féle 0e“Zöe '/ICIUC Benzoe tej-creme az arcznak friss üdességet, fiatalságot és fehérséget ad. Teljesen ártalmatlan. Ars 1 kor. hozzaBenzoe tejszappan 70 f. Benzoe pouder 1 K. igen jó a Benzoe-tej ára IK 53 F. Postán szállítja az egyedül készítő : MÄDKRSPACH FERENCZ gyógyszerész, Kunszenímárton. Főraktár Budepesten : Török József, Király-utcza 12., Nádor gyógyszertár, Váczi-körut 17 Neruda Nándor, Kossuth Lajos-utcza 7., Lux Mihály droguista, Muzeum-kőrut 7., Kartschmaroff A. droguista, Rákóczi-ut és Erzsébet-körut, Molnár és Moser, Koronaherczeg-utcza. Zenélő feszület! Pompás ajándék minden keresztény ház számára ! 55 czm. magas, 26 czm. széles, pompásan aranyozott művészi talppal és díszítéssel. A csoport feszülethez a következő tárgyakat ingyen adjuk: 1. Porczellán Krisztustes , 2. Mária és Magdolna porczeilán szó arai. 3. Mécsestartó. 4. Piros rubin mec^és. • zsálemi rózsafüzér. 6. Szent dallamu z e n e s z e r k e z e t. 7 Fehértábláju „őzen • csontut. imakönyv. (416 oldal.) 8. Szentképecskék. 9. Láda. 10. Csomagolás esszf ' vél. Ára 12 korona 80 fillér. E pompás dísztárgy minden keresztény hazat ekesitse . L vétellel küldi — SZENT eAszeG INTÉZET - ájtatossági ezekek nagybani árusítása. — Budapest, IV., Veres Pálné-utcza 1Ö | B. — ügynökök kereste
