Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-18 / 29. szám

IX. évfolyam. Rákosszentmihálv lono ___ • Tf tRSnDflLÁKés KÖZGfiZbflSflGI HETILAP RflKOSSZÉNTnihliLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. • MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK'EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR, RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK" ÉS HITELSZÖVETKEZETÉ, A RÁKOSS2ENTMIHALYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VASÁR NA P. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre.......................8 ko> Fél évre ...... 4 « Negyed évre.......................2 « EG YES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. A közönség érdeke. Sehol a föld kerekségén olyan alárendelt szerep nem jut a közönség érdekének, mint éppen Magyarországon, itt is leginkább Budapesten. Ezt a szomorú, de feltétlen határozottsággal tett állítást széleskörű tapasz­talatok teszik kétségbevonhatatlanná, keserű tanulságul minden magyar emberre nézve. Azt mondják, a hiba megismerése egy­magában fél orvosság. A magyar ember ret­tenetes közömbösségére és határtalan türel­mére vall, hogy amikor alaposan megismerte is a hibákat, orvoslásukkal nem törődik, ha­nem mint a béketürő birka, szenved tovább mozdulatlan tétlenségben s legfeljebb nagy- néha tehetetlen panaszkodásra nyitja ajkait. Mert az tisztára lehetetlen, hogy a mi közön­ségünk ne éljen annak a tudatában, hogy ezen a földön, világon minden elébbre való, csak éppen a közönség érdeke, a közönség ké­nyelme az a semminél is kevesebb nyomorult nulla, amelynek létezése lehetőségéről se akar tudomást venni senki, de senki, még maga a nagyközönség sem. így van ez nálunk az egész vonalon minde­nütt és mindenben. Vagy beszéljünk a goromba, durva, szófukar és szivességtelen hivatalokról, ahol még álmukban sem ismerik azt az igaz­ságot, hogy nem közönség van a hivatalokért, hanem a hivatal van a közönségért és a fé­lelmetes hivatalnok tulajdonképen a közönség szolgálatára rendelt személy, akár csak — triviális hasonlattal élve — a boltban a keres­kedő segéd ? Tisztelet a kivételeknek s kész­séggel elismerjük, hogy számuk örvendetesen egyre szaporodik, — bizony nagyon, de na­gyon sok helyen így van ez ma is ! És ahol nincs igy, ahol a tisztviselő egyénisége eny- hiteni igyekszik az ügyes-bajos dologban járó polgár vigasztalan helyzetét, — ott is illuzó- riussá tesz mindent a hivatalos eljárásban uralkodó rendszer, mely hijján van minden praktikus érzéknek, minden józan egyszerű­ségnek és minden szives előzékenységnek. /T\ai számi Hiszen például, ha valaki a legegyszerűbb dolgát akarná elintézni a vámházban, — holott ott most a legtöbb hivatalban előzékeny, de­rék tisztviselők ülnek — mégis el kell bú­csúznia a napjától, mert reggeltől délig egy illetéket se fizethet le ; huszonnyolcz helyen, harminczegy emeletet mászva össze-vissza, kell megjelennie és jóakarata pártfogást kérnie, mert -— fizetni akar. Vagy beszéljünk-e a még czifrább dolgok­ról : az egyenruhás szolgák féktelen uralmá­ról e haraggal sújtott földdarabon ? Vájjon tudatában vannak-e ezek és az altisztek annak, hogy a közönségnek ők a külön megjelölt, elsősorban való szolgái, — avagy pedig a sapkájuk alatt csupán a roppant tekintélyt képviselik s egy-egy bősz tyrannus, Nagy Sándor vagy Nero egy-egy ábrándos majmo- lója rejtőzködik szerény uniformisuk alatt? Amint kilépünk tz ország határán, nyom­ban azt látjuk, hogy minden intézmény, hiva­tal és magánvállalat, közúti közlekedő eszköz és közrendészeti tényező — fenséges össze- hangzásban mind annak az egyetlen össze­kötő lánczolatnak a megfelelő részecskéje, — mely a közönség érdekének hódol és tesz szolgálatot. A közmondásosan előzékeny bécsi rendőr éppen úgy, mint a szives, elő­zékeny és nyájas villamos vasúti kalauz. Ná­lunk minden és mindenki, amit és akit a kö­zönség szolgálatára rendeltek — durva, nyers, bárdolatlan, előzékenység nélkül való. A ked­vetlen, tekintélyét őrző rendőr, a neveletlen, tolakodó kézbesítő, az utcza sarkon köpködő hordár, a félelmes, mogorva kalauz, a hihetet­lenül imperti nens házmester és igy tovább, végtelen sorozatban. Félre ne értsenek; mindezek nem szolnak azoknak, akiket nem illetnek. Bizoii) os, Jiog} mi is ismerünk mindezekből a foglalkozások­ból is tisztességes, derék embereket, akik tiszta jellemmel és becsületes munkaszeretet­tel teljesitik kötelességüket és mindenki be­csülésére érdemesek. A rendszeietet és 'oi rektség nem is mindig pökhendiség és next iÍTÍ4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom