Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
27. szám. ÍX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. vasárnap, julius 4. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSÁDfiL/W és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZ ENTM1 HÁL Yl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. HlEK.IKIjENIIv MINDEN VASAK,NAP. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ......................8 kor Fél évre............................4 « Ne gyed évre........................2 « EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petltsor ára 20 fillér. Iskola és szülőkOrszágszerte bezárultak az iskolák kapui s a nebulók sokasága neki adta magát a várt szünetelésnek. Tanuló s tanító egyaránt pihen a tiz hónapi kemény munka után. Kemény munkáról szólunk, mert a tanulás nehéz munka, a tanítás pedig, ha igazi — nagyon kemény munka. És különösen kemény munkát végeztek a mi tanítóink olyan rendkívül zsúfolt iskolában. De feladatukat amúgy emberül oldották meg. Mint az évvégi jelentéseikből kitűnik : az év folyamán alig fordult elő egy pár félnapi szabadságolás, de a legnagyobb része általában nem vett igénybe semmiféle czimen szabadságot. Ez amellett bizonyít, hogy tanítóink tartós egészségnek örvendtek és az iskola úgy működött, mint a pontosan járó óra. A rendet ily népes iskolában fön- tartani muszáj s megbontására módja sincs a tanítónak. E sorok Írója jó viszonyban van a tanítókkal és a gondnoksággal egyaránt s módja volt ebből kifolyólag olyan adatok birtokába jutni, melyekről a nagy nyilvánosság nem tudhat. Ilyen például az, hogy tanítóink egy része uj kihirdetéssel vetett gátat a későn járó gyerekek elitélendő szokásának: »Csak akkor szabad ez osztályba későn jönni, ha erre egyszer én adok rossz példát.« Hát nem is adott ! De a késő járást még igy sem sikerült teljesen kiküszöbölni. A későn járásnak káros voltát magyarázni felesleges, mert oly szülő, ki ne tudná, nálunk alig akadhat. De, hogy a gyerekek szülőiket e tekintetben becsapják kitűnik az egyik tanító jelentéséből. Az egyik gyerek nem kedveli a számtant s ha csak szerét ejtheti : elkerüli. A számtant, mint itélőtehetséget bizgató tárgyat többnyire délelőtt s lehetőleg első órában tárgyalják. A gyerek ily esetben szándékosan oly irányba intézi otthon reggeli dolgait, hogy a szülő kénytelen az »egy órai« késést a tanítóhoz irt levélben igazolni. A gyermek a következő első órát következetesen ismét elmulasztja, de már nem levélben jött az igazolás, hanem személyesen hozta a szülő. Ez igy ment egy-két héten keresztül, amig letárgyalta az osztály a közönséges törtek összeadását. Mert ettől rettegett a jó .fiú. A vége az lett, hogy a jeles bizonyítványt egy számtani elégséges éktelenitette el s nagy méltatlankodás vagy talán harag is zúdult a szülő részéről a — tanítóra. Midőn pedig ez elégségesért megszólalt a szülő : a tanító azzal okadatolla, hogy a gyerek rendszeresen a számtani órákról késett el, akkor világosodott ki, hogy az »igazolt« késés mily ravasz furfanggal alapozódott. Ez igy ment más tárgyakkal és mint a tanitókörökből értesültem: több »későn járó« került a műveltebb családokból, mint a közönséges osztályból. Pedig fordítva talán jobban festene a dolog. Sok méltó panasz hangzott már el arról, hogy a szülők nem csak nem méltányolják a tanító fáradozását a^ iskolában, hanem inkább gyermekeikre hallgatva, ahol lehet, ellene doj- goznak, a tanító személyét, működését s az egész iskolai nevelést nem csak a »viczináli- son« amúgy alaposan megbecsmérelik, hanem — tisztelet a kivételnek — legtöbben odahaza a vacsoránál, gyermekeik előtt is alaposan leszólják a tanítókat. Általában érezhető az iskola iránti ellenszenv. Különösen észrevehető ez az ellenszenv abban, hogy minden bajt, ami a gyermeket netalán ér, az iskolára hárítanak vissza. Volt rá eset, hogy a gyereket otthon tartották bizonyos gyenge lefolyású ragályos betegség miatt s daczára annak, hogy az osztályban csak úgy dühöngött az egészség: a t. szülő mégis azzal vádolta a taniíó bácsit, hogy gyermeke az iskolában ragályos beteg szomszédjától kapta. Pedig a megvádolt szomszéd soh’ sem volt beteg. Vagy ha a gyermek élénken s valljuk meg, rakonczátlanul viseli magát: az iskola az oka. Más szülőknek a gyermekeik tulterheltetésével van bajuk. Mások meg éppen ellenkezőt állítanak, hogy : ők iskolás korukban annyit magoltak, majd bele- szakadtak. Gyermekeik pedig otthon ritkán n\ai számunk 14 oldal.
