Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

2. RÁKOS VIDÉKE 22. szám ha a tevékeny rosszszándék diadalmas elő- haladását nem könnyítené meg, nem tenné úgyszólván gyermekjátékká a társadalomra ólomként nehezedő általános nagy közöny. Az Isten által megáldott, Isten láng-tol­mácsai által irányzott tevékenység e nagy ünnepén legelőször is ennek a kárhoza- tos közönynek kell megszűnnie, hogy végre- valahára az apostolok nyomdokain haladhas­son, ki bármily irányban nemes missziót érez magában és aki velünk együtt gyászolja a körülöttünk most folyó ádáz rombolást, álta­lános romlást, mely nem kedvez egyetlen ideálnak sem. Nem elég kikelni a politikusnak, nem elég fenkölt magaslatára elvonulnia s lelkében Íté­letet mondania a jónak eltipróira. Nem elég kikelni a tudomány meghamisí­tása, az irodalom és költészet léha szelleme s a betű mételyező hatása ellen. Még az sem elegendő, hogy az ember maga becsületes maradt a becstelenek, hivő a hitetlenek közt s hogy egymaga életét áldozza a hazáért, lét­érdekeit a közjó alá rendeli, tiszta családi életében s úgy olvasó-asztalán, mint az őt környező kis világban, de benső gondolkozá­sában sem kisérti meg, a mi léhaság, a mi rut, a mi erkölcstelen. Ez szép élet, ez becsü­letes jellem, ez nemes ember, de nem tartozik a szent jel alatt küzdő harczosok táborába, nem követi az apostolokat, kik Pünkösd ün­nepén léptek fenséges pályájukra és nem ret­tentek vissza útjukon sem a ruhájukat meg­tépő tüskétől, sem a sarujokat felszaggató kőtől, sem az orv utonállástól, sem pedig a vértanúhaláltól. Jutalmuk égben örökélet, földön örök emlékezeti Nem voltak ők amaz önzők és közönyösek, kik békés körben, nyugalmas magányban ugyan távol éldegélnek a bűntől és a szennytől, de az eszmény diadaláért uj- jokat sem mozdítják. Ok megvallották hitüket bátran s a diadalmaskodó Ige fenséges erejé­vel halálos rést ütöttek a bűnnel táplálkozó pogányság közönyén. Oly romlott és megtévedt, mélyen leha­nyatlott korban, amelyet ma is élünk, sokszo­ros bűn a közöny; nem kérhetjük elég ben- sőséggel a Pünkösdöt, amelyen a jók meg- erősittetnek, a jóra vágyakozók s eszményekre álmodozók tevékenységre buzdittatnak és min­den szent czélnak és nemes eszmének apos­tolai útra kelnek, hogy az embereket tanítsák, megtérítsék s a megjavult világot jobb kor­szak küszöbére vezéreljék ! Gáspár Imre. Pünkösd napján. Tudja a jó Isten, hogy miért nem adnám, Mikor a harang szól piros pünkösd napján ! Fénynyel, boldogsággal Lelkemet megrakja . . . Lelkemből köszöntlek, Piros pünkösd napja! Mosolyogva keltünk a nagy ébresztőre, Kicsal a faluból virágos mezőre, Sokkal szebb, mint máskor, A gyöngyharmat rajta . . . Lelkemből köszöntlek Piros pünkösd napja! A harangszót játszi szellők messze hordják, A dalos madarak dalukkal megtoldják, A pünkösdi rózsa Kinyílik, hallgatja , . . Lelkemből köszöntlek Piros pünkösd napja! Templomozni készül a kis falu népe, Édes boldogságtól ragyog fel a képe. Fölzeng az orgona, Dal száll ajkról-ajkra . . . Lelkemből köszöntlek Piros pünkösd napja! Mintha látnám most is : száll a lángnyelvecske, A lángoló hitnek, az erőnek lelke, E hit a megnyugvás, Forrását fakaszja . . , Lelkemből köszöntlek Piros pünkösd napja! Délutánra kelve, a mezőre mennek Vége hossza nincsen a játékos kedvnek Még az öreget is A jókedv megkapja . . . Lelkemből köszöntlek, Piros pünkösd napja ! Szilaj paripákon a legények szállnak, Vájjon ki akad meg «pünkösdi király»-nak ? Öröm könnyet sir a Győztes apja, anyja . . . Lelkemből köszöntlek Piros pünkösd napja! Majd vig dalolás közt a lányok csoportja »Pünkösd királynéját« köszöntgeti sorba, Virágkoronáját Fején büszkén tartja . . . Lelkemből köszöntlek Piros pünkösd napja! Esti harangszóval hazamennek szépen. — Szép ősi erénynek virágos ölében Fakadt emlékeknek Lelkünk örök rabja . . . Szivemből köszöntlek Piros pünkösd napja! Fülei Szántó Lajos. HÍREK. Kath. hitközségi közgyűlés. A rákosszentmihályi róm. kath. hitközség f. évi junius hó 6-án, d. u. fél 4 órakor az 1. számú iskola helyiségében közgyűlést tart. A közgyűlés tárgya az uj egyházi képviselet meg­választása. Szavazati joga van mindenkinek, aki a köz­ségi választásokból nincs kizárva és meg is választ­

Next

/
Oldalképek
Tartalom