Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 3. szám 2. dődik meg. A szerény, kis intézet erejében megnövekedett, az idegen segítség gyámsága alól felszabadult, — vígan, életerősen működik, a maga lábán jár s ideális tökéletességgel teljesiti azokat a nemes, emberbaráti feladatokat, amiket a szövetkezés elmélete részére kitűzött. A becsületes munka gyönyörűséges jutalma ez a szép, virágzó intézmény, mely Rákosszentmihálynak és az egész Rákos vidékének egyik legméltóbb büszkesége. Lehetetlen, hogy minden tisztességes ember kalapot ne emeljen előtte és csodálattal ne köszöntse alapitóit és vezetőit, kik valóban fenkölt szellemben, világos elmével, puritán önzetlenséggel és nemes buzgalommal kormányozzák. Mint eddig is, fennállása idejének minden nevezetes fordulópontján, úgy ezúttal sem mulasztjuk el, hogy meg ne emlékezzünk a mi takarék- és hitelintézetünkről. Méltán remélhetjük, hogy a küszöbön álló mozgalmas időkben még sok és megbecsülhetetlenül fontos szolgálatot fog tenni községünknek, hol igen nagy és mélyreható feladatok várnak reá. Es bizonyára nincs már messze az az idő sem, amikor a szövetkezet számára szűkké válik a mai szervezetének köntöse' s vezetőinek régebbi óhajtása szerint takarékpénztárrá alakul át. Erre nézve az előkészítés munkálatát teljes egészében már is elvégezték vezetői és elvben régebben meghozták döntő határozatukat. A megvalósítást a rendkívül kedvezőtlen pénzviszonyok akadályozták eddig. Hiszszük, hogy nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy immár ez az akadály se fog sokáig útjában ál Jani és megnyílik előtte a még sokszorta tágasabb út a boldogulás és fejlődés felé. TÁRCZA. A kis n\eisonniérről. Irta: Vértesy Gyula. Magunk között, a bohém kompániákban mindig csak ugy hívtuk, a kis Meisoniere, Mert mindig olyan apró képecskéket festett, mint a nagy franczia piktor. Csakhogy persze a franczia képei egy kicsit többet élők voltak, mint barátunkéi, akit különben becsületes nevén Elekházy Kálmánnak hívtak. Lett volna tehetsége, de elpocsékolta. Elszegényedett úri gyerek volt, az öreg Elekházynak még birtoka, kastélya, négy lovas fogata volt, Kálmán pedig tulajdonképen azért akart festővé lenni, mert azt hitte, hogy akkor mégis szabadabb, függetlenebb ur lesz, mintha beül valami hivatalba. Meg aztán azt is hitte, hogy igy kevesebbet kell dolgoznia, szóval, hogy turáni módra, az élet könnyebb végét foghatja. Hát hiszen független is volt, hanem miután se vérbeli piktori tehetsége, se vasszorgalma, se stréber- ségi hajlama nem volt, hát természetszerűleg semmire se mehetett. Festegetett, festegetett, a nevét emlegették is a tehetséges kezdők között, hanem mikor az embert még negyven éves korában is csak tehetséges kezdőnek tartják, hát nem csoda, hogy elzüllik. Szegény kis Meisonniere el is züllött alaposan. S mindnyájan előre tudtuk, hogy csak két vége lehet: vagy kórházba kerül vagy öngyilkossá lesz. Az Spleen. Nincs hetek óta már Az égen egy sugár, Fárasztó, lomha köd Leng a világ fölött. A fejedelmi nap Más tájakon mulat, S itt lenn csak sár, nyirok . . , — Pocsék napok ! S az élet? Az se más. Nincs benne változás, Tikkasztó emberek, Silány történetek, Fásult egyformaság ! Gazoké a világ S boldog minden ripők ... — Ocsmány idők ! Endrő'di Sándor. HÍREK. Uj évtársglat, Ezen a helyen is megemlítjük, hogy a Rákosszentmihály és v i d é k e első takarék- és hitelszövetkezete első évtársulata ötödik évét betöltvén, véget ért. Egyidejűleg megnyílt a hatodik évtársulat. Ez a legalkalmasabb pillanat a szövetkezetbe való belépésre, mely most minden utólagos heti befizetés nélkül történhetik. Közönségünk kellőképen méltányolja ennek a derék intézetnek az értékét s ezt azzal bizonyítja, hogy eddig is tömegesen vett részt évtársulaiaiban. Nem lehet kétségünk benne, hogy a hatodik évtársulat tagjainak még az eddigieknél is nagyobb számával fog tündökölni, Egyebekben a szövetkezetnek lapunk mai számában megjelent hirdetése szolgál a szükséges tájékoztatással. Népmozgalmi statisztika. Mint előre jeleztük, Rónay Tivadar, Rákosszentmihály buzgó aljegyzője és helybeli helyettes anyakönyvvezető, pontos népmozgalmi statisztikát állított össze R á - ko^szentmihályról. A statisztika a község utóbbit választotta. Tegnap délben, szépen halántékon lőtte niagát. Délelőtt még együtt sörözött egy pár maga fajtájú züllött alakkal, azután hazament és ieszámolt magával. Minket, akik nem voltunk hajlandók vele inni éjszakáról, éjszakára, a lehető leglehetetlenebb pálinkás putikokban, az utóbbi időben elkerült. Haragudott ránk, smokingos bandának hivott. — Az igazi művészt, ha koldus és ha nincs a legutolsó divat szerint öltözve, Jő nyalva, lenézitek, pedig ti csak most vagytok divatban, a jelen talán a tiétek, de a jövő bizonyára a mienk, a mienk, rongyosoké, mezitlábosoké, foltos, meg piszkos ruhákban járóké, — hörögte inkább, mint kiabálta. Tavaly télen történt ez, amikor utoljára találkoztam vele. Azóta kerültem a vele való találkozást. Csak most láttam újra a ravatalon. Olyan szép, nyugodt volt az arcza, A halál letörülte róla a delirium bélyegét. S olyan derűsen, olyan szinte boldog mo- solylyal indult a nagy útra, mintha csakugyan a halhatatlanság terén indult volna, itthagyva a piszkos pálinkás lyukakat, a poloskás hónapos szobákat és a lyukas czipőket, fotos kabátokat s a kutya- meg ló- husos ebédeket is, amiket kapott a 30 filléres főzőhelyeken. S amint elnézem nyugodt, boldog arczát, eszembe jut minden mozzanata a mi utolsó találkozásunknak, amikor dúlt arczczal, pálinkától bűzösen, rikácsolva szidott mindenkit, aki nem volt részeg és akin tisz- tességes ruha volt. Tavaly télen történt ez a mi utolsó találkozásunk, A farsang egyik éjjelén, erősen reggel felé, egy elő-
