Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
17. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 3. Ehmann-telepen keresztül vonultak fel, a villamos vasút ösmert, megállapított vonalán végig s e napokban Rákosszentmihály belső részéig jutottak el. A levert czölöpök jelzik útjukat. A király Gödöllőn. O Felsége a király május hó folyamán hosszabb tartózkodásra Gödöllőre érkezik. A fogadására szükszéges előkészületek megtétele végett Apponyi gróf főudvarmester vezetése alatt hétfőn, e hó 19-én több udvari tisztviselőkből álló bizottság volt Gödöllőn, s a kir. katélyban megvizsgálták O felsége lakosztályait és intézkedtek a még fennforgó szükséges munkálatok megtétele iránt, Azóta lázasan folyik a munka. A községháza költözködése. E héten csütörtökön és pénteken költözködött át Rákosszentmihály elöljárósági hivatala a Corvin-utczai uj helyiségébe. A sok irat és ingó-bingó felszerelés átszállítása nagy munkával és fáradsággal járt s a hivatal a költözködés két napján csak a halaszthatatlan ügyeket intézhette el. E héten már az uj helyiségekben működik a hivatal, hol a sikeres elhelyezkedés után zavartalan működése biztosítást nyert, Rákosszentmihályi Kör == Községi kaszinó. A R ákosszentm ihályi Kör szombaton este tartotta rendkívüli közgyűlését, melyen a már említett alapszabály módosításokat elfogadták s ezzel a kör R á - kossz ént m ihályi községi kaszinóvá alakult át. A nevezetes közgyűlésen Pál fi János elnökölt s a tagok tömeges számban vettek részt. A módosított alapszabálytervezetet Balázsovich Zoltán titkár távollétében K 1 i m k ó István jegyző terjesztette elő. Nagy lelkesedéssel fogadták az előterjesztést. Két apró kérdésben volt heves eszmecsere, melyben főként Straszenreiter Ignácz, Bugyi Ferencz József, és Módi Lajos vett részt. Végül egyhangúlag megállapodtak mindenben. Az alapszabályokat már beterjesztették a kormányhatósági jóváhagyás elnyerése czéljábol s igy a községi kaszinó megnyitására már ez a formai kérdés is rendben lesz. — Az érdekes alapszabályokat legközelebb részletesen ismertetjük. Két uj járás pestmegyében. Pestvármegye törvényhatósági bizottsága népes közgyűlést tartott, mely két napig húzódott el. A közgyűlés egyik nevezetes határozata az volt, hogy két uj járás szervezését határozta el. Az egyiknek Aszód lesz a székhelye s az Aszód környékebeli községeket foglalja magába, a másikat pedig Kispestből, Erzsé- betfaívából kerekítik ki. Templomot az Ehmann-telepnek! Az Ehuiann telep, buzgó tevékenységéről jóhirü lakossága szép és nagyszerű vállalkozásra szánta magát. Templomot akar szerezni a szépen fejlődött telepnek. A feladat megoldása természetesen míndenekfelett magára a közönségre hárul, mely adakozás, gyűjtés, mulatságok rendezése, támogatások kieszközlése utján s más hasonló megszokott módokon kívánja azt elérni. Az erők egyesítése s az egységes vezetés biztosítása érdekében az Ehmann telepiek Kört alapítanak. Ebben a tárgyban most vasárnap, április 25-én délután 4 órakor értekezlet lesz a felső-Ehmann telepi iskolában, hova^ minden érdeklődőt szívesen látnak az egybehívok. Úgy hírlik, hogy Ehmann Viktor a templom czéljára ingyen telket ajánl fel s e tárgyban a vasárnapi értekezleten fog nyilatkozatot tenni, — ami a gyűlés érdekességét nagyban emeli. Eredményes gyűjtés. A József-főhe rezeg szanatórium egyesület áldásos czéljai javára országos persely-gyűjtést rendez. Egy perselyt megküldték a rákosszentmihályi állami elemi iskolának is, hol valóban megható eredménynyel járt a kiváló emberbaráti mozgalom. A piczi felebarátok jótékonysága 30 kor. 43 fillért gyűjtött a perselybe, ami az adakozókat méltányolva igazán megkapó, dicséretes eredmény mely a gyermekek jó szivén kívül iskolánk tanitó-testületének szellemét is szépen jellemzi. Idegen tudósok Gödöllőn. E hónap ló-kán előkelő tudós vendégei voltak a gödöllői kir. koronauradalomnak, A nemzetközi geológiai kongresszus har- minezöt tagja jött ki Gödöllőre Lóczy Lajos és Kossutány i Tamás vezetése alatt Gödöllő geológiai viszonyai tanulmányozására. A társaság azután barátságos lakomát ült a szépen feldíszített présházban, hol számos felköszöntő hangzott el. Az előkelő vendégek este 7 órakor távoztak Gödöllőről. Az ajtó robajjal föltárult s mi a szoba közepén állotunk, — Uraságod a czenzor? — Igen is, kihez van szerencsém ? Szerencséje van Petőfi Sándorhoz, ki a mai előadáson szavalni akar. A jó öreg K . . kissé felingerült a ,.szerencséje van” kitételre, de elnyomva neheztelését, lehetőleg nyájas mosolylyal kérdezte : — És mit akar szavalni uraságod, ha kérdeznem szabad ? — Kérdezni szabad, de nem mondom meg. — Nem mondja meg? Akkor nem szavalhat. Igazgató úr— folytatta felém fordulva — én a szavalatot betiltom. — Tiltja bizony az ur . . . majd meg mondom mit! — szólt a heves költő. — Ej, ej, kissé csendesebben, ha kérnem szabadját akkor miért tetszett hozzám fáradni, hanem akarja megmondani ? — Miért? Hogy elmondjam önnek s önben minden czenzornak egyenként és összesen, hogy mennyire gyűlölöm önöket, a szabad gondolatok hóhérjait s mennyire óhajtom, hogy mindannyian egy sorban függjenek. — Miféle impertinens beszéd ez? — vág közbe az öreg úr — függjenek? — Igen, függjenek. Ami nemsokára be is következik Magyarország minden czenzorával. — Ejnye, de goromba ember ön, szól méltatlankodva a páter — most tessék távozni, nincs több szavam. — De nem távozom ! Válaszolt Petőfi széket ragadva s leült a szoba közepére. Az öreg ur, ki e perezben minden lélekjelenlétét elveszítette, hol piksziséhéz, hol zsebkendőjéhez kapkodott, A’ felbőszített czenzor és az előtte gunymosoly- lyal ülő Petőfi méltó tárgy lett volna akármely művész ecsetjére. — De Sándor — szólék csillapitólag — jere, menjünk. — Vigye, vigye barátom — vágott közbe az öreg — vigye, mert nem állok jót magamról ! — De nem visz; megyek, ha nekem tetszik, de nem megyek csak azért, mert önnek úgy tetszik... Szólítsa kollégáit, de az egész konviktus se visz ki innen. — Soha ilyen rabiátus embert! A pap mérgében egy másik széket vett elő, leült szemben vele s szikrázó szemekkel néztek egymásra, Én nevettem s arról tanakodtam magamban, hogy melyik fogja a másikat kibőjtölni. Egyszerre csak Petőfi sebesen felemelkedett székéről : — Csak azért is szavalni fogok ! — De nem fog ! — De megmutatom én !
