Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
!X. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. vasárnap, április II. 15. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TflRSflDfflLfU'és KÖZGfiZbflSrtGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ......................8 kor Fél évre.............................4 « Negyed évre........................2 «. EGYES SZ ÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. flusvéf. Évről-évre száz alakban halljuk a húsvéti szent ünnep alkalmából a felkiáltást: ime, az igazságot keresztre feszitik, a Megváltó sorsa az üldöztetés. Pedig ez még nem volna a leg- szomorubb tanulsága annak, ha az emberiség mai korszakát egybevetjük az Ige megtestesülésének idejével. Mert a nagypéntekre következő vasárnap harangzúgása ujjongva hirdeti: alleluja. a meggyötört, az elkinzott, a brutálisan üldözött, meggyilkolt és eltemetett Eszme mégis diadalmaskodott, ellenségeit megalázta, a tudatlanságnak, a gonoszságnak szikláját a sirró! elhengeritette, dicsőségesen feltámadt és ellenállhatatlan erejével meghódította a világot. Sokszor bebizonyult azóta, hogy az igazságnak az elnyomatás nem árt, sőt erejét fokozza ; szinte szüksége van rá, hogy ellenkezésre találjon, mint ahogy a fény is csak az útjában álló levegőhullámokon át képes be- ragyogni a mindenséget. Nem is félt az eszme soha az akadályoktól, sőt kívánta, kereste, mert a küzdelemben erősödik és ellenfél nélkül győzelem nincsen. Da, Domine, persecutiones, adj, Uram, üldöztetéseket, kiált fel az egyházatya, mikor a kereszténység első századaiban a hitéletet tespedni látja. Az erkölcsi világrend egyensúlya szükség- szerüleg ellentétes elemekből alakul. Jó és rossz, fény és árny, igazság és hazugság, magasság, mélység, nappal és éjjel szüntelen hullámzásban nivelJálódik, vég nélkül való tusában haladva egyre feljebb egyes fokain a tökéletesség szédületes lépcsőjének. Hányszor sziszegte már oda Luczifer az urnák : Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harczaimban bukjam szüntelen, De uj erővel fölkeljek megint! Fölkel és újra támad, de éppen ezzel ismeri el az ideál hatalmas vonzóerejét, melynek bűvköréből szabadulni nem tud, mert izgatja, bámulatra, irigységre, daczra készti, rákényszeríti, hogy vele foglalkozzék és ellene szüntelen acsarkodva, csak annál nagyobbá tegye diadalát. Legfényesebb korszakai mindig azok voltak a történelemnek, mikor az Urnák és Lu- czifernek hadseregei legteljesebben konczen- trálódtak. Mikor úgy csaptak össze, hogy tisztán meg lehetett külömböztetni zászlóikat, melyeknek egyikére a szűzi Eszmény, másikra a vakmerő önérdek, az alacsony szenvedélyek jelszavai voltak felírva. Viszont legszomorubb epohái az emberi művelődésnek az olyan idők, mikor az igazság zászlai alatt hazug képmutatók tolonganak, tele szájjal hirdetvén az Igét, de magukban kaján éberséggel lesvén az alkalmat, hogy elárulhassák. Mikor az ellenség gyáva a támadásra s a ravasz meghunyászkodás módszeréhez folyamodik, hogy megmentse magát az eltiportatástól s mégis ártson, romboljon, tévedésbe ejtve és ezzel habozókká téve az igazakat is. Ez a boldogtalan mai nemzedék ugyancsak bele jutott a hét szűk esztendőbe. A hazugság, a képmutatás soha szemtelenebbiil nem garázdálkodott, mint most. S még egyre terjed, rohamosan, mint a pestis, megrontva a levegőt, hogy mérges lehével, pokoli ragályával észrevétlenül megrontsa a tiszta sziveket, a felsőbb hajlamú lelkeket is. Az érzékek elzsibbadtak s jóformán nem is veszi már észre senki, hogy fertőben jár. Az emberből lassan- kint kiveszett a fnegkülömböztetés képessége : összecseréli a külszint a valóval, a jelszót az igazsággal. Tudományban, irodalomban magasztos frázisok zaja között apró üzletecskék folynak s akinek nincs benne része, az is a szkepszis álarcza alá rejti tisztább gondol!ozását, mert ma itt komikus dolog idealistának lenni. Csak látszani kell annak — a világ előtt. A társadalmi életnek nincs egy momentuma, melyben az emberek ne csalnák egymást. Ez annyira természetes, hogy tudatosan követeljük egymástól. Nem hiszünk semmiben, mai számunk 14 oldal.
