Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-04 / 14. szám

4. RÁKOS VIDÉKE ______________________ 14. szám ta nférfiut nyer személyében. Tom csá ny i János, mint a »Magyar Pestalozzi« szerkesztője, sok éven át rendkívüli eredménynyel dolgozott a tanügyi iro­dalom terén s képességeit a minisztériumban is na­gyon megbecsülték, mindezt megkoronázza izzó haza­szeretete, melynek mindenkor, mindenütt tanú­bizonyságát szolgáltatta. Működése szép, uj körében bizonyára újabb babérokat fűz érdemei koszorújába. A fogyasztási szövetkezet közgyűlése. A rákos- szentmihályi fogyasztási és értékesítő szövetkezet vasárnap tartotta rendes évi köz­gyűlését az Engelbrechl vendéglő nagytermében. A gyűlésre igen nagy számban vonultak fel a szö­vetkezet tagjai. Halász Ferencz elnökölt, kinek a szövetkezet múlt évi működéséről szőlő beszámoló­ját általános tetszéssel fogadták. A zárószámadást, mérleget, egyhangúlag elfogadták, a felmentvényt minden irányban megadták. Mayer Oszkár igazga­tósági tag lemondását nagy sajnálattal vették tudomásul s buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz­tak. Helyébe megválasztották igazgatósági tagnak P o- r o s s Istvánt, Mayer Oszkárt viszont a kevesebb te­herrel járó felügyelőbizottsági taggá választották meg, az elfoglaltsága miatt erről lemondott] oó Gyula he­lyébe. Végül egy tag a húsárusitás berendezését sür­gette, mire az igazgatóság biztató feleletet adott, ki­jelentvén, hogy a szövetkezet fejlesztése érdekében ezentúl is minden lehetőt elkövet. A közgyűlés lefo­lyásáról jövő számunkban részletes tudósítást közlünk. A Gödöllő—kerepesi villamos vasút. A budapesti he­lyiérdekű vasúttársaság B u d a p e s í—C z i n k o ta — kerepesi vonala Gödöllőig tervezett meg­hosszabbításának ügyét a képviselőház és utána rög­tön a főrendiház a múlt hét folyamán elintézte. A vasút építését engedélyező törvényjavaslatot elfo­gadták s az most már O Felsége elé került szente­sítés czéljából. A vasút köztudomásúlag villamos üzemű lesz s fontos kiegészítő része lesz a mi vil­lamos vasutunknak. Könnyű és gyors közlekedést biztosit a járás székhelyére s igy lakosságunknak nagy előnyére fog szolgálni. Általános örömet jelent tehát ez a hir is, mely megnyugtathat a felöl, hogy végre ez a fontos kérdés is tető alá jutott. A Tulipán szövetség« közgyűlése. A Tulipán Szö­vetség Magyar Védőegyesület f. évi márczius 4-én tartotta évi közgyűlését. Az egyesület az első évét töltötte be, mely mind a mellett, hogy az első nehéz­ségeken vitte át, elég eredményesnek mondható. Az egyesületnek anyagi gyarapodását nehézzé teszi az a körülmény is, hogy befolyó jövedelmének egy ré­sze az anyaegyesületet, a központot illeti meg, melynek több mint 12 ezer tagja van. E hatalmas szervezet­nek nem utolsó tagja a iákosszentmihályi fiók, mely ugyan a kicsinyekhez, de egyben a legtevékenyebbek­hez is tartozik. Az egyesület a lefolyt évben hét ingye­nes csipketanfolyamot tartott, amelyen valóban gyö­nyörű munkát tanultak a résztvevők. Amellett sokat fáradozott azon, hogy egy, a modern igényeknek megfelelő kötőműhelyt nyisson. A nehézségeket per­sze az anyagi kérdés okozta. De kitartó buzgalom­mal mégis elérte czélját, anélkül, hogy nagyobb anyagi áldozatokat hozott volna. A két csipketanfo­lyama is alig okozott pár korona kiadást, amint a pénztári jelentés is kimutatja. A befolyt tagdijak ösz- szege 238 kor. A helybeli polg. leányiskola ünnepé­lyén befolyt 86'86 kor, a júniusi kerti mulatságon 89-58 K., ehhez 7 28 K. kamat, összesen 42172 K. jövedelmet tesz ki. Ebből a központ kapott 177-81 K. az irodai felszerelésre s két csipketanfolyam összes költségére kellett 28 kor. Az év tehát 215 kor. 91 fill, tiszta jövedelemmel zárult. Az évi jelentést örömmel vette tudomásul a közgyűlés s a további ülés során 4 választmányi tagot s a távozása miatt lemondott L u k á c s Istvánné társelnök helyébe uj társelnö­köt választott. Uj műhely. A Tulipán-Szövetség Magyar Védő­egyesület f. hó 1-én nyitotta meg kötőműhelyét. Az egyesület, melynek egyik főczélja a magyar ipar pár­tolása, ezzel nemcsak intenzivebbé akarja tenni mun­kásságát, hanem egyben arra törekszik, hogy jutá­nyos áron, jó, szép és versenyképes munkára adjon irányt. Nem elég, hogy valamely munka magyar le­gyen, hanem szükséges, hogy használható is legyen. A magyar ipar pártolásának az az alapelve, hogy a jó magyar munkát elébe helyezze a külföldinek és eb­ből kifolyólag arra törekszik, hogy a magyar ipart tökéletesítse. Az uj műhely e czélnak szolgálatában áll. Kitűnő anyagból, szép munkát ad versenyképes áron. Árjegyzéke most van nyomdában s nemsokára megjelenik. Ajánljuk a közönség figyelmébe. datlanság, az a csöndes nyugalom, higyje el csoda­szép. Megint szótlanul néztünk egy darabon, ki a Gel­lérthegy felé. — De hát tulajdonképpen mért akar meghalni? — Nem is tudom. Meg akarok halni. Annyi az egész. © Nem tudtam kivenni belőle, mért akar meghalni. Bizonyos, hogy ő se tudta. Közben fölértünk a Gel­lérthegy oldalára. Egy hűvös helyen leültünk a fűre. — Volt már maga szerelmes? kérdeztem, — Nem én soha. Nem is tudom milyen az. — Pedig tudhatná. Maga most szerelmes. Hogy kibe, azt nem tudom, de azt biztosan tudom, hogy szerelmes. Az arczán halvány pir ömlött el, a szemeit le­sütötte, és a füvet simogatta az ujjaival. Most hirte­len feltekintett, merőn a szemembe nézett: — Hát igen, tudja meg, magába vagyok szerel­mes. Halálosan. Érti ? És most, hogy megmondtam, a női büszkeségem sem engedné, hogy ezt túléljem, Meg akarok halni, de a maga szemei előtt. Görcsös zokogás következett. Az arczát belete­mette a fűbe, a két kezét kinyújtotta, és rémesen, fuldokló zokogással sirt. — Mi baja? Ne sírjon. Én is szeretem magát. Ki ne szeretne ilyen édes gyermekét. No, hallja, azért ugyan nem kell meghalni. Rendben van, szeretjük egymást. Fölemelte fejét, nagy, könnyes szemeivel bá­mulva nézett rám, mialatt én mosolyogva, hízelkedve nyúltam a keze után. Megfogtam a kezét és a köny- nyein át láttam valami halvány, elhal», végtelen szo­morú mosolyt. Aztán elfordította a szemét és nem nézett rám jó darabig. — Mit beszél itt össze-vissza! Lehet, hogy szeret engem, lehet. Nem vonom kétségbe, de ez a szere­lem gyerekes és romantikus, tehát ostoba. Nem is akarok róla tudni semmit. Idegesen hadartam, a lány elképedve nézett rám egy pillanatig. Szinte kétségbeesve mondta: — Maga most kicsalta a titkomat és fojtogat, pedig tudja, hogy meg akarok halni anélkül is — Dehogy akar maga meghalni. Meglátnak egy embert, megszeretik, mert kopott a ruhája, mert ta­lán más, szokatlan a megjelenése, Aztán megköve­telik tőle, hogy odadobja magát, feláldozza az ide­áljait, meglopja az álmait, megváltoztassa az élet­rendjét a maguk kedvéért. Miért? Azért, mert magá­nak szép szemei vannak? Nem, menjen haza, ne gondoljon rám többé. Az én rossz világomat nem cserélem el azért, amit a maga szerelme nyújthat. Menjen haza, ne bántson engem. Anélkül, hogy csak rá is néztem volna, felkeltem

Next

/
Oldalképek
Tartalom