Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
1. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. Krónika. Mikor az aj év beköszönt, Ön üdvözöl s üdvözlöm önt, Kívánságokban nincs hiány, Mindenki jobb évet kiván. Uj év és uj nincs benne semmi. Mindenki tudja mit fog tenni A másik, aki szembejö: B. a. é. — t kiván s á Dieu ! És hányán jönnek ! Kora reggel Alighogy ép az ember felkel, Kopogtat a ház mestere, Es a vicze is jön vele, Utána jön a szemetes, S nem szemetet, — téged keres, Nyomában hirtelen betoppan A kéményseprő' szép nyugodtan. Csöngetnek, fő a gázos ember, És néked néhány perczet szentel, Aztán — megcsillan már a száma — A sarki hordár jő utána, Bekukkant azután a bájos, Mindig mosolygó speczerájos, Aztán besurran a szenes, Egy-két hatost ő is keres. Váratlanul de hirtelen jő, Az ismereteién utczaseprő, Az ajtódon az is kopogtat, Kinél a zsemlét venni szoktad, A koldus jön utána nyomba', Kinek négy fillért adsz naponta. A villamos kalauz se rest, Fejedre szebb újévet esd. És még a sornak vége nincsen, Nagyot nyom aztán a kilincsen, Bátran belép, tnosolygva jő Kamatért a hitelező. 5 a mikor ott maradsz magad Nincs egy veszekedett vasad, De jó kiváltsággal tele Mégy az uj esztendő fele! Azután egykedvűen másfelé nézel. A nőnek nem szabad tudnia, hogy tetszik, mert ez szépségének tudatát növeli benne. Ha szítják benne ezt a tudatot, elbizakodottá lesz. A tettetett egykedvűséggel azt a hitet kell támasztani benne, hogy ő tulajdonképen egészen közepes teremtés, aminőt százával lát az ember, anélkül, hogy csak meg is fordulna utána. ' Saskőy : Szóval teljes közöny. Csorbay: Úgy van. Becses személyének ez a feltűnő mellőzése bántani és izgatni fogja őt. Törni fogja a fejecskéjét, hogy én, te, vagy X. mért nem méltatja huzamosabb megbámulásra. Meg van sértve a hiúsága. Haragszik. Felrohan a szobájába és topor- zékol. Saskőy: Dühében összetöri a tükröt. . . Csorbay: Harapdálja az ajkait. Saskőy: Migrént kap. Csorbay : Sirógörcsbe esik. Saskőy : És ? Csorbay: Meg van törve a jég, Saskőy : Hogyan ? Csorbay: Hát nem érted? Felkeltettük az érdeklődését. Saskőy: Köszönöm szépen. Hisz ilyenformán meggyűlök Csorbay: A gyülölségből fakad a szerelem. hírek. Felhívás előfizetésre. Azokat a szives olvasóinkat, akiknek előfizetése újévkor lejárt, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. A kilenczedik évfolyam kezdetén bizonyára nem kell programmot adnunk ; a »Rákos Vidéke« szerényen, de megengedett önérzettel hivatkozik nyolez évi munkásságára. Az lesz, ami volt eddig: mindenkor szigorúan tisztességes, választékos hangú, komoly és irodalmi színvonalon álló, helyiérdekű lap, mely kifogyhatatlan szeretettel és lelkes buzgalommal küzd a Rákos vidéke érdekeiért. Saskőy: És ezzel a módszerrel biztos a siker? Csorbay: Száz közül kilenczvenkilencz esetben, (Visszatérnek a terraszra.) Saskőy: Nézd csak, egy fiatal hadnagy ül az asztaluknál! És milyen hevesen udvarol! Csupaszepet mondhat neki. A báróné igézőén mosolyog. • Csorbay: Oda se neki! Tégy úgy, ahogy mondtam. Nézd csak, milyen gyönyörűen száll le a nap. Mintha belebuknék a tengerbe. Saskőy: Csodaszép! (Halkan). Az édesanyja elmegy. Egyedül hagyja őket. Csorbay : Szamár vagy ! Saskőy: A hadnagy most közelebb húzódott a bárónéhoz. Csorbay: Fodrosodik a tenger. Holnap alighanem bórát kapunk. (Halkan). A hadnagy egy közönséges teve. Halvány sejtelme sincs a szerelem alfájáról Saskőy : Az angyal, úgy látszik, észre sem vesz engem. Csorbay: Rég észrevette, hogy nem veszszük észre. Saskőy: Bizonyos vagy benne? Csorbay : Egészen bizonyos. Saskőy : Most fölkel. Búcsúzik a hadnagytól. Csorbay : Fölmegy a szobájába. Saskőy : És toporzékol. Csorbay : Úgy van. Hymen. Spannraft Elzát, S p a n n r a f t Ágostonnak, a m. kir. operaház hírneves diszletfestőjének kedves leányát eljegyezte Jancovius Imre ganz- gyári tisztviselő, Rákosszentmihályon. Ez a kedves hir széles körben kelt őszinte örömet; országszerte ösmert és becsült a Spannraft család, első sorban a művész apa révén, aki a maga különleges művészetében úttörő mester hazánkban s mint ilyen messze földön is szerzett tisztelő híveket. A mi szükebb hazánkban a rákosszentmihályi Almásy Pál telep alapitó ősei sorába tartozik, ki közügyeinkért mindenkor lelkes örömmel és ritka áldozatra készséggel buzgólkodott. Értékes, szeretett tagja évtizedek óta a helybeli társaságnak, — ahol valamit a köz érdekében tenni keltett, ott első volt a munkában és anyagi hozzájárulásban mindenkor. Ugyanígy egész családja is ; a társaságnak mindig készséggel részese, gyakran középpontja. A menyasszony maga is mindenkor megkereste részét a jótékony munkában; műkedvelői előadásainknak egyik első vezérszereplője ő volt s mindig örömmel és fáradhatatlanul állott a közczél szolgálatába. Szereplését híven nyomon követte a siker, közönségünk számtalan élvezetes estének szép emlékét köszöni S p a nnraft Elza csengő hangjának és odaadó játékának. A Spannraft család boldogságát megtetézi a másik eljegyzés hire : ifj. Spannraft Ágoston festő tette Fenő. mátkájává Melczer Margitot Budapesten. M e 1-
