Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
2. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. kölcstelen és sokszor bűnös környezet okozzák egész nemzedék degenerálását, Csak akkor gyakorolunk igazi gyermekvédelmet, csakis akkor várhatunk nagyobb eredményeket, ha nemcsak utólag segítünk és ápolunk ott, ahol már baj van, hanem ha a sorsüldözött gyermekek s az egész emberiség ellenségeivel felvesszük a harczot az egész vonalon. Azt a milliót, melyben százezrek felnőnek, melyben legfogékonyabb éveiket töltik a gyermekek, azt kell egészségesebbé, jobbá tenni. Minden törekvés, mely a szegénysorsu család létfeltételein segit, egyszersmind praktikus gyermekvédelem. Ha valahol a világon, úgy Magyarországon van szükségünk praktikus preventív gyermekvédelemre. Az első kezdet nehézségein már túl vagyunk. A nehéz gazdásági viszonyok közepette is sikerült az ut- törés, a pionnirmunka. De előttünk áll, hogy az elért eredményt fenntartsuk és továbbfejleszsziik. Ebben a sok és nehéz munkában, ebben a harczban, mely nemcsak a gyengét védi, hanem amelyben offenzive küz- denünk kell minden ellen, ami nemcsak a nemzeti jólét, hanem az egész emberiség ellensége, ebben a nagy harczban sok morális és anyagi erőre van szükségünk. Mindenki segíthet bennünket, mindenki hozzájárulhat e munkához. Nem egyesek lelkesedése, hanem az összes individumok lelkiismeretének felébredése fogja a szocziális kérdéseket — ha nem is teljesen megoldani, — de minden esetre javulást hozni! gr. Edelsheim Oyulay Lipót. hírek. Ipartestület. A Rákosszentmih ál y—c z i n - k o t a i ipartestület megalakítása érdekében buzgó működést fejt ki a Rákosszentmihály és vidéke építő iparosainak szövetsége, mely testület vette kezébe a régen húzódó ügy lebonyolítását. Mint már jelentettük volt, az iparhatóság az ipartes- tüiet megalakításához elvben hozzájárult ezúttal is, — a hogy annak idején is tette, amikor a rá- kosszentmihályi ipartársulat akarta az ipartestületet megalakitani, — de ezúttal is előbb annak igazolását követelte, hogy az érdekelt iparosok kétharmad része a testület megalakítását valóban óhajtja. Rákosszentmihályon ezt aláírások gyűjtésével kívánják teljesíteni s múlt vasárnap az aláírások száma elérte a kétharmad többséget. Iparosaink nagy örömmel fogadták, midőn erről Rónay Tivadar, a szövetség jegyzője a választmányi ülésen beszámolt. Egyidejűleg Czinkotán is teljes erővel hozzáláttak az aláírások gyűjtéséhez. A rákosszentmihályi szövetség elnöke, Wass Gyula, Rónay Tivadarral és Havas Gyula aljegyzővel vasárnap délután megjelent Czinkotán, hol a jó ügynek megnyerték M e - zey József aljegyző támogatását, ki az aláírások gyűjtését maga végezi, — A czinkotai iparosok vezérei gyűlést is tartottak, melyen az ipartestület dolgát megbeszélték s az eddigi eredményről beszámoltak. A vezetőknek nincs kétségük benne, hogy ezúttal a végleges, jó eredmény el nem maradhat. Jubileum. Ráday János veresegyházi jegyző 40 éves működésének jubileumát községe nagy ünnepélyességgel ülte meg. Tiszteletére díszközgyűlés volt Ivánka szolgabiró elnöklete alatt. Az uj vágóhíd megnyitása. Január negyedikén, hétfőn délután adták át rendeltetésének a rákosszentmihályi uj közvágóhidat. Az első marhát Kubi- nyecz Samu Lajos törvénybiró. helybeli mészáros mester vágta le s a község vezéreiből soktagu társaság gyűlt az érdekes felavató munka megtekintésére. A vendégek P r o k o p p Endre tervező építész és Szabó József építőmester kalauzolása szerint apróra megnézték a vágóhíd helyiségeit s örömmel győződtek meg, hogy az épület nem csak szép, hanem minden tekintetben czélszerü és praktikus. Úgy a beosztása, mint a berendezése, felszerelése mintaszerű. Sehol a környéken hasonló, mintaszerű modern vágóhíd nincs. A vendégek ismételten kifejezték elismerésüket a szakférfiak sikeres munkájáért, különösen Prokopp Endrét P á 1 f i János s mások meleg szavakban ünnepelték. Az aktuson a község képviseletében Hauser Gyula biró és Krenedits Sándor főjegyző és a képviselőtestület és elöljáróság több tagja vett részt. Ez alkalommal foglalta el hivatalát Stoff er Gyula, az uj vágóbiztos, a társaság tagjainak szerencsekivánatai közepette. többi. De az a különös, rejtelmes zsibongás, elhaló sóhajtozás, ami az egész térséget betöltötte, hamarosan zavart töprengésbe ejtett. Hova kerültem ? Milyen misztikus, ijesztő élet folyik itt? Lábam előtt egy bokor nefelejts nevetett. Egyszerre azt látom, hogy az apró kék szirom fejecskék összehajolnak, a zöld levelek közül két gyönyörű szép, égszinü szem rajzolódik ki. Ez a kékség azonban már nem nevet, hanem könnyezik, azután lassan, lassan hozzárajzolódik egy bánatos, halvány asszonyarcz, S derékig a földben tövezve egy harmattestü fiatal asz- szonyt látok, akinek hosszú, lecsüngő szőke haja van. Az asszony termete kígyózik, mintha nehéz kínnal ki szeretné tépni magát a talajból és már a szavát is hallom, a zokogással megszakgatott szomorú beszédet: — Jaj nekem, hogy itten kell élnem, ebben a szomorú vadonban ! Nekem a király kertjében lenne helyem vagy valamelyik főúri kertben, büszke rózsák, illatos szegfűk között, ahol szorgos kertész keze gondozna. És ide vagyok kötözve egy buta pitypang- mellé, akit ki nem állhatok! Csakugyan ott állt mellette egy pitypang: széles, sárga fejű virág. Amint a figyelmem felé fordult, ez a sárga fej megnőtt, egy vaskos, széles képű kopasz embert láttam, derékig a nefelejts mellé ágyazva. Arcza kövér, a zsírtól szinte ragyogó, de a szeme komor és haragos : — Mindig ezt a siránkozást hallom ! Mi az ördögnek kellett nekem ez az asszony? Miért nem telepedtem le valahová másfelé, valamelyik kakukfü mellé, melyik nem is sir, nem panaszkodik, hanem boldog, hogy megtiszteltem s hálából a legtisztább, legizesebb harmatcseppeket nekem adja! Csak elmehetnék innen ! Csak elmehetnék ! És húsos derekával erőlködve hajlik előre, de nem tud szabadulni. Keményen, kegyetlenül fogva tartja a föld. Mellettem niegzörög valami. Egy éhes utszéli kóró, rajta csúnya szerb tövisek éktelenkednek. Szikár alakja megnyúlik, olyan lesz, mint egy ösztövér kalmáré, már az arczát is meglátom, a legnagyobb, legmagasabban álló szerb tövis, egy apró, simára lenyirt ökölnyi fejet mutat. Hegyes, finom orrával a levegőbe szimatol, kicsi, pislogó szemeivel az ég- felé kémlel, sovány karjai megnyujtóznak, ujjai ősz- szegörbülnek, mintha keresnének valamit és rekedtes hangon megszólal: — Semmi, megint semmi! Másnak milyen boldogság az élet. Az akáczvirág, a liliom, sőt a legutolsó kankalin is rakásra gyűjti a mézet. Mig én... Hiába minden szorgalom, igyekvés, semmit sem szerezhetek ! — Szamárság — hallom válaszképen erre a beszédre pár lépéssel a lábam előtt. Egy lilás színben látszó lóhere virág mondja ezt s bozontos fejét
