Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 12. szám megáldás után a 179-ik Dicséret 10-ik versének gyülekezeti eléneklése zárta be az emlékezetes ünneplést. Sándor napja. Sándor napja kezdettől fogva ünnepe Rákosszentmihály községének. Kezdettől fogva, mert mindjárt megalakulásakor jutott neki az a szerencse, hogy K r e n e d i t s Sándort ültethette a főjegyzői székbe. Kren edits Sándort, aki a község szervezésének és vezetésének nehéz feladatát olyan páratlan tapintattal és körültekintő buzgalommal hajtotta végié s a fokozódó igényeknek megfelelően végzi máig is. S á n d o r napján felkeresi őt a község, hogy tüntető szeretetének és becsülésének minden jelével elhalmozza. De a közügyek bajnokának ünneplésén kívül talán még kedvesebb szivének a jóbarátok szeretete, mely e napon gátat szakítva árasztja el méltó bálványát. Ilyen meghitt baráti kör vonta körül Sándor estéjén ez évben is s nem lenne hűséges e lapok krónikája, ha — mint minden évben — ezúttal is fel nem jegyezné a Sándor napja eseményét, az igazi örömnapét, amikor csakugyan olyan férfiú az ünneplés középpontja, — akinek nincs ellensége, csak a szeleteiben vetélkedő jóbarátja. A »Rákosszentmihályi Kör« klubháza. A Rákos- szent mihályi Kör vezetősége, mint már jelentettük, hosszabb idő óta foglalkozik a kör fejlesztésének, valamint főként megfelelő, önálló körhelyiség szerzésének kérdésével. Örömmel jelentjük, hogy a folyamatban levő tárgyalások múlt szombaton eredményesen befejeződtek s a kör megkötötte a szerződést Pék ló helybeli épitészszel, aki a Rákosi-út és Ilon a-utcza sarkán kellemes park közepén díszes körházat építtet a kör számára. Az építést nyomban meg is kezdették úgy, hogy a kör a nyár elején uj helyiségeit már el is foglalhatja. A körházban lesz tágas, kényelmes nagy terem, mindenféle külön helyiség, olvasó, játszó, étkező szobák s külön lakás a körszolgának. A helyiségeket modern kényelemmel rendezik be, a mivel minden igény kielégítéséről eleve gondoskodnak. Minden nagyarányú lesz itt s minden a fényűzésig előkelő, a mellett praktikus, hasznavehető. A kör ezzel a lépésével beváltja régi programmjának egyik fontos pontját, amelylyel eddig is elég soká késlekedett. A helybeli társadalmi élet az, mikor az ember érzi, hogy a lelke már teljesen üres. Kiírtam belőle mindent, a kenyérért, a ruháért, a lakásért, a szeretőkért! Ma már semmi tartalma nincs a lelkemnek. Jogász voltam, ügyvédnek készültem s eldobtam magamtól a praktikus, okos életpályát, hogy magasabb, eszményibb czéloknak élhessek s kisült: itt is csak a kenyérért kel! kínlódni; még hozzá itt több munkával szerez az ember kevesebb kenyeret. S e mellett érezni napról-napra, hogy tehetetlenkedik az ember! És nincs segítség! Pihenés, nyugalom kellene, csakhogy egy falat kenyeret sem ad ingyen senki. S ha még egyedül lennék! De a család, a szegénység lehúz a földre, ha lenne is még erőm repülni. Ostoba fővel megházasodtam. Elővett egy hülye szerelmi hangulat és elvesztem. Egyedül talán mégis mentem volna valamire, nyomorogtam, éheztem volna, de talán mégis meg tudtam volna Írni az én nagy regényeimet, melyek az agyamban, a lelkemben éltek, csak fizikai időm és erőm nem volt a kidolgozásukhoz. Én magam még csak éheztem volna, de őket csak nem engedhetem nyomorogni. Pedig nem a szerelem, se nem a szeretet kötött, csak a kötelesség. Szerelem? Hová lett az már akkor! Mi lett abból a csodás, rajongó érzésből, mely összefűzött minket az ideális vágyak első, tiszta idejében s mi lett abból a mámoros, vad, szilaj érzékiségből, mely a mézes hetek alatt vérvörös izzással pattant elő vérünk minden csöppjéből. Mi lett? Unalmas újjászületésének napja lesz a körház megnyitása, a helybeli őslakosság egyik régi vágyának teljesültbe. Változás a gödöllői járásbíróságnál. Szent irmay Ödön dr. kir. járásbirót a gödöllői kir. járásbíróságtól a budapesti kir. büntető törvényszékhez helyezték át. Helyét Surányi Ferencz dr. budapesti kir. törvényszéki jegyzővel töltötték be, kit egyidejűleg aljárásbiróvá neveztek ki. Rákosszentmihály uj képviselőtestületi tagjai. A gödöllői szolgabirói hivataltól most érkezett le azoknak a jóváhagyott névjegyzéke, akik az 1909. évre virilis jogon és megbízásból tagjai lesznek a képviselőtestületnek. A hivatalos névjegyzék igy szól: — Rendes tagok: Almássy Malvin, Kiss László, Bistey Sándor, Kraicsovits Ignácz, Lippe Ödön, Engel b rech t József, Ént Zsigmond, Kneif Endre, August Béla, Hausvater Sebestyén, Balázsovich Zoltán, Greszler Jenő, — Póttagok: Gaukel Kálmán, özv. Triszka Jánosné, özv, Ujváry Ignáczné. Márczius tizenötödike Gödöllőn. A márczius íizen- ötödiki nemzeti ünnepet G ö d ö 1 I ő n is nagy lelkesedéssel ünnepelték meg. Ünnepélyt tartottak minden körben és társaságban, de a legnagyobbszerü vállalkozás apolgári kör buzgalmát dicséri, a hol délután gazdag programmu ünnepélyt*, este pedig nagyszabású műkedvelői előadást tartottak az Erzsébet szálló helyiségében. A műkedvelők a Rákosi Viktor és Beöthy László látványos történeti színmüvét, az »Aranylakodajmat« mutatták be sikeres előadásban. Maga e vállalkozás példásan bizonyítja a műkedvelő társulat képességét, arányait és hazafias lelkesedését. Rákosszentmihályi hitelszövetkezet. A Rákosszentmihály és vidéke első takarék és hitel- szövetkezetének igazgatósága e héten tartottta első ülését. Elég kellemetlen, hogy az uj évtársulatnak már első napjaiban olyan inczidens merült fel, aminőre példát ennek a derék intézetnek a történetéegyüttélés, melyet a közös szegénység érzése szinte gyűlöletessé tett. S mi lesz még ezután ? Ha nem tudok dolgozni, ha nem lesz mit ennünk, ha kimerült agyam teljesen felmondja a szolgálatot? Nincs nap, hogy eszembe ne jutna az Angyalföld vagy a Lipótmező ! . . . Hát mondjátok meg őszintén, nem gyávaság erre várni? — Még te panaszkodó!,— aki mégis csak élsz; ha szegény koldus valóságban is, de mégis a valóságban. Én meg örökösen a hazugságon ! Egy életet végig élni hazugságban, komédiázásban ! Mióta színész vagyok, egy őszinte igaz szót nem hallottam, nem mondtam a környezetemben. Csupa áltatás, csupa hazugság, csupa festék itt minden. S ami kis tartalma van a lelkűnknek, napról-napra kidobjuk a közönségnek, ki-ki enni akar a lelkűnkből a maga színházi jegye árának megfelelően. S aztán, ha jól laktak velünk, elfelejtenek. Mire kimennek a színházból, jóformán a nevünket se tudják! S ezért kell nekünk kínlódnunk, verejtékeznünk, hogy a pénzükért megrikassuk, vagy megkaczagtassuk őket. Hát érdemes ezért élni? Hát életczél lehet ez? Beleőrül az ember ebbe a gondolatba, hogy végig éljen egy életet, anélkül, hogy igazán élne . . . — Mi a ti gyötrődéstek az enyémhez képest — vágott közbe a festő — ti távolról sem álltok ott, ahol én. Nálam igazán a véletlen dolga, hogy eddig nem őrültem meg. Csináltam egy jó képet s azóta azt az egyet meg sem tudom közeliteni. Egyre rosz- szabb és rosszabb dolgok kerülnek ki a kezem alóL
