Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
9 szám RÁKOS VIDÉKÉ 5 Az elismerés adóját le kell még rónunk Ko riger Ágostnak a rendezés hálátlan feladatának ügyes és sikeres megoldásáért, — mint ezt már elégszer megszoktuk tőle, — nemkülönben buzgó munkatársának, Flittner Lipótnak. Érdemeket szerzett még az est körül odaadó fáradozásával Tóth Kálmán lelkészünk és Képessy Imre, az egyesület titkára, kik a pénztár teendőiben s az estély előkészítésében buzgólkodtak. As igazságnak tartozunk még a Rákosszentmihályi Kör tagjai érdemének elismerésével, kik elnökük, Pál fi János vezetése alatt — ki különben az iskolaegyesületnek is elnöke — példás odaadással karolták fel az egyesület dolgát. HÍREK. Villamos vasutunk ügye. Múlt számunkban már röviden jeleztük, hogy a Budapest—kerepesi helyiérdekű vasút villamossá átalakítása tárgyában márczius 2-ikára közigazgatási bejárást tűzött ki a kereskedelmi miniszter. A közönség nagyrésze előtt némi tekintetben érthetetlen volt e hír, mert köztudomású dolog, hogy a viczinális átalakítását már törvényhozási utón biztositották, — tehát régen túl van a rendes közigazgatási bejárás stádiumán. Sokan mű- tanrendőri bejárást emlegettek, de ez még nagyobb képtelenség, mert az csak közvetlenül az előtt történik meg, a mikor az uj vasutat átadják a forgalomnak. A dolog úgy áll, hogy az átalakítás végrehajtása előtt műszaki szempontból néhány olyan változtatás válik szükségessé, melyek a mai állapottól különböznek. így változás történik a budapesti végállomáson, a mátyásföldi, czinkotai s rákosszentmihályi állomáson, továbbá lesz uj kitérő is és az Árpád-telep közelében két ivet megváltoztatnak. — Ezeknek az apróbb változásoknak lesz a közigazgatási bejárása még pedig két napon át, Márczius másod i kán a fővárosi részre eső változásoknak és újításoknak; ekkor reggel 9 órakor a középponti városházán találkozik a bizottság, — továbbá márczius 3-ikán, amikor a főváros területén kivül, a rákosvidéki részekre tartják meg a bejárást s a találkozó (kiinduló) pont a czinkotai állomás felvételi épülete, délelőtt 10 órakor. — Viczinális vasutunk Kerepes — gödöllői uj szakaszának ügyét szintén a törvényhozásnak kell elintéznie. Ugyanis úgy áll a dolog, hogy minden olyan helyiérdekű vasút engedélyezésére, amely vagy az ország határát érinti, vagy a Dunáig vezet vagy pedig két meglevő vasútvonalat köt össze törvényhozási intézkedés kell. Minden egyéb helyi érdekű vasutat a kereskedelmi miniszter engedélyez, de a király jóváhagyásától feltételezetten, amennyiben az engedélyokiratot ő maga Írja alá. A gödöllői uj vonalrészt pedig törvényben fogják engedélyezni, mert, mint a Budapest—kerepesi vonal is a rendesnél nagyobb kedvezményekben részesül. A törvény- javaslat már a képviselőház előtt van, ahol éppen e hét csütörtökjén a pénzügyi bizottság foglalkozott vele s a javaslatot elfogadta. — A rákosszentmihályi uj villamos vasúti vonalakra és a lóvasut tervezett uj vonalára az engedélyt az elmondottak értelmében a kereskedelmi miniszter fogja megadni, tehát azt gyorsabban és rövidebben lehet elintézni, A közigazgatási bejárás tudvalevőleg még tavaly nyáron megvolt s most az engedélyező tárgyalás következik. Mint igen jő forrásból értesülünk, a kereskedelmi miniszter ezt az engedélyező tárgyalást már a legközelebbi napokra kitűzi a mikor is részletesen és tüzetesen letárgyalják az engedély feltételeit. A helyi érdekű vasúttársaság és a rákosszentmihályi ló- vasut-társaság között létrejött szerződéses megállapodásokat e héten írták alá a két társaság megbízottai s a lóvasuttársaság az uj vonal vezetéséhez szükséges községi közterületek átengedése iránt előternők szemében még mindig glória vonja be az iró homlokát. És ez az, ami áldozatul követeli a fiatal embereket és elvonja őket a rendes pályától, azoktól, amelyeken boldogulhatnának. Elkapatják őket a nők és ők azt hiszik, hogy ez az igazi dicsőség. Mi is azt hittük ! A dolgainkat nyakra-före dicsérték az asz- szonyok és mi elhittük nekik! Ha társaságba mentünk s a nevünket meghallották, elragadtatással fogadtak : — Ah, kedves Bánossy ! Csakhogy megismertem. Csakhogy látom ! Mennyi szép dolgát olvastam. Rossz ember. De sokszor megrikatott azokkal a szép meséivel. A kis bakfis leányok pedig, mint valami magasabb lényre, úgy tekintgettek fel reánk és jóformán csak pár szót kellett hozzájuk szólni és ott vergődtek a hálónkban. Milyen házasságokat köthetett volna az ember! Kaphatott volna gazdag, szép leányokat, akik boldoggá, gondtalanná tehették volna az életet. De nem, a világért sem mondott le az ember a bohémé szabadságáról. Meg azután a Múzsa iránt tartozó kötelességnek is tartottuk, hogy csak neki kössük le magunkat. Emlékezem az ostoba beszédjeinkre : — Az írónak szabadnak kell lenni! A házas élet nyűg és korlát a tehetségen ! Csak úgy lehet emelkedni, ha nem köti az embert semmi sem ! Milyen ostoba beszédek voltak ! Az igazi tehetség bizony emelkedik, akár igy, akár úgy! Csak a mi fajtánk hiszi azt, hogy a házasság a nagyság korlátja. Korlát bizony a mi tehetetlenségünk. De persze, ezt is későn látjuk be, mint mindent. Akkor, amikor már dér száll a lelkünkre is, meg a szivünkre is és amikor már nem vesztegetheti meg a lelkünket női ajkaknak se dicsérete, se csókja. S itt állunk egy eredménytelen pálya végén. Dolgoztunk és eredmény nélkül. Se anyagi, se erkölcsi haszna az egész életünknek. Koldusok vagyunk és a nevünket még életünkben elfelejtik. Hát érdemes volt ezért élni ! Elhallgatott az öreg. A sok beszédbe belefáradt és fáradtan pihegett, Szerencsére ott voltunk már a lakás előtt. — Isten veled, öcsém! Jó éjszakát! Megyek pihenni ! Ez az én legkedvesebb időm ! Nem tudok aludni és előszedem a régi emlékeimet, A leveleket, arczképeket. száraz virágokat és elgondolom, hogy milyen kedves időket éltem át. S ilyenkor megvigasztalódom ! Egészen kiderült az arcza és mosolyogva, úgy, ahogy rendesen látni szoktam — bement a házba a hangulatok, megfakult, tépett tollú vitéze, aki még egy czéltalan élet végén is talál vigasztalót a hangulatokban.