Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-12 / 28. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 28. szám. alatt, és alig győzte várni, hogy ismét szabad ember legyen. Egy nap Gombás Tamásné rászólt a leányra: — Most már vége legyen annak a komédiának Pistával ! Hammerklopf főhadnagy féltékeny rá és ő miatta nem akar nyilatkozni. Boszantja, hogy a tacskó útjában áll. De hisz nemsokára úgy is tiszta lesz a levegő! Klárika nem tudja, mire vélje ezeket a banális, burkolt szavakat. De még este betoppant Pista! — Szent Isten! Klárika! El kell mennem! Beczi- táltak a nagy hadgyakorlatra. El kell utaznom Pécsre és csak hat hét múlva térek vissza! A lány sírva fakadt, — Hat hétig ne lássalak? És naponta lássam itt körültem Hammerklopfot ? Mert tudd meg, ő itt marad. A kaszárnyában kért inspekcziót és itt lesz egész nyáron! Úgy félek, hogy a mig te távol vagy, a szüleim addig fognak gyötörni, amig kicsikarják tőlem az igent. De ne menj el. Keress valami ürügyet, hogy itthon maradhass te is. A lány rimánkodásának nem bírt ellentállni Pista. Törte az eszét, hogy mint bújhatna ki a katonai parancs alól, amely Pécsre szólítja. Végre el tudta hitetni az ezredorvossal, hogy rosszul van s amikor az ezred távozott, ő még hátramaradt. — Ha többet nem, egy-két napot nyerek s ez is boldogság rám nézve ! Amióta Hammerklopf olyan sűrűn járt Gombá- sékhoz, mint a hogyan a vőlegényjelöltek szoktak, a szorongó önkéntes jól megfigyelte az időt, mikor mehet el ő is Klárikához, anélkül, hogy veszedelmes vetélytársával ott találkoznék. Eleinte sűrűn voltak együtt az önkéntes és a főhadnagy. Egy kis barátságféle is kifejlődött köztük, mert Hammerklopf csak az unokabátyát, a Gombás-fiút látta benne. Eszébe se jutott, hogy ez a fiatal ember neki útjába állhatna s azt még kevésbbé hihette, hogy Pista jobban beférkőzött Klárika szivébe, mint ő. Annál inkább föltűnt a főhadnagynak, hogy a ház rokona hirtelen elmaradt. Mert Pista egy idő óta csak akkor tett látogatást, amikor a háziasszony nem volt otthon. Meg is kérdezte Hammerklopf főhadnagy Klárikát: — Hol van az unokabátyja? Már rég nem láttam ! — Beteg. El se mehet a hadgyakorlatra, Az ezredorvos megtiltotta neki. II. Cselényesen néhány nap előtt az uj szinésztár saság vonult be. Az első operett-előadásra elment a Gombás család is. Ott ült egy emeleti páholyban Gombás Tamás, vastag óralánczczal a domború mellén ; mellette élete párja, tele ékszerrel és nehéz selyembe öltözve; és középütt Klárika igézőn, kecsesen, fehér ruhában, mint az ízlés és báj mintaképe. Minden látócső a téglagyárosék felé fordult. Az átelleni páholyban Winkler ezredes is sűrűn nézte a szép leányt és elragadását nemcsak a nejével közölte, ki titkon irigykedett Gombásné toilettjeire és ékszereire, hanem Hammerklopf főhadnagygyal is. Gratulálok, kedves Hammerklopf — mondogatta több ízben és hátra fordult a főhadnagyhoz, ki éppen köteles látogatáson volt az ezredeséknél. Egyszerre felszólalt Win kiérné : — Hát az a fiatalember kicsoda ott a leány mögött! Most jött be és visszahúzódva marad a páholyban. Mintha félne, hogy meglátja valaki. Hammerklopf látcsövön át vizsgálta a Gombásék páholyát, aztán minden indulat nélkül felelte : — Nini Gombás Pista.... az önkéntes - .... — önkéntes ? pattant fel az ezredes. És polgári iuhában ? Mit keres itt Cselényesen ? Hisz ezrede már Pécsett van ! Mért nem ment el ? — Beteg szegény, — felelte Hammerklopf. — Beteg ? És színházba jár? És ön pártját fogja? Az ezredesné gúnyosan nevetgélt és hozzá tette: — Nagylelkű a vetélytársa iránt! — Vetélytárs ? — hüledezett most Hammerklopf. — Az egész város beszéli — mosolygott tovább az ezredesné — hogy Klárika Pista önkéntes miatt habozik még. Az ezredes minden ok nélkül haragra lobbant. — Ej, haszontalan kölyke! Hát igy vagyunk? Kedves Hammerklopf! Sétáljon át a fölvonás végén abba a páholyba. Na igen ! Látogatást tesz a jövendő menyasszonyánál és tudja meg, mi van Gombás István önkéntessel? Holnap pedig jelentést tesz nekem, hivatalosan ! Az a fráter pedig jöjjön hozzám rapportra minden körülmények közt! Hammerklopf a fölvonás után csakugyan átment Gombásékhoz. A folyosón, közel a páholyajtóhoz, szemközt találkozott Klárikával és Pistával. Oly boldog volt a fiatal pár. Nevetgélve hitták Hammerklopfot a czukrászhelyiségbe. De a főhadnagy elkomolyodott: — Gombás István önkéntes ! Mondja meg, miért van czivilben és miért van itt a színházban ? Klárika közbe szólt: — Hisz beteg! — Miért nem ment el Pécsre? Szabadságolták? — Hát persze ! — Ön feleljen! Szabadságot kapott? Pista hirtelen elpirult. Dadogott és olyasvalamit nyögött ki zavarában, hogy az orvos még itt tartja őt. Aztán együtt mentek el a czukrászatba. Bántotta a főhadnagyot ez a küldetés, melylyel az ezredes megbízta. S mióta az ezredesné fölkeltette a féltékenységét a jó Pista fiú iránt, fölháborodott arra a gondolatra, hogy neki esetleg tanúskodnia kell kis vetélytársa ellen . . . A vacsora aiatt a nagyvendéglőben, czigányzene mellett, Klári elkomolyodva kérdezte: — Miért ellensége Pistának? — Én ? Dehogy vagyok ! De félek : baja^ lesz. Az ezredesnek meg kell mondanom az igazat. És az, ami igaz, nem valami kedves dolog Pistára nézve. — Meg kell mondania ? Kérdezte a lány. — Föltétlenül, Ez már a katona becsülethez tartozik. Ha Pista hazudott és én elhazudom a hazugságát, szépen leoldják kardomról Őfelsége aranybojtját . . . , képzelheti, milyen helyzetbe jutottam .... — És nincs más menekülés ? — Hát azt akarja, hogy elveszítsem a tiszti rangomat ? Elvehetném-e akkor magát ? Sajnálom szegény Pistát! Másnap az ezredes megvizsgálta a dolgot, Hammerklopf szigorúan a tiszta igazságot jelentette neki. — Na mindjárt lehűtjük az éretlen ficzkót. Tudom nem lesz önnek útjában ! Majd kijózanodik belőle a lány. Hehehe ! S amint Gombás Pista előtte ált, ráförmedt: — Ön hazudott, önkéntes! Nyolcz napi fogság, sötétben. Aztán rögtön el az ezredéhez! fii. Az ítéletnek hamar hire futott Cselényesen. Gombás Tamásné fölháborodott, hogy az a fiú akkora szégyent hozott a rokonságra és egyszersmindenkorra kitiltotta a házból. Még Klára is megszeppent és szemrehányásokkal fogadta. — Miért is tetted ? Mint katonának tudnod kellett volna, mit szabad és mit nem. — Érted tettem, Klárika ! — Szégyent hoztál rám is, ki nem merek menni az utczára. Pistával fordult a világ. Csak most látta, mi mindent vesztett. És másnap reggel be kell mennie a fogságba ! Oda a tisztessége. Rásütötték, hogy éretlen módon hazudott .... És mindenki tudja, hogy megbüntették érte. És az imádott lány örökre elveszett ránézve! Még az éjjel levelet irt Klárikának. Szivszaggató, őrületes levelet. Ott találták az Írást az éjjeli szekrényen .... Vér is föcscsent rája .... A Pista
