Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
41 szám RÁKOS VIDÉKE 5. vény állíttatott ki. Biztosítási összegek fejében 121.398 kor. 89 fillér fizettetett ki. 1908. január 1-től szeptember 30-ig bezárólag 15,127.900 kor. értékű biztosítási ajánlat nyujtatott be és 13,031.400 kor. értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosítási összegek fejében a folyó évben 1,116.253 kor. 81 fillér és az intézet fennállása óta 13,514.139 kor, 72 fiilér fizettetett ki. Az intézet a gyermek és élet- biztosítás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és legelőnyösebb feltételek mellett. Lakásomat f. évi november elsejétől a legközelebbi szomszédságba, Rákosi- út és Corvin-utcza sarkán levő, a Takarékpénztár melletti Glatz-féle házba helyezem át. Dr. KERESZTES István, orvos. Női ipariskolában kiképzett kézimunka tanítónő, szives figyelmébe ajánlja minden szülőnek, aki gyermekeit legegyszerűbb tanmód szerint kézimunkára taníttatni óhajtja pl. ajour recze, riselliő, mindennemű hímzés, divat czikket: u. m. kalapfonás, formázás, fonás és többféle dísztárgyak készítésére. Tandíj havonta 5 kor. Tanidő kezdete október 12-én. Braun Évike, Sándor-utcza 318. (r Rajzeszközök, színházi és tábori látcsövek légsulymérők és hőmérők, műszernek, szabadalmazottorrcsip- tetők és szemüvegek és minden e szakmába vágó czikkekből legnagyabb választék jutányos árak mellett. Vidéki rendelések legpontosabban eszközöltetnek. — Árjegyzék ingyen és bérmentve. KLEIN DEZSŐ------ IV., Kecskeméti-utcza 14 a. SZE NZACZIOS ARAK: selyem, bársony, szalag és csipkékben a kirakataimban láthatók’ ELSNETt OSZKÁR Budapest, IV., Párisi-utcza 3. erdők járatlan mélyében. Sőt — horribile — a jóságos fejedelem ura egy Ízben, amikor váratlanul benyitott hozzá, azon kapta, hogy verset ir . . . epekedő, borongó, sötét hangú szerelmi rigmusokat . , , Meg is dorgálta szelíden. No, nem a Múzsával való társalkodásért, hanem azért, hogy már napok óta feléje sem nézett. — Bezzeg a más háza táját egyre kerülgeti — mondá finom gunynyal a fejedelem — pedig úgy vélem, nem lészen sok foganatja. Fülig pirulva dugta fiókba Mikes a rigmusokat és nagy elhatározás érlelődött meg lelkében. Amire már hónapok óta készült, végié nekivágott. Beállított újra Bercsényiékhez. De most már nem csak jó magát vitte, hanem egy pompás rózsabokrétát is szorongatott kezében. Ha szava elakadna, folytassák majd a virágok, hisz a szerelem nyelvén ők is tudnak beszélni. Bercsényi szerencsére nem volt otthon. Zsuzsika a régi édes kaczagással sietett megint elébe. Csüg- gedező bátorságát ez uj lángra szitá és minden tovább való czifra czeremónia nélkül megkérte a kis Zsuzsika kezét. A leány derűs kedve hirtelen elborult. Szemét földre sütötte s keze, amint a bokrétát visszanyujtá, megreszketett s elcsuklott a hangja, ahogy szólni kezdett. Mi vett erőt rajta az elhatározás e nehéz perczében : szánalom-e, szerelem-e, ki tudja? — Már késő, Mikes uram, — mondá — már késő... Mi is lenne itt mi kettőnkből? Nekem senkim sincs a kerek ég alatt, csak az én kegyelmes jó uramban vagyon minden bizalmam . . , Egyedül való szegény árva lány vagyok, lássa . , . — Persze, persze ... én meg szegény árva legény, szólt Mikes Kelemen búval és elindult csendesen a morajló tenger felé, A habokba szórta ott illatos rózsáit és velük szive édes álmait . . . Otthon bánatos rezignáczióval irá leveles könyvébe: . . . Úgy látom, már addig-addig nevetett rám a kis csalfa Zsuzsika, mig belé nevette magát a Bercsényi uram szivébe. Ha énnékem is annyi volna a ládámban, talán a madár is megmaradt volna. De rendszerint a szegény fogja a madarat és a gazdag eszi meg . , . * S a csalódott szív bus sejtése valóságra is vált. Rövid idő múltán vidám lakodalmi alkalmatosságra gyülekeztek Rodostó magyarjai a Bercsényi palotában. A kis Kőszeghy Zsuzsikából Bercsényi grófné lett. »A szívnek semmi része sem lesz ebben a házasságban . . .« vélekedék a szegény Mikes Kelemen, de ennek a bizonyossága Zsuzsika titka maradt örökre.
