Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
44 szám RÁKOS VIDÉKÉ 5. készítés fokozottabb taníttatását is tervezi a kormány, ezért 5 újabb tanítónői állást szervez, egyelőre 10 helyen munkatelepet Iétesit s a központi csipkeiskolát tanításon kivül munkaközvetítéssel is fogja fog- lalkoztattatni. Mint megemlítésre érdemes körülményt ideje- gyezzük azt is, hogy a jelenlegi kultuszminiszter a most ugyancsak szétszórtan elhelyezett minisztérium czéljaira megfelelő átalakítással a felszabaduló József műegyetem épületeit óhajtja felhasználni. (O.) HÍREK. Halottak napján. Irta: Herczeg Ferencz. Kérlek, kedves olvasóm, ne dobd el bosszúsan ezt a lapot, hanem szenvedd el néhány perczig a kellemetlen érzést, melylyel a keserű és megszégyenítő igazságok feszegetése jár. Hatalmas tüntetőmenet vonul el lelki szemeid előtt. A tüdővészesek tüntető menete. Nyolczvanezer ember, akinek szemében már ott vibrál a halálos félelem, Órákon át látod őket vánszorogni és a rettenetes menet még sem akar véget érni. Fakó arczu, horpadt mellű parasztok, kiknek sovány válláról oly furán lóg a czifra szűr. Elaszott úriemberek, akik fázva vonják össze prémes kabátjukat. Munkásemberek, akik erőtlenül vonszolták maguk után a nehéz csákányt. Azután a huszesztendösök serege! A fiatal leányok, akik menyasszonyi ruhába öltöztek és rémüldözve kaczérkodnak a halállal. A nyurga fiúk, kiknek szivében forró vágyak lobognak és kiknek arcza eltorzul a félelemtől. Amit a hatalmas állam nem tud megcsinálni, azzal megpróbálkozik a gyönge társadalom. A József Szanatórium Egyesület megragadó hévvel, bámulatos szivósággal harczol az alattomos ellenséggel. Vezető emberei fáradhatatlanul tervezgetnek, írnak, szónokollegalább biztosítsa embertársai életét . . . Sajó Peti hányszor verte be az ablakokat s rendezett utczai harczokat a rendőrökkel. Ki hitte volna, hogy ez az „örökös korhely” valamikor a főváros egyik rendőrkapitánya lesz, bár semmi kedve hozzá. Nem is hiszem, hogy néha nem rendez suttyonban egy kis ablakbeverést, — úgy álarczosbáli mulatságok után és inkognitóban bírókra megy a saját rendőreivel... Hát Zsiga báró, vitéz huszárpajtásunk, a jövő nagy hadvezére, nem. volt-e kénytelen aszfaltársulati felügyelőnek szegődni? Lóhátról beszélt mindenkivel, onnan kommandirozta pompásan a svadronját s most gyalogosan vigyáz, mint szurkolják, kátrá- nyozzák tallián napszámosok a gyalogjárót! . . , Per- kátai Laczi a fia-verebet is sajnálta lelőni s nevettünk, milyen gyáva vadász, most meg dühös közvádló s mindig kötél általi halált követel, mert úgy kívánja — az állása. 111. Belemelegedett Hajagos Pista, amint kiöntötte szive keservét. A búcsúnál halkan szólt, hogy a szunnyadó kreol feleség föl ne ébredjen : — Engem is hiába csúfoltok még mindig tigrisvadásznak. Már elpuhultam, elgyávásodtam. Tegnap este is ,. . A feleségére nézett és hirtelen elhallgatott. Dalajanti, mintha megértette volna, miről foly a szó, hirtelen felugrott s a lakásba sietett. Hajagos Pista aggódva nézett utána. nak, izgatnak, kérlelnek és koldulnak, hogy felrázzák közömbösségéből a társadalmat. A szives olvasó most már tudja, hogy czikkem tulajdonképpen reklám-czikk akar lenni. Valóban az. Az életnek szeretnék reklámot csinálni a halállal szemben. A reménynek, a verőfénynek, a csüggedés s az árnyék princzipiuma ellen. A Szanatórium Egyesület egy megkapóan gyöngéd ötlete adta kezembe a tollat. Felhívást tesz közzé, melyben azokhoz fordul, akik halottak napján virágot tesznek kedveseik sírjára. Ha mindenki csak egy virágszállal kevesebbet fon koszorújába és az egy virágszál árát elküldi az egyesületnek, akkor megígéri, hogy megmenti ezer tüdőbeteg ember életét. Az enyészetet állítani az élet szolgálatába, a halottak napját a reménység ünnepévé avatni: gyönyörű gondolat: Aki valaha már végigszemlélte és végigszenvedte egyik kedvesének lassú elsorvadását, akit tehetetlen fájdalommal töltött el egy ifjú élet korai elhamvadása: az megfogja érteni a Szanatórium Egyesület szózatát. S aki megérti, az hozzá fog járulni a nemzet szégyenfoltjának letörléséhez. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület czime (Budapest IX., Lónyay-utcza 47.) * Herczeg Ferencz e gyönyörű czikke még azoknak figyelmét is felkölti a szép társadalmi munka iránt, akik eddig .késlekedtek. Örömmel írjuk, hogy megyénk is kiveszi részét ebből a mentő munkából. A gyűjtés eredményét lapunkban közzé fogjuk tenni. Vajha mindenki megértené a megkapóan gyöngéd ötletet: egy virágszállal kevesebbet kell kötni a kegyelet koszorújába s ezt az egy virágszálat átadni a halál jegyeseinek élete megváltására! A lóvasut igazgatóság ülése. A pusztaszent- m i h á 1 y i közúti vasút társaság igazgatósága e héten folytatólagos ülést tartott, melyen Pál fi János — Mi történt ? — kérdeztem. — Szerencsétlenség, Hát van egy gyönyörű tengeliczénk. Még az oczeánon túlról hoztuk. Feleségemnek első kedvencze. Olyan okos állat, hogy kanálból kóstolta a levest. Ebédnél az asztalunkon sétált, de közben hol az én fejemre, hol a feleségem vállára repült s ott fütyülgetett. A feleségem fejére sohase szállt, mert tudta, hogy az tilalmas; belegabalyodott volna karmaival a bozontos hajba. Tegnap este baleset érte. A vacsoránál röpködött az égő lámpa körül. Valamikép ügyetlenkedett és megpörkölte a begyét. Aléltan hullott le az asztalra . . . Azóta . . . A fekete asszonyka visszajött és hozta a beteg madarat. Már be-be hunyta szemeit az exotikus tengelicze s csak pillanatokra nézett föl szomorúan, a haldokló megindító tekintetével. S amint hárman néztük a kis áldozatot, ahogy ott pihegett a háziasszony barna tenyerén : egyszerre csak elszunynyadt örökre. Fuldokló zokogásba tört ki az asszony. Szemeiből csak úgy patakzott a köny s végigfutott fekete kis arczán. El se takarta kezével, csak nézte, egyre nézte a kiszenvedett madarat... Oly különös volt ez a túlzott érzelmesség ... Ez a csöppnyi tragédia az ő aránytalan hatásával szinte furcsán érintett. Ránéztem Hajagos Pistára, aki megindultan, aggódva nézte hol az asszonyt, hol a madarat. És a rettenetes tigris-vadász szemében könnyek csillogtak . . .
