Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 5. 43 szám azért lett Ő !« : mind a mellett is nem nevezzük-é magunkat, s nem neveznek-é mások is minket közbeszédben, — s ezt mi nem is szégyeljük — Kálvinistáknak: miért ne akarnánk mi e szép nevünknek is megfelelni? A mi múltúnk! A múlt századokban gyakran volt találkozónk szerencsésebb nyugoti testvéreinkkel. Ami szorongattatásaink idején ők voltak arra méltóztatva, hogy az isteni könyörület kezében ami megoltalmaztatásunknak és lelki tápláltatásunknak eszközei legyenek : nem vagyunk-e ezen jótétek által kötelezve arra, hogy ezen közös találkozási innepen, — nem hivalkodásból, de tiszteletből, — illendő menyegzői ruhában méltó ajándékokkal jelenjünk meg? Ezeknek előrebocsátásával, kerületi közgyűlésünk egy- gyező értelemmel hozott rendelkezése szerint felkérem összes lelkipásztorainkat, hogy a Reformátió négyszázados ünnepére felállítandó emlékszobor czéljaira saját hivatalkörükben a legszélesebb körben adománygyűjtést rendezzenek; e czélból a legközelebbi Re- formáczió innepén ezen felhívásomat a gyülekezetben felolvasva, buzdítsák a lelkeket úgy magán- mint templomperselybeli adakozásra és ez utóbbira alkaimul november hó 1-ső vasárnapját hirdessék ki a kathedrából. Felkérem szolgatársaimat, a népiskolai tanítói, közép- szak- és főiskolai tanári,- s lel kipásztori és segédlelkészi rendet, hogy a példaadásban előljárjanak. Felkérek mindeneket, gazdagot, szegényt, lakost, jövevényt, az apostol szavával : (Gal, VI. 9.) A jótéteményben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha meg nem restülünk. — Emlékezzünk a két fillér történetére! — Az, aki azt a két fillért az özvegy kezében meglátta, megáldotta és megszentelte, nem azt a leczkét foglalta abba, hogy mindnyájunknak a két fillérre kell szorítkoznunk, — Ne feledjük, hogy az, aki a két fillérről szólt, szólt a gi- rákról és talentumokról is. Istennek áldó kegyelmébe ajánlom gyülekezeteinket; gyülekezeteink nagyjait, kicsinyeit, mind köz- mind tanácsos; rendéit. — Kun- szentmiklós, 1908. szeptember hó 1-én. — Baksay Sándor, püspök. A Vácz—gödöllői villamos vasút. A Vácz—Gödöllő—budapesti helyi érdekű villamos vasút társaság most nyújtotta be a gödöllői kir. járásbírósághoz a Gödöllő község területén szükséges — Ki az, aki külömb mint én ? Ki az a nyomorult, aki a szeretőd ? Hol jártál ? Kinél ? A részeg ember feltápászkodik, de az asszony vissza löki az ágyra : — Egy tapodtat se engedlek ! Gyalázatos gazember ! — Te, megöllek! hörgi rekedten — eressz el! Mikor aztán látja, hogy az asszony nem tágít, a részegek logikátlan logikájával, kérlelni kezdi: — No ne haragudj, Trézsikém ! Eressz el! Csak téged szeretlek! — Nem eresztlek! Leszámolunk ! Hol voltál? — Hol voltam ? No csak kiabálj, azt is megmondom. Elmondok mindent, de most álmos vagyok, hagyj aludni ! Hátra hanyatlik, szeme lecsukódik, aludni akarna, de az asszony nem engedi. — Nem alhatsz addig! Mindent akarok tudni! Azután majd alhatsz — nagyon sokáig — mindig. A részeg ember félálomban felelget: — Mindig? Mindig nem akarok. Csak holnap délig! No, hadd’ aludjam. — Le nem hunyod addig a szemed, amig nem beszélsz. Azután akár fel se nyisd többet! Hol jártál ? Kinél voltál ? — Akarod tudni? — kérdezte buta mosolygással, leragadni készülő szemét alig birva nyitva tartani — akarod? Hát Dininél. Az ám nem olyan könyzacskó, mint te! Nem is sovány; kövér, oszt mindig nevet. Nagyot csettint a nyelvével, azután végig dől kisajátításokra vonatkozó terveket. A járásbíróság a kérelmet egy Ízben már visszautasította bizonyos alaki kifogások miatt, amelyeknek most eleget tett a társaság. Gödöllőn, — mint halljuk — nagy elkeseredést okoz, hogy a vasút a község területén másfél méter magas töltésen akarja pályáját vezetni, amivel igy a kocsiút közlekedését elzárná. Gödöllő 20000 korona részvényjegyzéssel támogatta a társaságot s most zokon veszi, hogy a községnek ilyen fontos érdekét mégis figyelmen kívül hagyják. Halálozás. Tahvári Tahy István, galgagyörki nagy- birtokos, Pest vármegye t. b. aljegyzője és a darabont korszakban kinevezett, de a törvényhatóság ellenszegülése folytán nem iktatott és le is köszönt főispánja elhunyt Galgagyörkön. Ut és hidépités Rákoscsabán. Rákoscsaba község elöljárósága versenytárgyalást irt ki a rákoscsaba— nagytarcsai viczinális ut rákoscsabai 516 km. hosszú szakaszának kiépítésére, továbbá a Rákospatakon és Malomárkon át végleges jeleggel, vasfelsőszerkezettel építendő hidak munkáira. Az ajánlati tárgyalás határideje október 29-ike. Őszi dalok. Őszi dalok czimen tiz eredeti magyar dalát adta ki a napokban Gaál Pál, rákos- szentmihályi zenetanár. A csinos kiállítású füzetben Lukács István, Tuba Károly és Stomfai Tóth Kálmán verseire irt melodikus, kellemes nóták vannak, melyeket bizonyára szívesen fogad közönségünk, mint a szerző talentumának legújabb hajtásait. Köztudomású dolog, hogy Gaál Pál ügyes zenész s önálló alkotásai magyarosak, népiesek és fiilbemászóak. Ilyenek a most kiadott dalok is, melyek megérdemlenék. hogy széles körben elterjedjenek. A mű a szerző sajátja, ára 3 korona. Kapható nála s a helybeli kereskedésekben. Villamos világítás Gödöllőn. Szombaton, október 17-én világították először villamos fénynyel Gödöllő területét. A nagyszabású berendezést tudvalevőleg a Ganz és társa részvénytársaság készítette, mely a hatalmas telepet mintaszerűen alkotta meg. Általános öröm szállotta meg Gödöllő egész lakosságát a fényes uj világítás láttára, mely az ágyon ! a szeme lecsukódik, az álom erőt vesz rajta. Az asszony megrázza még egyszer, hátha felébredne! Ébrenlétéből erőt akarna meríteni, hogy dulakodjék legalább vele, hogy végezhessen legalább ébren levő emberrel. De az alvó nem ébred. Elereszti, visszaesik, szinte élettelenül. A szegény asszony egész testében remegve áll mellette, halántékán csakúgy kalapálnak az erek ; agyában őrült gondolatok kergetik egymást szeme előtt csak egy vágy lebeg: megölni ezt a gazembert! Egy lépést tett az asztal felé, kinyújtotta kezét a kenyérvágó kés után. És e pillanatban egész világosan áll előtte, hogy neki joga van megölni azt az embert. A bosszúra vágyó vadállat arcza volt már akkor az a sápadt, szenvedő arcz. Ujjai görcsösen szorították össze a kés csontnyelét, tekintete vadul felvillogott,... még egy pillanat s a kést bedöfi az alvó ember szivébe. Ekkor megszólalt az egyik kis fiú, felülve az ágyban s rámutatva az asztalon heverő kenyérdarabra, mely kiesett a csomagból, — Mama, kenyeret! Apa hozott ! Apa jó ; az Istenke is jó, meghallgatott. A nő megrázkódott, mint a kit hirtelen valami rossz álomból felébresztenek s azután odalép az asztalhoz, szelt a kenyérből s oda vitte a fiainak: — Apátok hozta! Szeressétek az apátokat, ő szerzi a kenyereteket, a kenyerünket...
