Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-11 / 41. szám

2 RÁKOS VIDÉKÉ 41. szám HÍREK. Október hatodika. A »Rákosszentmihályi Kör« a szokott melegséggel ülte meg ez évben is az aradi gyásznap szomorú fordulóját. Az Engel- b r e c h t-vendéglőbeli körhelyiségbe nagy számban gyülekeztek a kör tagjai s feszült figyelemmel hall­gatták az ünnepi szónokot, ki ezúttal Keresztes István dr, volt. Értékes szónok s nagyon sikerült, szép beszédet mondott, melynek bő kivonatával mai lapunk első helyén örvendeztetjük meg a szives olvasót. A meghatott közönség zajos tapssal köszönte meg a beszédet, melyért Pál fi János, a kör elnöke, a kör nevében is kifejezte őszinte köszönetét. A szép estélyt társasvacsora fejezte be. Küldöttség a tanfelügyelőnél. A rákosszent- m i h á 1 y i a k küldöttsége, mely a község elöljárósá­gából és az iskolagondnokságból állt, tisztelgett a napokban Petri Mór dr, kir. tanácsos, pestvárme­gyei tanfelügyelőnél, hogy ezen az utón is támogassa a gondnokságnak két uj tanító kinevezése tárgyában Írásban előterjesztett s lapunk múlt számában részle­tesen ismertetett kérelmét. A tanfelügyelő igen szí­vesen fogadta a küldöttséget s a maga részéről újab­ban is biztosította teljes jóindulatáról, azonban szük­ségesnek tartja, hogy első sorban gondoskodás tör­ténjék a kívánt két uj osztály számára szükséges he­lyiség megszerzéséről. Midőn pedig a küldöttség felvilágosította, hogy községünk képtelen az ezzel járó újabb anyagi áldozat elviselésére — kifejezte reményét a tanfelügyelő, hogy az így megokolt ké­relemre talán lehetséges lesz közoktatásügyi kormá­nyunktól kieszközölni, hogy a szükséges két uj osz­tályt államköltségen szervezze meg. Képviselőnk az udvari bálon. Dr. Héderváry Le­hel orsz. gyűl. képviselő részt vett a spanyol királyi pár tiszteletére e hó 2-án Budán rendezett udvari bálon. Képviselőnk ez alkalommal tartott cerclén is részt vett s O felsége őt megszólításával is kitüntette. Villamos világítás. Egyik legfontosabb függő kér­désünk a villamos világítás berendezésének ügye, mely néhány hónap óta megrekedt s a nyári pihenő szünete óta még nem került szőnyegre, amennyiben a kiküldött bizottság eddig még nem TÁ R C Z A. Szegény fogja a madarat. Irta: Lumpért Géza, A szatmári békekötéssel beestéledett a hajdan fé­nyes kuruczdicsőségnek örökre. A majtényi síkon elnémult a tárogató. Elhallgat­tak a tüzes, viharos harczi dalok s a labanczot vérig csipkedő paprikás kurucznóták. Éjnek sötét évadján, rejtett sűrűjében néha-néha riadt csak fel fájó méla- buval a bujdosó Rákóczi kesergője: I. A tábor, a tábor Zászlóit lehajtja A majtényi párton — Szegény kurucz tábor .... Hajh Káiolyi Sándor! Hajh Károlyi Sándor, Károlyi Sándorom! Hová lőtt, hová lőtt Az én szép táborom ? . . . . Károlyi Sándor s a szövetséges rendek hódolati esküt tettek a labanczgenerális, Pálffy János kezébe. S a tábor, a tábor, a szép kurucztábor fegyverét le­rakva, szerteoszlott a négy szél tájra. Rákóczi Ferencz, a vezérlő fejedelem s azok a tiszta, rajongó lelkek, akik hozzá mindvégig hívek vette fel a tárgyalás fonalát a rendelkezésére álló ajánlatok alapján. Ezek az ajánlatok, melyeket már annak idején részletesen ismertettünk, abba a kedvező helyzetbe hozta a községeket, hogy a megoldás külön­féle módozatai között válogathasson. Érdekes azon­ban, hogy a napokban egyik szaklapban s bizonyára ennek nyomán egyebütt is olyan hir látott nagyvilágot, mintha Rákosszentmihályon és Mátyás­földön a nagyfontosságu kérdésben már döntés is történt volna s a vállalatot egy fiatal mérnök kapta volna meg, aki saját személyében eddig még az ajánlattevők között sem szerepelt. Az igazság és az érdekelt körök helyes tájékozása érdekében meg kell jegyeznünk, hogy ez a hir minden alapot nélkülöz, amennyiben az illető részéről — illetékes helyen nyert értesülés szerint még ajánlat sem érkezett, — a kiküldött bizottság pedig — mint szives olvasóink jól tudják — még meg sem kezdette tárgyalásait. Mátyásföldön folyamatban vannak több irányú tárgyalások, igy önálló részvénytársaság megalakítása czéljára is gyűjtöttek már aláírásokat, de hogy vég­leges döntés történt volna, arról mit sem tudunk s ilyen tárgyú döntő erejű gyűlést sem tartottak még tudtunkkal — az illetékes tényezők. — Mindenesetre kívánatos, hogy ezt a nagyfontosságu kérdést ne en­gedjük elposványosodni, hanem most már mielőbb megkezdjék a komoly és részletes tárgyalásokat. Halálozások. Paróczay József, ösmert rákos­szentmihályi vendéglős hosszú szenvedés után 44 éves korában meghalt Budapesten. Paró­czay közismert alakja volt Rákosszentmihály-' n a k. Mint nyugalomba vonult csendőr-őrsparancsnok elvette a Virág-vendéglő népszerű tulajdonosát, özv. Virág Józsefnét, kivel 11 éven át élt boldog házasságban. A községnek évekig virilistája volt s nagy szerepet játszott, mint a függetlenségi pártnak mindenkor törhetetlen és áldozatrakész harczosa. Az utóbbi években rettenetes betegség szállta meg, nem lett többé ura tetteinek s mind több ellenséget szer­zett magának. Akkor még nem tudták, hogy beteg­sége volt oka gyakran különös viselkedésének, míg­nem teljesen elborult elmével nem kellett az an­gyalföldi intézetbe szállítani, honnan rövid né­hány hónap alatt megváltotta a könyörülő s mindent kibékítő halál. Nagy részvéttel temették a jobb sorsra érdemes embert a farkasréti temetőbe. maradtak, visszautasítván a császár hivó kegyelmét, messze idegenben a hontalanság keserű kenyerén éldegéltek. Török ég alatt, odalenn a mármora ten­ger ligetes partjain: Rodostóban. Nagy Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal, Forgách Simon, Csáky Mihály grófok, a két Pápay testvér: János és Gáspár, Zay Zsigmond báró, Radalovich apát, szarvoskendi Sibrik Miklós, Horváth Ferencz, Kőszeghy és Kajda- csy alkották a bujdosó fejedelem udvarát. És a hí­vek hive, rajongók rajongója, a fényes szellemű, édesszavu poéta: Zágoni Mikes Kelemen. Maga Rákóczi valósággal kolostori életet élt. Miután utolsó szép reménysége is porba hullott, hogy idegen segítséggel még egyszer diadalmasan meg­lobogtathatja a magyar szabadság zászlóját: nagy lelke imádságba és elmélkedésbe mélyedt. Ami kis derű megaranyozta még ottan-ottan a szegény bujdosók egyhangú, szürke életét, azt az örökké gavallér Bercsényi Miklós gróf háza árasz­totta. Ott össze-összecsendült még olykor a barátság vidám serlege. A ház lelke, az élet őszén is még mindig szép, szellemes »Méltóságos asszony, Bercsényiné asszo­nyom« vala, aki igen szeretett a társaságban mulat­ságos dolgokról beszélni, főképpen az ő tavaszi ide­jében való dolgokról ... És mellette Bercsényi hű, öreg poéta-titkárának a Vápi Vénus szép szavú éne­kesének ifjú lánya, a kis Kőszeghy Zsuzsikán anyát­lan árvaságra maradt kis Zsuska lány ott derült fel a fényes Bercsényi udvarban. Bercsényiék úgy sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom