Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-02 / 5. szám
2 RÁKOS VIDÉKÉ 5. szám . szentmihályon és Budafokon pedig III. fokozatú házosztályadót szednek. Rendezni kell a községek mai törvényhatósági pótadóinak kérdését. Különösen pedig fontos a fogyasztási adók kérdésének kedvező megoldása ; a községi fogyasztási adópótlék szedési jognak az egész bekebelezendő területre való kiterjedése mindenesetre tetemes jövedelmet adna ; igen kívánatos lenne azonban, ha az állami fogyasztási adók bérletére nézve a kormánynyal hosz- szabb időre szóló oly megállapodás volna létrehozható, mely ezen jövedelmi forrásnak a város javára való kihasználását lehetővé tenné ; a bekebelezés a fogyasztási adó nyílt (vámon kívüli) területének nagyobbodását idézvén elő, méltányos volna a megszűnt beszedési jogok fejében az 1899: VI. t.-cz. alapján nyújtott állami segélyösszegnek növelése ; mindezen kérdések szempontjából fontos még a bekebelezendő területnek a fogyasztási adó szempontjából való osztályozása. Végül rendezendő lenne általában a fővárosi közszolgáltatásoknak a bekebelezendő területre való alkalmazása. A törvényhatósági bekebelezés, mely természetesen sokkal szélesebb keretű és a főváros egész érdekkörére kiterjedő lehet, az a megoldás, hogy a községek a megye kötelékéből kivétetnének és a főváros törvényhatóságába kapcsoltatnának át; ez esetben a községek önállóságukat megtartanák, a főszolgabírói hatáskör pedig, a járási kötelék megszüntetésével, alkalmasan megosztatnék a községek és a törvényhatósági központ között. E megoldás mellett az szól, hogy a községek szolgáltatási képességük szabta pénzügyi kereteikben és könnyebb, olcsóbb szervezetükben megmaradnának, emellett hatáskörük bővülésével és helyileg kedvezőbb közigazgatási kapcsolatukkal tetemesen kedvezőbb közigazgatási viszonyok közé jutnának, a főváros pedig a törvény- hatóság szabályrendeleti és felügyeleti jogának birtokában úgy a főváros, mint a környéknek összefüggő fejlődését biztosíthatná. Különben a két bekebelezési mód kombinálva is alkalmazható ; a községi a fővárossal már teljesen összeolvadt, a törvényhatósági a főváros tágabb érdekkörébe eső községekre nézve. Az előadottakban, úgy véljük, nagyjában tájékozást nyújtottunk a bekebelezés kérdéséről, mely elől a városok, fejlődésük bizonyos fokát elérve, kitérni nem tudnak és nem tudtak ; Bécs, Páris, London környékét már szervezetileg magához kapcsolta, Berlin évek óta vajúdik e kérdésben, de kisebbek, mint pl. Drezda, Lipcse sem kerülhették el a bekebelezést. A kérdés nézetünk szerint nem is lehet az, történjék-e bekebelezés vagy sem, hanem csak az, hogy mikép történjék ; csaknem bizonyos azonban, hogy minél később fog Nagy- Budapest kérdése megoldást nyerni, annál kedvezőtlenebbek lesznek a körülmények, különösen“ a fővárosra nézve. (Vége.) Vers. Hogy serczeg a tűz, hogy lobog a láng, Hogy világit az alkonyi homályba ! Holtra fáradtan, dideregve, fázva Bámulok bele a lobogó lángba, Úgy nézek a lángba. Holtra fáradtan — és nem szeretve . . . Oly sejtelmesen bús egy őszi este. Halvány csendjében még ott lüktet a nyárnak Minden szilajsága, minden forrongása! Magam vagyok és nézek a lángba , . . Pedig tudom, hogy várnak valahol Forró epedéssel, szeretve várnak. Ha elindulnék, tél fagya helyett Ezer rózsája várna a nyárnak . . , A mámoros, szilaj, virágos nyárnak. A ködben mégis, mért, hogy itt vagyok? Valónál jobban, mért szeretem az álmot? Mely csalfa fényt szül és hamis virágot. Mely láthatatlan szál az, amely ide köt? Lobog a láng . . . terjeng a köd . , . A regényemnek Vége van — vége. Beleunt a hősöm A nagy dicsőségbe. Mesének régi De uj is egyben. Hősét szerette az Asszony véghetetlen. De annak szive Kő volt, mi volt-e ? Szegény kis asszonykát Bizony nem szerette. S a kicsiny asszony, Hogy erre ébredt, Egy panasz szó nélkül Szép csendben odébb ment. Hát éppen ez az Uj a mesében : Hogy nem lelték halva Egy „tragikus éjben“. Álba. Modern szórakozások. Régi és sokszor hangoztatott igazság: »Mond meg ki a barátod, és én megmondom, hogy ki vagy«. Legyen szabad ezt a bölcs mondást ma így variálnunk: «Mond meg mi a szórakozásod és én megmondom, ki vagy, Közönségünk az utolsó évtized alatt a szórakozások tekintetében nagy átalakuláson ment keresztül, oly átalakuláson, amely — mondjuk meg őszintén — csöppet sem válik előnyére. Mint hogyha valami folytó nehéz szélvihar száguldott volna át a lelkeken s lehervasztotta volna róluk a jóizlés, az örökszépben való igaz gyönyörködés valamennyi nyiló virágát. A széthulló szirmokat széjjelvitte, elsöpörte ez a pusztító fergeteg; s ki tudja mikor fog újra díszében pompázhatni a sivataggá aszott virágos kert. De nem akarunk általánosítani. Akadtak, de na-
